Püspöki szentmisével és gregoriánnal köszöntötték a 95 éves Béres György atyát Budapesten

Béres György katolikus pap, zenetudós és karnagy 1990-ben alapította meg a Gregorián Társaságot a gregorián zene tanulmányozása, tanítása, művelése és közkinccsé tétele céljából. Ennek elnöke ma már egykori tanítványa, Sztankó Attila, aki Sapszon Ferenctől vette át a stafétát nemrég. 

Béres atya egész életét a gregoriánnak szentelte, munkássága nyomán pedig Bécsben, Pozsonyban és Budapesten is több szkóla működik ma már. Itthon a pesti belvárosban, a Ferenciek terén található Alkantrai Szent Péter-templom lett az egyik bázis, ahol a ferences testvérek adnak otthont hétről hétre a gregorián miséknek, a rendház pedig a Schola Gregoriana Budapestinensis próbáinak helyszíne, mely ezen az ünnepi alkalmon Sapszon Ferenc, Polgár Edit, Ruthner Judith, Surmann Mária és Sztankó Attila vezetésével szólalt meg.

„Jubilate Deo omnis terra” – zengett fel a szentmise kezdetén az ősi hálaadó szöveg és dallam, majd a ferences közösség nevében Kárpáti Kázmér OFM üdvözölte a megjelenteket és köszöntötte Beer Miklós püspököt, valamint az ünnepeltet, megköszönve szolgálatát, amellyel a szkólát felépítette és éveken át áldozatos munkával, elhivatottan vezette: közel 90 esztendős koráig heti szinten ingázott Bécs, Budapest és Pozsony között, csak hogy a liturgia a lehető legméltóbb lehessen a belváros szívében – és mindenhol, ahol befogadják a gregoriánt.

Ezután Sztankó Attila, a Gregorián Társaság elnöke szólt Béres György atyához. „Quid retribuam Domino, pro omnibus que retribuit mihi. Calicem salutaris accipiam” – idézte a Hartker-kódexben (Antiphonarium officii, azaz gregorián énekek gyűjteménye, amit feltehetően egy Hartker nevű Sankt Gallen-i szerzetes írt a 10-11. század fordulóján – a szerk.) található, Szent István első vértanú ünnepére előírt vesperás-antifónájának sorait, majd emlékeztetett: már a középkor teológusai is rámutatnak arra, hogy „az első módus, és általa az összes harmónia Krisztusban, a világmindenség középpontjában összpontosul, akit az üdvösség kelyhében veszünk magunkhoz”.

„Gondolták volna a Krisztus előtt a püthagóreusok, Platón és az ókor zenetudósai, hogy Krisztus után, a 8. századot követő időkben, arab-zsidó közvetítéssel és némi zeneteoretikai módosítás nyomán olyan hangsorok alakulnak ki, és azok olyan értelmezése, amelyek Szent Pál szavaival élve »a világegyetem sóvárgásának« lesznek a szószólói? Gondolták volna a latin grammatikusok, hogy az egyszerű retorikai jelek átalakulnak olyan jelekké, illetve jelzésrendszerré, amelyek teológiai-retorikai közvetítői lesznek az Írásnak az ahhoz rendelt módus alapján, és ma szemeionoknak nevezzük azokat?” – elmélkedett Sztankó Attila, majd hozzátette: alig néhány évtizede ezeknek a jeleknek a kutatása külön tudományággá nőtte ki magát (többek között Béres György munkássága nyomán – a szerk.), s mára a gregorián ének értelmezésétől elválaszthatatlan jelenséggé fejlődött.

„Az antifóna neumái kiemelik a retribuam, a mihi és az salutaris szavakat, vagyis rámutatnak a szöveg- és dallamösszefüggésben arra, hogy Isten mintegy megelőlegezte szeretetét Krisztusban, ezt pedig nem tudjuk kellőkeppen viszonozni. Ennek tudatában vesszük magunkhoz az üdvösség kelyhét, ebben fejezzük ki nagy hálánkat szeretetéért, egyben megvalljuk az egész világegyetem harmóniájának célját és okát” – fogalmazott a Gregorián Társaság elnöke.

„Kedves Tanár Úr! Hogyan is tudnánk viszonozni neked mindazt, amit tanultunk tőled?” – tette fel a kérdést, amelyre rögtön válaszolt is: „Örülünk, hogy Beer Miklós püspök úrral ma énekesekként és tanítványokként körülállhatjuk az Úr oltárát, a központot; magunkhoz vesszük az üdvösség és hála kelyhét, és kérjük, az Urat, aki mintegy énekli szeretetét a teremtés és megváltás művét, hogy fűzzön minket egységes harmóniába. Kedves Tanár Úr, köszönjük, hogy te ennek a harmóniának vagy tanúja közöttünk!”

Béres György tevékenységének fontos színhelye Pannonhalma is, ahol a ’90-es évektől kezdve rendszeresen tartott mesterkurzusokat a Gregorián Társaság szervezésében. A hazai bencések nevében Várszegi Asztrik emeritus főapát személyes hangvételű üzenetben kérte Isten áldását Béres György életére és örökségére. Szavait Sapszon Ferenc tolmácsolta.

Beer Miklós prédikációjának középpontjába a köszöntés mellett a Pál apostol zsidókhoz írt levéléből elhangzott szentlecke (Zsid 9,2-3.11–14) szavait állította.

„Megelőlegezett örömmel vagyunk ma itt jelen. A végleges szent sátorba szeretnénk eljutni – ahogyan a szentleckében is hallottuk –, melynek előképe a mai szent liturgia, az Eucharisztia ünneplése” – fogalmazott a püspök. Felidézte Béres György életének kiemelkedő állomásait, örömmel emlékezve arra is, hogy számos helyszínen kettejük személyes életútja is összefonódott. Hálát adott ezekért a találkozásokért, a tanításért, a szkóláért, és Béres György egész eddigi gazdag életútjáért.

Béres atya 1951-es pappá szentelése után – Beer Miklóshoz hasonlóan – a Kőbányai Szent László Plébánián látott el kápláni szolgálatot, ahol aztán a templom kántora és karnagya is volt. 1953–1956 között Harmat Artúrnál, Bárdos Lajosnál, Werner Alajosnál és Gergely Ferencnél  folytatta zenei tanulmányait. 1954–1956 között az esztergomi szemináriumban tanított gregoriánt és liturgikát, s vezette a bazilika kórusát, így kettejüket ez a helyszín is összekapcsolja – mutatott rá a püspök.

1956-ban hazája elhagyására kényszerült. Ausztriában talált új otthonra, ahol elvégezte a Bécsi Zeneakadémia egyházzenei képzését, majd a bécsi egyetem teológiai fakultásának posztgraduális képzését. A bécsi egyházkerület segédlelkészeként a Teuton (Német) Lovagrend templomában szkólát vezetett. 1978–1994 között Németországban a gregorián mise propriumának restituálásán (értelmező helyreállításán) dolgozott. Később – már plébánosként – a salzburgi Mozarteum Egyetem egyházzenei tanszakán tanított liturgiát, gregoriánt és német liturgikus éneket.

1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében Magyarországon elsőként ismertette a gregorián szemiológia tudományát, amelyet 1988-tól a budapesti Kántortovábbképző és Egyházkarnagyképző keretében oktatott is. 1990–2014 között az általa alapított Gregorián Társaság választott elnöke volt.

A Schola Gregoriana Budapestiensis 1994-ben alakul meg, amelyet 1995-ben a Schola Gregoriana Bratislavensis megalapítása követett, Béres György pedig hétről hétre fáradhatatlanul vonatozott az egyes helyszínek között a szkólák kedvéért. 1996-ban a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán és a Nagyszombati Egyetem Pozsonyba kihelyezett teológiai intézetében oktatott gregoriánt. 1998-ban pedig megszervezte az első Nemzetközi Gregorián Fesztivált Vácott, amely azóta az európai egyházzenei élet megkerülhetetlen eseményévé vált, s amelynek alkalmai Beer Miklós püspökségének is meghatározó pillérei lettek. Így tehát számukra a gregorián, a szent zene szeretete is személyes kapcsolódási pont.

Az emeritus főpásztor felelevenítette, hogy a zeneszerző és karnagy Tamás Gergely Alajos ferences szerzetes volt az, aki a Központi Papnevelő Intézetben annak idején a kezébe adta a Kis magyar usuálist. „Készültünk a vasárnapi szentmisére, és én életemben először akkor ismerkedtem közelebbről a gregoriánnal.” Megidézte Bucsi László atya alakját is, akinek szintén nagy szerepe volt abban, hogy a műfaj még közelebb került hozzá, mígnem váci megyéspüspökként házigazdája lehetett az első, hagyományteremtő gregorián fesztiválnak, amelyet azóta már számos további alkalom követett.

„Ott döbbentem rá, hogy az Úristen nem véletlenül irányított bennünket egymás felé, s téged sem véletlenül vezetett papi szolgálatodon keresztül erre a kivételes hivatásra. Magadba szívtad az »új teológiát«, megismerted és továbbadtad a gregorián csodálatos örökségét. Az Úristen örök szeretetével a neveden szólított és papi szolgálatodon belül meghívott erre a kivételes feladatra, amelyben Szentlelkével meg is tartott, hiszen immár a 95. születésnapodat ünnepeljük. Neked is köszönhetjük, hogy a szkóla éneke által ma is szinte bepillanthatunk a mennyei liturgiába, és elővételezhetjük az örömöt, amelyet Krisztus áldozata által Isten készített az őt szeretőknek, egybegyűjtve bennünket az atyai házban, az örök szent sátorban” – fogamazott Beer Miklós.

A szertartás végén Béres György megköszönte a szeretetet, hogy tanítványaival, barátaival ünnepelhetett és adhatott hálát Istennek mindazért a jóért és kegyelemért, amelyben élete 95 esztendeje alatt része lehetett, valamint emlékeztetett: a dicsőség egyedül Istené.

A szentmisét agapé követte, ahol stílusosan egy Graduale triplexet formázó tortával köszöntötte a szkóla Béres Györgyöt.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír