Raffaello loggiája új fényben – Nagyszabású restaurálási program indul a Vatikáni Múzeumban

Híd az antik és a kortárs között

„Raffaellót az isteni Raffaellónak nevezték. Rendkívül rövid élete utolsó tizenkét esztendejét a Vatikánnak és a pápák szolgálatának szentelte” – mondta el a vatikáni médiának Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója. A loggia a stanzákkal együtt az urbinói születésű művész legnagyszerűbb alkotásaihoz tartozik. Értéke azonban túlmutat a művészettörténeten – a Raffaello-loggia átmenti az ókori Róma kultúráját és civilizációját a reneszánszba, és „kulcsfontosságú átmenetet jelent az antik és a kortárs között”.

Bíborosok, főpapok és a pápát felkereső nagykövetek jártak ezen a nyitott, árkádos folyosón, melyet a legnagyobb európai művészek csodáltak és utánoztak. A loggia ma is a vatikáni Államtitkárság tereiben található, ami különösen kényessé teszi a restaurálási műveletet.

Az Apostoli Palota második emeletén található folyosó 65 méter hosszú, 13 boltszakaszra oszlik. A képek az Ó- és az Újszövetség jeleneteit ábrázolják, valamint az ókori klasszikus művészet ihlette groteszk ornamentika és stukkók díszítik őket. Ezeket Néró római császár aranypalotája, a Domus Aurea ihlette, amelyet a 15. század végén fedeztek föl, és a kor művészeihez hasonlóan Raffaellóra is nagy hatással volt.

Az állagromlás miatt szükségessé vált a restaurálás

A restaurálás célja, hogy megállítsák a romlási folyamatokat, amelyek az elmúlt években több kritikus problémát is okoztak. „Felismer­tük, hogy bizonyos állapotromlások a korábbi állagmegóvási munkák ellenére továbbra is fennállnak, sőt tovább súlyosbodnak” – magyarázza Paolo Violini, a Vatikáni Múzeum festmény- és faszerkezet‑restauráló műhelyének vezetője. 

A restaurátor szerint a klímaváltozás hatásai okozhatták a korábbi karbantartási műveletekkor használt anyagok zsugorodását, a festékréteg újabb leválását idézve elő. Ezért van szükség egy átfogó, egységes restaurálási beavatkozásra, amit egy másfél éves tanulmányozás és próbamunka előzött meg, amely segített meghatározni a módszert és az operatív eljárást.

A Raffaello-loggia állapotára a környezet sajátos mikroklímája is hatással volt. Az 1813 és 1814 között, Antonio Canova felügyelete alatt beépített üvegtáblák megóvták a díszítéseket az időjárás viszontagságaitól, amelyeknek korábban ki voltak téve, de egyúttal korlátozták a levegőcserét is, elősegítve a páratartalom pangását.

Élvonalbeli technológia és kutatás

A projekt elindítása előtt a hatodik boltszakaszban kísérleti célú restaurálást végeztek két részben, 2019 és 2024 között. Az ott tapasztaltak lehetővé tették, hogy meghatározzák a leghatékonyabb módszert az egész alkotás restaurálására.

„A felület vizsgálata egyértelművé tette, hogy száraztisztítási módszert kell alkalmazni, hogy megóvják az eredeti, finom festékrétegeket és azok törékeny maradványait – magyarázta Paolo Violini. – Erre az igényre kiválóan válaszolt a lézertechnológia.” 

A restaurátorok több tesztet követően egy „aktív szálas” rendszert választottak, amely különösen sokoldalú, és lehetővé teszi a tisztítási műveletek pontos, kontrollált végrehajtását.

A munkát a Vatikáni Múzeum több mint húsz restaurátora végzi majd, együttműködik a 15. és 16. századi művészeti részleg, a tudományos kutatási kabinet és az állagmegóvási hivatal munkatársai.

A restaurálási munka sajátossága a helyszínből is fakad. A loggia ugyanis nem egy hagyományos múzeumi térben helyezkedik el, hanem élő környezetnek számítanak, amelyen át naponta közlekednek az Államtitkárság dolgozói. „Ezeket a tereket naponta használják mindazok, akik az Államtitkárságon dolgoznak, és maga a pápa is, aki a felsőbb szinteken lakik, valamint az összes hivatal munkatársa – jegyezte meg Paolo Violini. – Türelemmel kell majd viselniük ezt a húsz embert, akik a folyosó meglehetősen nagy részét elfoglalják.”

Nemzetközi adományozók segítsége

A festett felületek helyreállításán túl készül egy új világítási rendszer; valamint 97 speciális, többrétegű üvegtáblát helyeznek el, melyek képesek kiszűrni az ultraibolya-sugarakat és csökkenteni a bejövő hőt, elősegítve a loggia jövőbeli megóvását.

A projekt megvalósításához alapvetően fontos volt a Vatikáni Múzeum művészeti támogatóinak, a Műemléki Világalapnak és a Stephen A. Schwarzman Alapítványnak a hozzájárulása.

„Az egyedülálló szépségű remekművek megérdemlik a támogatást – nyilatkozta a mecénásként és filantrópként ismert Stephen Schwarzman amerikai üzletember. – Tudtam, mennyire szép a loggia, és hogy az idő és a légköri hatások mennyire elhomályosították eredeti szépségét. Amikor felkértek, hogy támogassam a projektet, azonnal igent mondtam. Hát nem volna fantasztikus szinte olyan állapotban látni, mint amikor Raffaello és tanítványai megfestették? És éppen ez fog történni.”

Tudósoknak és szakértőknek is megmutatják

A cél az, hogy megőrizzék a jövő nemzedékeknek a Vatikán művészeti örökségének egyik legjelentősebb darabját. Nem kizárt, hogy rendkívüli nyitvatartás is lesz a felújítás alatt. „Dolgozunk rajta, a helyszín érzékenységéhez igazodva – mondta Barbara Jatta. – Biztosan megnyitjuk majd a kutatók és a restaurátorképző iskolák számára, egy jelentős oktatási projekt keretében, hogy ne csak a csodálatos helyszínt, hanem egy olyan módszertant is megosszunk, amely más helyeken is hasznos és alkalmazható. Lehetővé tesszük a látogatásokat szakembereknek és kutatóknak, ahogyan tettük az Utolsó ítélet rendkívüli állagmegóvási beavatkozásakor is. Ez a küldetésünk: megőrizni és megosztani. És ezt szeretnénk továbbra is folytatni.”

Bénédicte de Montlaur, a Műemléki Világalap elnöke kiemelte, hogy a Raffaello-loggia a „világ egyik lefontosabb és legkényesebb művészeti komplexuma”, olyan hely, amelyben „megmutatkozik a reneszánsz egész kreatív ambíciója, Raffaello és műhelyének géniusza”.

A restaurálás nem csak jelentős állagmegóvást jelent majd. Amint a Vatikáni Múzeum munkatársai hangsúlyozták: a munkaterület egyúttal a képzés, a kutatás és a szakmai tudás megosztásának helyszínévé válik, a kulturális örökség egyre hatékonyabb védelmének távlatában. A program szakmai továbbképzést is kínál majd, amelyet különböző országokból érkező kulturális örökségvédelmi szakemberek számára szerveznek, így a restaurálási munkaterület nemzetközi műhellyé alakul a szaktudás átadására.

A projekt egy szélesebb nemzetközi kezdeményezés része, mely a Raffaello öröksége: A Vatikán és azon túl címet viseli. A restaurálás mellett képzést, digitális dokumentációt és ismeretterjesztést kínál. A Raffaello-loggia helyreállítására 5,5 millió dollárt különítettek el, míg a Műemléki Világalap és a Stephen A. Schwarzman Alapítvány összesen 14,275 millió dollárt mozgósít a kulturális örökség megóvására és továbbadására.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Wikipedia

Magyar Kurír