Randevú nagy idők tanújával – A Szegedi Dóm Látogatóközpontban jártunk

A középkorra megszerezte a szabad királyi város rangot. A Magyar Királyság egyik leggazdagabb és legnépesebb településévé vált, monumentális gótikus székesegyházzal. Ma mégsem veszik körbe városfalak, nincsenek régi időkre visszamenő, nagy műemlékei. Háborúk, tatár- és törökdúlás, természeti katasztrófák pusztították. Az 1879-es árvíz csaknem elsöpörte a föld színéről. De a város főnixmadárként újjáéledt, fölemelkedett, és erényt kovácsolt még a területi veszteségeket szentesítő békekötésből is. Szeged a napfény és az újrakezdés városa. 

A 2016-ban megnyílt Szegedi Dóm Látogatóközpont ebbe az ezeréves történetbe ad betekintést.  Sétára indulunk, hogy megismerkedjünk kincseivel. Bejárjuk a 2019 óta látogatható Dömötör-tornyot, megnézzük az altemplom állandó kiállításait, és felmegyünk a dóm tornyába is.

Térélmény és egységélmény: hogy mit jelent ez a két szó, azt a szegedi Dóm téren megérthetjük. A szabályos négyszög alakú, monumentális tér épületeinek kiképzése, anyagszerűsége tökéletes összhangban van a templommal; a tér mintegy átriuma a dómnak, keretet ad neki. A lombardiai téglaarchitektúrájú dekoratív püspöki palota, a papi szeminárium és az egyetemi épületek egyszerűsége kiemeli, érvényre juttatja a Fogadalmi templomot, 20. századi templomépítészetünk egyik legmonumentálisabb alkotását. Egységes kompozíciójával Rerrich Béla kivételes szépségű teret alkotott.

A 20. század fordulóján és első évtizedeiben épült templom és tér harmonikusan fogadja be az Árpád-kori Dömötör-tornyot, Szegednek ezt a legidősebb, 11. századi alapokon nyugvó építményét, a törökök által feldúlt, történelmi épületekben annyira szegény Alföld egyedülálló műemlékét.

„A csonka torony a szívügyem. Ez a beszédes emlék túlélte a tatárokat és Mátyás királyt, Dózsa Györgyöt és a törököket, a szegedi boszorkányokat és Dugonicsot, a szabadságharcot és a világháborút. Bennünket is túl fog élni, Szeged szebb lesz, mint volt, és ő, nagy idők tanúja, bizonyságot tesz ezer esztendő mellett” – írta Juhász Gyula 1928-ban.

A torony felfedezése csodával határos volt: a bontásra ítélt Szent Demeter-templom barokk tornyából „hámozták ki” a dóm építésekor. A Fogadalmi templom helyén ugyanis az Árpád-kor óta ott állt Szent Döme temploma; ennek már 1199-ben említett tornya az, amit ma láthatunk. A Szent Döme-templom a 13. században egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület volt. Tornya északról csatlakozott hozzá. A nyolcszögű emeleti rész a korai gótika idején nyerte el jellegzetes formáját. A 14. század közepére háromhajós gótikus bazilikává vált, melynek méretei lenyűgözték a betérőket. Mátyás király legendás adományának története ma is közismert. 1465-ban Szegeden tartott országgyűlést a király. Látta, milyen szegényes ruhában miséznek itt a papok. Levetette hát a palástját, és átadta nekik. 824 igazgyönggyel díszített miseruha készült belőle, ami máig megmaradt, most Szeged-Alsóvárosban látható.

A templom először a 15. századi földrengésben sérült meg. A török kort csak a csarnokszentély, az 1500-as években épült kápolna, valamint az északi torony élte túl. A felújítást 1725-ben kezdték el az akkor már újra szabad királyi városi rangot viselő Szegeden. 1749-re készült el az átalakítás, barokk stílusban. Új keresztház és szentély épült, a torony újabb emeltet kapott, tetejét hagyma alakú sisakkal fedték, elrejtve az Árpád-kori emléket. Az épület ekkor nyerte el azt a formáját, amit az árvíz idején készült képeken látni, a 19. század utolsó évtizedeire azonban erősen megrongálódott.

1879-ben a Tisza hullámsírba temette a várost. Az ár levonultával hosszú és fáradságos újjáépítés kezdődött, világméretű összefogással. 1880-ban a szegediek fogadalmat tettek, hogy méltó keresztény templomot építenek.  A helyszínválasztás a város meghatározó szakrális és kulturális központjára esett. Régtől fogva a Szent Dömötör-templom területéhez fűződött a lakosság vallásos élete, így az a döntés született, hogy lebontják a barokk templomot. A hagyma alakú sisak leemelése után, amikor hozzáfogtak a felső emeletek bontásához, kiderült, hogy a külső képében barokk torony nyolcszögű középkori tornyot rejt.

A közvéleményt megosztotta, mi történjen vele. Elsősorban Móra Ferencnek, a Városi Múzeum akkori igazgatójának és munkatársainak köszönhető, hogy az épület végül megmaradt. 1931-ben felújították, és keresztelőkápolnává alakították. A torony művészi restaurációja Rerrich Béla munkája.  A kápolna belsejét Aba-Novák Vilmos festette ki: bibliai és történelmi eseményeket, magyar szenteket ábrázoló freskók díszítik a falakat. Átfogó felújítás után tavaly nyitották meg a látogatók előtt, ma az eredeti helyén állva hirdeti a középkori Szeged kultúráját. „Igénytelen, szerény kis őse a pompás székesegyháznak. A bizonyosság arra, hogy Isten szeme mindig mint neki ajánlott donációra vigyázott erre a helyre” – írta Móra Ferenc 1933-ban.

A torony mesébe illő történetét időszaki kiállításon mutatják be a dóm altemplomából kialakított látogatóközpont bejárati termében. A látogatóközpont a Szeged-Csanádi Egyházmegye kulturális központja. Kiállításoknak, irodalmi esteknek, művészettörténeti előadásoknak ad helyet, konferenciaközpontként működik, és számos lelkiségi program otthona is. Az egyik állandó kiállítás a dóm és Dóm tér építéstörténetét mutatja be. Korabeli újságcikkek, fotók alapján követjük végig a templom és a tér életének eseményeit az árvíz pusztításától napjainkig. Nagyképernyős kivetítőn régi híradókat láthatunk, a gyerekek érintőképernyőn puzzle-darabokból rakhatják össze a dóm épületét.  Szintén állandó kiállításon tekinthető meg az egyháztörténeti gyűjtemény, amelynek anyagát Gyulay Endre nyugalmazott püspök kezdte gyűjteni.

A liturgikus tárgyak közül kiemelkedik egy, a 15. század végén készült, Deszkről származó gótikus kehely. Értékes a textilgyűjtemény is. Itt helyzeték el az egykori Szent Dömötör-templom oltára melletti szobrokat is. A kiállítás anyagában kortárs alkotások is helyet kaptak, például Józsa Judit Magyar lélek című kompozíciója, egy nagyméretű nyárfatörzsre helyezett ezüst- és aranymázas áttört kerámiaszobor. Itt, az altemplomban van azok nyughelye, akiknek neve ehhez a csodával határos újrakezdéshez kapcsolódik. Itt nyugszik Glattfelder Gyula püspök, Klebelsberg Kunó és felesége, valamint Foerk Ernő, a dóm építésze.

Az altemplomból kényelmesen járható, 302 fokos lépcső visz fel a dóm tornyába. A látogatót három pihenőszinten kiállítások, információs anyagok és kisfilmek várják. Ez utóbbiak a Dömötör-templom történetével, a Szeged-Csanádi Egyházmegye mai életével és plébániáival, a szeged-csanádi püspökség 1030-tól napjainkig tartó történetével foglalkoznak. Az időszaki kiállítás minden esetben az Egyház társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos témát dolgoz fel. „A torony a legnépszerűbb látványosságunk, ezért itt egy olyan témát mutatunk be, amelyre fel akarjuk hívni a vendégek figyelmét” – mondja Kiss Edit, a látogatóközpont vezetője.

A kilátóteraszra vezető csigalépcső a harangok mellett visz el. Köztük ott lóg a Hősök harangja, az ország legnagyobbja, mellette pedig négy társa. Fentről csodálatos kilátás nyílik a környékre, messzire ellátunk. A ragyogó napsütésben megcsodáljuk Szeged városát, a kanyargó Tiszát, találgatjuk, milyen funkciót tölthet be egy-egy, a többi közül kiemelkedő épület. Karnyújtásnyira ott a dóm, közelről látjuk a kupola aranyozott, napsugaras keresztjét, valamint a másik torony keresztjét és gömbjét. Felettünk a kék ég, alattunk a páratlan szépségű tér; monumentalitása innen még lenyűgözőbb. Szeged valóban a napfény és az újrakezdés városa. A tér az összefogásról, az emberi akarat jövőt teremtő erejéről mesél. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. június 7-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.