Püspöki szentmisével emlékeztek Teréz anyára az érdi nővérek

Szép egybeesése volt az ünneplésnek, hogy a már életében is szentként tisztelt Teréz anya halálának évfordulója – egyben liturgikus emléknapja – és a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdete ugyanarra a napra esett.

A székesfehérvári főpásztor a szentmisén arról beszélt, hogy amikor a kereszt köré gyűlünk és hallgatjuk Jézus tanítását, olyanok vagyunk, mint a kétezer éve élt emberek, akik Jézus után mentek és hallgatták szavát. Sokan gyűltek köré, mert öröm töltötte el a szívüket, mert „ember így még nem beszélt” nekik, így nem tanított és nem gyógyított. Voltak, akiknek csak egy szép emlék maradt a Jézussal való találkozás, de voltak, akik egyre jobban megértették és befogadták tanítását; átformálta életüket, és Jézust kezdték felismerni a másik emberben is.

Az Egyházban immár kétezer éve adjuk tovább azt, amit Jézus mondott, és sokan, akik meghallgatják, ma is követik őt. Ilyen volt Teréz anya, a 20. század különlegesen fénylő csillaga is, aki a szegények szolgálatának élt, felkarolta a haldoklókat és a nincsteleneket. Szétosztotta önmagát azoknak, akiknek semmijük sem volt. A szíve volt a vagyona, amit odaadott a rászoruló embereknek, mert Krisztust látta bennük.

Teréz anyának ahhoz az élethez, amelyet önként vállalt, különleges erőre volt szüksége – emelte ki Spányi Antal. – Nagy kegyelemre, amelynek forrását az Oltáriszentségben találta meg, mert a jelen levő Krisztus adott erőt neki egész életében.

„Ha adhatok neked egy tanácsot,

kérlek, hogy kerülj közelebb az Eucharisztiához és Jézushoz…

Imádkoznunk kell Jézushoz, hogy adja meg nekünk az Eucharisztiának ezt a gyengédségét” – idézte Teréz anyát a főpásztor, majd arról beszélt, hogy Teréz anya órákat imádkozott az Oltáriszentség előtt, és ez az imádság, elmélkedés, a koncentrált, összeszedett jelenlét tette képessé arra a szeretetre, amelyre ma csodálkozva tekintünk.

Teréz anya a legnagyobb ajándéknak tartotta, hogy egyedül lehet Jézussal az imádásban és a vele való bensőséges egységben. Isten ajándékaként élte meg az összes pillanatot és percet, amit az Eucharisztia előtt tölthetett, amit a szentséglátogatás, szentségimádás, a templomban való elidőzés, az Úrral való bensőséges találkozás adott számára. Mindez eggyé forrasztotta őt Krisztussal, és az Úr mindennapi valóság lett a számára. Úgy élt Krisztusból, mint ahogy a szőlővessző él a szőlőtőkéből – emelte ki a főpásztor.

Teréz anya hagyta, hogy Jézus szeresse őt az Oltáriszentségben. Hagyjuk mi is, hogy Jézus a csöndben megérintse a szívünket. Mert személyesen hozzánk is szól, nekünk is van üzenete. „Jöjj és kövess engem” – ez Teréz anya számára egy életre szóló meghívás lett. De nekünk is szól, az Úr minket is hív. Vele együtt szeressük Istent, vele együtt szemléljük a másik emberben jelen levő Krisztust. Vele együtt szolgáljunk mindenkinek – biztatott Spányi Antal püspök. – Ehhez az Oltáriszentségre van szükségünk, amiből minden forrásunk fakad.

Az ünnepi szentmisén részt vett Aradszky András országgyűlési képviselő, az érdi nővéreket támogató papság, világi munkatársaik és gondozottjaik.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Takács Péter László

Magyar Kurír