Rekollekciós továbbképzést szerveztek katekétáknak Veszprémben

A lelkinapot Udvardy György érsek nyitotta meg. 

Jézus nélkül és ima nélkül kiégünk, ugyanakkor nem magányos küzdők vagyunk: életünk, szolgálatunk és tanítványaink történetei az Egyház közösségében zajlanak – szögezte le a főpásztor. Kiemelte az általános papság méltóságát, valamint annak felismerését, hogy az imán keresztül fedezhetik fel, miként jelenik meg bennük Isten országa.

Az Egyház megújulása mindig folyamat a Szentlélekkel, nincs „előtte” és „utána” – mondta a veszprémi érsek. – A jövő Isten kezében van, és ahogyan személyes istenkapcsolatunk mélyül, úgy formálódik az Egyház jövője is.

Az imádságos ráhangolódását Stániczné Mitrovics Eszter vezette. Az ima középpontjában a bizalom és az önátadás állt – a „Jézusom, rád bízom magam. Te gondoskodj!” fohásszal, a bizalom kilencedének gondolataira építve.

Az előadások hangsúlyozták, hogy az ima ajándék, nem kiérdemelhető teljesítmény. Jelenlét a jelenben, ahol Isten cselekszik. Az imádság rendszeressége a kapcsolat hűségét fejezi ki, és a Szentháromság közösségének asztalánál való helyfoglalást jelenti. Az imában a teljes ember van jelen, és Isten is teljesen jelen van.

Külön blokk foglalkozott a torz imaképekkel és az imádság akadályaival. Elhangzott, hogy az ima nem puszta kötelesség vagy stresszcsökkentő eszköz, hanem szeretetkapcsolat és forrás. Az akadályok – az időhiány, a teljesítménykényszer, a figyelem nehézségei, a monotóniatűrés csökkenése – valós kihívások, ugyanakkor gyakorlással kezelhetők.

A rekollekció fontos témája volt a kiégés és a spiritualitás kapcsolata. A kiégés ott jelenik meg, ahol az ember elveszíti szabadságát, és elszakad Istentől, ezáltal önmagától is.

Az imádság hatásai azonnal érzékelhetők; gyümölcsei a csendben érnek – belső öröm, mélyülő istenbizalom, szeretettel telibb kapcsolatok és személyiségbeli átalakulás formájában.

Az előadások egyik központi képe az érett istenkapcsolat hármasa volt:

meghittség, elköteleződés és szenvedély.

Ezek egymást feltételező valóságok, melyek együtt alkotják az élő, hiteles kapcsolatot Istennel. A meghittség az önátadás és sebezhetőség, az elköteleződés a napi döntés és jelenlét, a szenvedély pedig az a vágy, hogy Isten örömét találja bennünk – hangzott el a nap során; továbbá  hangsúlyosan jelent meg a hála szerepe, mely nemcsak lelkigyakorlat, hanem életformáló szemlélet.

A program szentmisével zárult, amelynek főcelebránsa Udvardy György érsek volt.

A főpásztor homíliájában hangsúlyozta: életünk és szolgálatunk középpontjában Isten jelenléte áll. Az Eucharisztia mint hálaadás Krisztushoz vezet, aki önmagát ajándékozza, és ebből a vele való kapcsolatból fakad a hiteles imaélet, a hitoktatói szolgálat és az apostoli küldetés: hogy tanítványaikat Isten jelenlétének felismerésére segítsék, és életükkel tegyenek tanúságot róla.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye, hitoktatási iroda

Magyar Kurír