Quo vadis Ecclesia? – Az „Emberarcú péntek esték” előadás-sorozat második alkalma Mátészalkán

Az előadás kezdetén Heidelsperger István püspöki helynök, a mátészalkai egyházközség plébánosa köszöntőbeszédében utalt arra, hogy bár mindenünk megvan, amire szükségünk van, de a minden nem elég, ha a legfontosabbat, Istent, a perifériára soroljuk.

Tempfli Imre egy olyan világból érkezett hozzánk (1994-től Németországban a Kirche in Not katolikus segélyszervezet munkatársa – a szerk.), ahol az Egyház már nagy krízisben van. A belőle kilépők száma minden évben újabb rekordokat dönt, változatlanul igen nagy paphiánnyal kell szembenéznie, püspökei és teológusai között egyre élesebb a tanítással kapcsolatos vita. A hívek közül nagyon sokan nincsenek tisztában az Egyház tanításával, nem ismerik a szentségeket, sem az imákat, nem járnak szentmisére, nem élnek erkölcsös életet. A Katolikus Egyház nyugaton nagy válságban van. Az evangélium hirdetését a mai idők politikai és társadalmi kérdéseiről szóló viták váltják fel. Előadásában ráirányította a figyelmet arra, milyen társadalmi, szellemi és tanbeli irányzatok veszélyeztetik Egyházunk létét, ez alatt értve a genderideológiát, a Wokeness/Woke szellemi irányzatot és a relativizmust. Nem szabad mindent feláldozni a relativizmus oltárán! Észre sem vesszük, hogy hitetlen, ateista mozgalmak próbálják erőszakosan átalakítani a társadalmat és az Egyházat.

Sokan szeretnék megtalálni ebből a világból a kivezető utat.  Az előadó szerint ez a válaszunk: „Ora et labora! Deus adest sine mora!” – „Imádkozzál és dolgozzál! Isten azonnal melléd szegődik!”

„Ora” (imádkozzál!) –  Vissza kell adni a szentmise fényét és értékét. Az embereket meg kell tanítani imádkozni. Az ima ugyanis erőforrás, a szeretetkapcsolat kifejezése, lelkünk fölemelése Istenhez; „labora” (dolgozzál!) – A hitoktatás csak akkor hatékony, ha a gyermek mellett hívő család áll. A hitoktatók szerepe is nagyon fontos. „Deus adest sine mora!” (Isten azonnal melléd szegődik!) –  Azaz, ott van a közösségekben. A hitoktatás csakis akkor eredményes, ha a gyermek mögött hívő közösség áll. Itt nagy szerepe van a lelkipásztornak is. Egy jó közösség feltétele: jó közösségi élet szervezése, közös cél, lelkipásztor részvétele a közösség fejlesztésében.

Tempfli Imre előadását Rod Dreher gondolatával zárta: „Könyvemet azért írtam, hogy felébresszem és bátorítsam az Egyházat. Addig tegyen lépéseket önmaga megerősítése érdekében, amíg még van ideje. Ha túl akarjuk élni ezt a modern pogányságot, gondolatban és cselekvésben is vissza kell térnünk hitünk gyökereihez. Gyökeresen meg kell változtatnunk életünket és életszemléletünket. Szó szerint »Egyháznak« kell lennünk, megalkuvás nélkül, bármi áron is. Vagy így döntünk, vagy pedig asszimilációra ítéljük gyermekeinket és unokáinkat.”

*

Tempfli Imre Kaplonyban született, 1954. december 3-án. Középiskoláit Nagykárolyban (1973), teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte (1979). Segédlelkész volt Máramarosszigeten és Nagybányán, lelkész Alsóhomoródon (1986–90), majd teológiai tanár Gyulafehérváron. 1990–93 között Rómában folytatott egyháztörténeti tanulmányokat és szerzett licenciátust, 1994-ben Budapesten pedig teológiai doktorátust. Hazatérve 1993-ban a szatmárnémeti Szent Család-plébánián volt plébános, 1994 áprilisától Németországban a Kirche in Not (Szükséget Szenvedő Egyház) katolikus segélyszervezet munkatársa.

Szöveg: Nagyhaju-Fleisz Júlia/Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír