A rekollekció a zsolozsma napközi imaórájával kezdődött, majd a megyéspüspök köszöntötte a jelenlévő paptestvéreket, illetve megköszönte az előadónak, hogy vállalta a felkérést az előadás megtartására. Az előadó gondolatébresztőként kérdéssel fordult a jelenlévőkhöz: miként tudunk eljutni olyan zsolozsmázáshoz, amelyben megvalósulhat egy mély, személyes találkozás Jézussal, s amely ennek következtében az öröm és az élet forrásává válhat?
A bevezető részben röviden bemutatta a zsolozsma kialakulását. A zsoltárok imája a „dicséret áldozata”, amelyet papként Istenhez emelünk az Egyház nevében. Éppen ezért megvan a maga dinamikája, időelosztása, amihez alkalmazkodni kell, hogy az ima gyümölcsöző lehessen, örömet szerezzen. Ezt követően az előadó bemutatta a zsolozsma különböző imádkozási módjait és hogy mire fontos figyelni. Szó esett tanúságtételekről is, legyen szó az örömökről vagy nehézségekről egyaránt. Mindenkivel megesik, hogy fáradt, szétszórt, ilyenkor el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk képesek az elmélyült imára. Azonban a Szentlélek vezetésével és erős elhatározással, tiszteletben tartva a zsoltárok általi, elmélyült imádság lelki ajándékát, a papok erőt meríthetnek belőle az élethez és a küldetésükhöz is – zárta gondolatait az előadó. Az előadást tapasztalatcsere követte.
A rekollekció második részében a papok rövid szünet után a Mária Neve plébániatemplomba mentek, ahol Ohoiledwarin Elias SVD plébános kihelyezte az Oltáriszentséget és a paptestvérek együtt maradtak egy csendes szentségimádásra.
A találkozó közös ebéddel zárult.
Szöveg: Illés Hajnalka
Fotó: Bővíz László
Forrás: Nagybecskereki Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria