Reményünkről csak akkor kérdeznek, ha szép életünket látják – Hollai Antalra emlékeztek Albertfalván

A szentmisét Gável Henrik plébános mutatta be, hat paptársa koncelebrálásával, Szent Márta, Mária és Lázár emléknapján.

A liturgiára a családtagok és az albertfalvi hívek mellett ezúttal is érkeztek Hollai Antal atya korábbi szolgálati helyeiről: Farkasrétről, Felső-Krisztinavárosból, Kelenvölgyből és Budafok-Felsővárosból. Képviseltette magát a Katolikus Karitász, az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola és Óvoda, valamint a szervita nővérek közössége is. Jelen volt Kocsis Imre biblikus professzor, tanszékvezető egyetemi tanár; Écsy Gábor, a Katolikus Karitász korábbi igazgatója és Válóczy József teológiatanár is.

Önmagában is beszédes és elgondolkodtató, hogy egykori barátok, tanítványok, hívek és papok tizenegy év után, egy nyár közepi hétköznapon, a kevésbé kedvező reggeli időpont ellenére is fontosnak tartják, hogy kifejezzék hálájukat Hollai Antal atyáért, sokak életét meghatározó, kivételes egyéniségéért és papi szolgálatáért.

A hétköznapi szentmisékhez képest idén is kiemelkedő létszámban gyűltek egybe a kedd reggel 7 órai liturgián.

A hálaadó szentmise után a résztvevők imádság és ének kíséretében koszorút helyeztek el az Antal atya halálának első évfordulóján felavatott emléktábla előtt, melyen többek között az alábbi sorok olvashatóak: „Hálával és szeretettel őrizzük (…) áldott emlékét.”

A megemlékezés után sokan maradtak a templom előtt beszélgetve. Hollai Antal nemcsak plébános, lelkivezető, gyóntató és barát volt, hanem hiteles életével és őszinte gesztusaival a remény jelévé is vált a rábízottak körében.

A Ferenc pápa által meghirdetett remény szentévében különösen aktuálisak azok a gondolatok, amelyek az Antal atya elmélkedéseiből tavaly megjelent, Minden napra egy gondolat című kötetben olvashatóak: „Az emberek látnak bennünket, de a lelkünkben hordozott reményünk titkáról csak akkor kérdeznek,

ha szép életünket látják. Azt a szépséget, amely a szenvedő Jézus arcán éppen úgy ott van, mint a megdicsőült Úr arcán,

amely arról szól, hogy életünk minden eseményének van mélyebb értelme is. Ez a szépség valóban vonzó, és ez a vonzás valóban többet jelent minden emberi szónál. Ez képes elvezetni az üdvösségre.”

Hollai Antal nemcsak a szavaival, hanem az életével is hirdette mindezt, és ma is arra hív, hogy mindennapi életünkben, ezzel a vonzással, „csendben, a háttérben, minden feltűnés nélkül” tegyünk tanúságot reményünk titkáról.

Szöveg: Wappler Ádám

Fotó: Kocsis Csobánka

Magyar Kurír