Rekord számú felnőtt kéri a keresztséget – Valamit máshogy tesz az egyház Franciaországban?

Idén húsvét vigíliáján 12 ezren keresztelkedtek meg Franciaországban. Annál is inkább meglepő ez a szám, mivel általában a növekvő szekularizációról, sőt, „kereszténytelenítésről” hallani Franciaország kapcsán. Ennek ellenére a felnőttkeresztelők száma mintegy tíz éve egyenletesen növekszik a francia püspöki konferencia nemrég kiadott jelentése szerint.

A trend valamennyi francia egyházmegyében érzékelhető.

A püspöki testület jelentése szerint a frissen megkereszteltek között 7135 felnőtt van (36 százalékuk 18–25 éves), és 5000 fiatal (11–17 évesek). Olivier Leborgne, Arras püspöke, a francia püspöki konferencia kateketikai és katekumenális bizottságának elnöke maga is zavarbaejtő léptékű tendenciáról beszél, hisz meglepően sokan szeretnének keresztségben, bérmálásban és elsőáldozásban részesülni. A főpásztor szerint arról is lehet szó, hogy

Isten a saját kezébe veszi a dolgokat a mai irányt vesztett világban.

Szintén egy lehetséges magyarázat, hogy egyfajta „felgyülemlett keresletről” van szó. Nagyléptékű jelenséget emleget Vincent Breynaert is, az ifjúság- és hivatáspasztorációs iroda vezetője is, amely nemcsak a nagyvárosokban, hanem a munkásvárosokban és vidéken is tapasztalható. Vincent Breynaert hozzátette:

nincs tipikus fiatal katekumen, sem társadalmi hovatartozásukat, sem személyes hátterüket tekintve.

Sőt, „ezek a fiatalok elsősorban nem is identitásukat keresik, hanem

valódi lelki szomjúságot élnek meg, és az értelmet kutatják a szekularizálódott társadalomban.

Sokukra interneten olvasott tanúságtétel volt ilyen nagy hatással, másokat a liturgia szépsége vagy a templomok nyugalmat árasztó csendje vonzott.”

Vincent Breynaert hangsúlyozza, vannak fiatalok, akik mintegy bepótolni akarnak dolgokat: „Sajnálják, hogy szüleik nem keresztelték meg őket” – magyarázza. Másokra a nagyszüleik tanúságtétele gyakorolat nagy hatást, „különösképpen az az egyszerűség, amellyel Istenről beszélnek”. Ferenc pápa szintén a nagyszülőknek a hitátadásban való meghatározó szerepéről beszél a Christus vivit kezdetű posztszinodális levélben, melyet a fiataloknak írt, és amely 2019-ben jelent meg.

Béatrice Schenckery, aki katekumencsoportot vezet a normandiai Evreux-ben, megerősíti a nagyszülők szerepéről mondottakat.

Sok katekumen osztotta meg vele, hogy nagyszüleitől tanult imádkozni

– mondta el a francia La Croix lapnak. Egy másik csoportvezető, Anne-Sophie Dubecq hozzátette, gyakori eset, hogy egy családban a kisebb gyerekek zokon veszik, amiért nagyobb testvéreiket még megkeresztelték, őket viszont nem. „Azt mondják, szüleik rájuk bízták a döntést, de érzem bennük a keserűséget, és ott van bennük a kérdés, hogy miért mondtak le a szüleik a keresztény nevelésről.”

Mindez talán nem szolgál elegendő magyarázattal a keresztelők számának ilyen fokú növekedésére. Mit csinál máshogy a francia egyház? Míg más európai országokban a bérmálás után már nem nagyon játszik szerepet az egyház a fiatalok életében, Franciaországban nagyon is – osztják meg az ifjúságpasztorációs referensek. Ugyanakkor Leborgne püspök és Vincent Breynaert is nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy indult-e valamilyen speciális program ezen a területen. Az egyházmegyékben indultak kezdeményezések, és a katolikus mozgalmak is jelentős szerepet játszanak, például a cserkészek, akik több mint 150 ezer fiatalt vonzanak magukhoz, illetve a karizmatikus közösségek, akik szabadidős programokat (táborokat és utazásokat) is szerveznek a lelkiségi programok mellett, lehetőséget biztosítva a fiataloknak arra, hogy más keresztény ifjakkal találkozhassanak.

Catherine Chevalier, a kateketikai szolgálat vezetője is kiemelte a közösség, a testvériesség igényét, a kapcsolatok iránti vágyat.

A mai fiatalok nyitottabban közelítenek a hit kérdéséhez, mint a korábbi generációk”

– mondja. Közösséghez szeretnének tartozni, és szeretnék újra felfedezni családjuk hitét.

Vagyis nem feltétlenül a francia egyház missziós törekvései, hanem különböző találkozások és események vezettek a mai helyzethez – mutatott rá Limoges püspöke, Pierre-Antoine Bozo is. Azzal azonban tisztában vannak az ifjúságpasztoráció felelősei, hogy a befogadásban és az integrációban nekik is szerepet kell vállalniuk. A fiatal katekumenek döntése kihívást jelent családjuk és iskolai társaik számára, és feladatot az ifjúságpasztoráció és a plébániák számára, akikre a recepció és az integráció hárul. És itt nem ér véget a folyamat – mondta Vincent Breynaert –, mert már most látni, hogy 2025-ben még többen fogják kérni a keresztséget.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Katholisch.de

Fotó: OSV News; Wikimedia Commons

Magyar Kurír