Raniero Cantalamessa adventi elmélkedése: Szűz Máriával lépjünk be a karácsony misztériumába

Engedjük, hogy Jézus Anyja kézen fogjon minket, és így lépjünk be a karácsony misztériumába – buzdított adventi beszéde elején a Pápai Ház szónoka. – Advent negyedik vasárnapjának evangéliumában az angyali üdvözlet történetét hallottuk, amely arra emlékeztet bennünket, Mária hogyan fogant és miként szülte meg Krisztust, illetve hogy mi miként tudjuk őt megfoganni és világra hozni a hit által. Erzsébet erre a pillanatra utalva kiált fel: „Boldog az, aki hitt!” (Lk 1, 45).

Mária hitével kapcsolatban sajnálatos módon megismétlődött az, ami Jézus személyével történt. Az ariánus eretnekek minden ürügyet felhasználtak Krisztus teljes istenségének megkérdőjelezésére, ezért az egyházatyák abban a korban „pedagógiai” magyarázatát adták mindazon evangéliumi szövegeknek, amelyek Jézus az Atya akaratának megismerésében és az iránta való engedelmességében történő „növekedéséről” szólnak. Az egyik ilyen szentírási rész a Zsidókhoz írt levél volt, amely szerint Jézus „annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult” (Zsid 5,8); egy másik szöveg Jézus imája a Getszemáni-kertben: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te” (Mt 26, 39). Az ariánusok úgy gondolták, hogy Jézusban kezdettől fogva minden adva volt; neki tökéletesnek kellett lennie. Jó görögökként úgy vélték, hogy a fejlődés nem befolyásolhatja a dolgokat. Valami hasonlót gondoltak Mária hitét illetően is.

Magától értetődőnek tartották, hogy Mária az Angyali Üdvözlet pillanatában hite teljességében volt, ami egész életében szilárdan megmaradt, mint az az énekes, aki elérte a legmagasabb hangot, és azt folyamatosan tartja.

Mária minden szavára meggyőző magyarázatot adtak, melyek azonban a valóságban azok ellenkezőjének tűntek.

A mariológia megújításával Mária hitének új dimenzióját ismerte fel az Egyház a Szentlélek által, ami valóban ajándék volt – folytatta elmélkedését Cantalamessa bíboros. – A II. Vatikáni Zsinat megállapítása szerint az „Isten Anyja előrehaladt a hit zarándokútján” (LG 58).

Nem egyszer s mindenkorra hitt, hanem a hitben járt és abban előrehaladt.

E kijelentést átvéve és értelmezve Szent II. János Pál Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában kifejtette: Erzsébet szavai – „Boldog az, aki hitt” – nem csak az angyali üdvözlet adott pillanatára vonatkoznak. Noha minden bizonnyal ez jelenti Mária hitének csúcspontját az ő Krisztus-várásában, de ez egyúttal az Isten felé vezető útjának kiindulópontja is; egész hitbéli útja itt kezdődik (RM 14). Szent II. János Pál pápa megfogalmazása szerint Mária ezen az úton érkezett el a „hit éjszakájához” (RM 18).

Gyakorta idézik Szent Ágoston Mária hitéről szóló szavait: „Szűz Mária hittel szülte meg, ami korábban hitben megfogant benne – quem credendo peperit, credendo concepit.” Az angyal szavai után hittel eltelve foganta Krisztust először szívében, majd méhében. Így válaszolt: „Íme az Úrnak szolgálóleánya, történjék velem a te Igéd szerint.” Ki kell egészítenünk ezt az angyali üdvözlet és a karácsony utáni eseményekkel: Mária hittel mutatta be a Gyermeket a templomban, hittel követte őt az útján nyilvános működése során, mindig tapintatosan a háttérben maradva, és

hittel állt a kereszt alatt, majd hittel várta a feltámadását.

A Pápai Ház szónoka az Istenszülő hitbéli útjának néhány mozzanatára tekintve arra kiemelte: vannak látszólag egymásnak ellentmondó tények, amelyekkel Mária szembesül, anélkül, hogy megértené azokat. Akit a világra hozott, az Isten Fia, és most egy jászolban fekszik. Mindent megőriz a szívében, és hagyja, hogy megérlelődjön a várakozásban. Majd hallja Simeon jövendölését (...) Fia életének minden magaslata és mélypontja, minden félreértés és a fokozódó elpártolás tőle mélységes visszhangot keltettek Mária szívében. Kezdve Jézus a templomban történő elvesztésének fájdalmas tapasztalatával, amikor így szólt hozzájuk: „De hát miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat” (Lk 2,49–50).

Végül a kereszt. A kereszt alatt Mária tehetetlen Fia vértanúságával szemben, de elfogadja szeretetből. Mintha Ábrahám drámája ismétlődne, de mennyivel többet követel tőle.

Ábrahám esetében Isten az utolsó pillanatban megáll, nála azonban nem! Isten Anya elfogadja, hogy feláldozzák a Fiát, átadja őt az Atyának. Megtört szívvel, de a kereszt alatt marad állva, megingathatatlan, erős hitével.

Itt éri el Mária éneke a legmagasabb hangot. Amit az apostol Ábrahámról mond, azt sokkal inkább kell mondanunk Máriáról: „Mária hitt, minden reménység ellenére reménykedett, és így sok nép anyja lett” (vö Róm 4,18) – zárta adventi elmélkedését a Pápai Ház szónoka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír