Rászorulók és segítők ültek egy asztalnál a Veszprémi Főegyházmegye karitászának szeretetvendégségén

Az ünnepi alkalmon rászoruló családok, gyermekek, valamint a segítő szervezetek munkatársai és önkéntesei gyűltek össze, hogy a közös asztalnál megtapasztalják: a karácsony igazi ajándéka az egymás iránti figyelem, a gondoskodás és a szeretet közössége.

A rendezvény résztvevőit Szijártó László, a Veszprém–Főegyházmegyei Karitász lelki vezetője köszöntötte. Advent harmadik vasárnapjához és az öröm gyertyájához kapcsolódva egy személyes történeten keresztül mutatott rá arra, hogyan válik Isten szeretete kézzelfoghatóvá az emberi törődésben. Egy kórházi ágyhoz kötött idős asszony történetét idézte fel, aki egy egyszerű, mégis mély gesztus – egy nővér mosolya és gondoskodása – által élte meg, hogy imádságai nem voltak hiábavalók. A lelki vezető hangsúlyozta: Isten sokszor nem úgy segít, ahogyan mi elképzeljük, hanem egymáson keresztül mutatja meg irgalmát és közelségét. A Karitász és a segítő szervezetek szolgálata éppen ezt a szeretetet jeleníti meg nap mint nap.

A megjelenteket Ghiczy László, a Veszprém–Főegyházmegyei Karitász igazgatója is köszöntötte. Beszédében kiemelte, hogy az advent az elcsendesedés ideje, ugyanakkor azé is, amikor újra megtanulunk egymásra figyelni. A közös jelenlét, az egymásra szánt idő olyan ajándék, amely sokszor többet ér bármilyen tárgyi segítségnél. A személyes kapcsolatok – hangsúlyozta – hosszú távon adnak erőt, bátorítást és reményt.

Az ünnepi alkalmon Tál Zoltán esperes, keszthelyi plébános, a Máltai Szeretetszolgálat dunántúli lelki vezetője beszédében a betlehemi csillag képét állította a középpontba. A csillag – mint mondta – utat mutatott a pásztoroknak és a bölcseknek, és ma is utat mutat mindazoknak, akik Krisztust keresik. Jézus Krisztus emberré lett, közénk jött, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket, és önmagát adta ajándékul az emberiségnek. A szeretetasztal közössége is ezt az isteni közelséget jeleníti meg: találkozást Krisztussal, aki fényt hoz az ember életébe.

Tál Zoltán XIV. Leó pápa gondolatát is felidézte a szegények világnapjához kapcsolódó üzenetéből, miszerint a legnagyobb szegénység az, amikor az ember nem talál rá Istenre. A szeretet közössége azonban képes utat nyitni Isten felé, és reményt adni ott is, ahol hiány, fájdalom vagy nélkülözés van jelen – hangsúlyozta.

A szeretetvendégségen részt vevőket Udvardy György veszprémi érsek is üdvözölte. Köszönetet mondott mindazoknak, akik elfogadták a meghívást, és hangsúlyozta: az ünnep egyszerre hálaadás Isten szeretetéért, amely kiárad az emberi szívekbe, és azokért a mindennapi szolgálatokért is, amelyek a hétköznapokban valósulnak meg a Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak és önkénteseinek áldozatos munkája révén. Mint fogalmazott, ünnepelni azért tudunk, mert a mindennapokban is jelen van ez a szolgáló szeretet.

Az érsek háláját fejezte ki a segítők türelméért, áldozatáért, és azokért az „isteni gesztusokért”, amelyek a rászorulók iránti figyelemből fakadnak. Az ünnepi ebédet az összetartozás jelének nevezte: olyan asztalközösségnek, amely túlmutat önmagán, és arra az isteni meghívásra utal, ahová minden ember hivatalos.

A Szent Margit Gitáros Énekkar lelket melengető dallamokkal emelte az ünnepi fényét. Az esemény végén a gyermekek, családok ajándékcsomagokkal indultak otthonaikba.

A szeretetvendégség így nem csak adventi alkalom volt, hanem élő tanúságtétel arról, hogy a szeretet – ha megosztják – megsokszorozódik, és képes reményt gyújtani a legnehezebb élethelyzetekben is.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír