Regionális Háló-találkozót tartottak Nagybányán

Ismerősök és újonnan a közösségbe érkezők vettek részt a találkozón, amely Veni Sancte misével kezdődött, a szertartást a nagybányai esperes, Szmutku Róbert celebrálta paptestvéreivel együtt. Az esperes köszöntötte a megjelenteket, és mindenkinek olyan találkozót kívánt, mely közelebb viszi őt Istenhez és a másik emberhez. A vak Bartimeus meggyógyításának történetét felidézve a szentbeszédben azt kérte a jelenlevőktől, vizsgálják meg magukban szándékaikat és egymáshoz való viszonyukat.

A prédikációban megemlékezett Szent XXIII. Jánosról, „a jó pápáról, a népek plébánosáról”, aki egy fél évszázaddal ezelőtt összehívta a II. vatikáni zsinatot. Kifejtette, mennyire fontos a törvények és szabályok betartása, mert ezek biztosítják a helyes utat Isten felé, de ennél sokkal fontosabb és lényegre törőbb a szeretet törvénye, mert „aki szereti Istent, az már bármit megtehet, hiszen csak a jót teszi”.

Hájtájer István plébános, a házigazda arra buzdította a résztvevőket, hogy bátran mutassák meg egymásnak jó tulajdonságaikat, talentumaikat, és épüljenek ez által.

A Nagyszalontáról, Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, Nagykárolyból, Csengerből, Szatmárnémetiből, Dézsről, Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Koltóról érkezett vendégeket és a nagybányai résztvevőket a főszervező, Uglár Sándor is köszöntötte.

Apjok Norbert, a máramarosi magyarság parlamenti képviselője köszöntőjében a találkozás fontosságát emelte ki, amikor erősíthetik egymást a közösségek: hitükben, magyar identitásukban. Vida Noémi alpolgármester bemutatta Nagybányát, mely Románia ifjúsági fővárosa 2018. május és 2019. május között, és kitartó munkát kívánt a közösségek közötti kapcsolattartásban.

Egy csöppnyi kegyelem című előadásában Pakot Géza SJ, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont spirituálisa bemutatta Loyolai Szent Ignác korát, és párhuzamba állította napjainkkal.

Pakot Géza SJ beszélt arról, hogy keresztény életünk alapja az Istenben való hit, az Egyházhoz való tartozás és az a közös munka, melyet annak érdekében végzünk, hogy valami gyönyörűséges szépet tegyünk Istennek. Ez a munka áldozattal jár, „valamit ott kell hagyni”. Bár ez az áldozat nem lemondás, hanem annak felajánlása egy magasztosabb cél érdekében.

A sokszínűség tesz minket erőssé. Buzdított, hogy teremtsünk közösséget az Úr Jézus Krisztussal, és hagyjuk, hogy hasson ránk a teremtett világ.

A kiscsoportos beszélgetések során három kérdésre keresték a résztvevők a választ: mik a külső eszközök, amelyek a hitet közvetítették számunkra?; milyen eszközök segítenek a lelki életben?; mi az Isten ígérete számunkra?

Ebéd után Cucuiat Attila kántor segítségével ifjúsági énekeket énekeltek a résztvevők, és megtanulták a Salve Regina gregorián éneket.

Mánc Csilla történész, mesterképzésben részt vevő hallgató bemutatta a város aranykorát, Nagybányai polgárok végrendelkezései 1760–1780-ból címmel ismertetve kutatásait.

Süveg György, a szatmárnémeti Barátság Nyugdíjasklub alelnöke képekkel kísérve bemutatta tevékenységeiket. Majd Varga Orsolya, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, a Teleki Magyar Ház önkéntese osztotta meg gondolatait Közösségem Jézussal – Közösségeim Jézussal címmel.

A program végén megköszönve a Háló mozgalomban végzett munkájukat, Süveg György (Szatmárnémeti), Erőss Endre (Nagybánya) és Merk Gizella (Nagykároly) díszoklevélben részesültek.

Forrás és fotó: Pálinkás Gabriella és Fekete Csaba / Nagybányai Háló mozgalom

Magyar Kurír