Rendalapítójukat ünnepelték a bencések Pannonhalmán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A délelőtt 10 órakor kezdődött szentmise elején Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát köszöntötte az egybegyűlteket, a megjelent egyházi és világi vezetőket, így Veres András szombathelyi megyéspüspököt, a koncelebráló Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspököt, Puskás Tivadart, Szombathely polgármesterét, Bagó Ferenc pannonhalmi polgármestert, Harangozó Bertalant, Vas megye kormánymegbízottját, Majthényi Lászlót, a Vas Megyei Közgyűlés elnökét, Széles Sándort, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottját, Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárt, Szommer Ildikót, a szombathelyi Szent Márton programiroda vezetőjét, Virágvölgyi Istvánt, a Robert Capa Fotográfiai Nagydíj titkárát, valamint Török András művelődéstörténészt, a Summa Artium ügyvezető igazgatóját. Várszegi Asztrik a Szent Márton születésének 1700. évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Márton-emlékévvel kapcsolta össze Szent Benedek ünnepét, utalva a két szent alakjára. Mint elmondta, Márton és Benedek olyan emberek voltak, akik az Isten iránti szeretet elébe nem helyeztek semmit. Várszegi Asztrik a közelgő húsvét ünnepére is felhívta a figyelmet, ahogyan fogalmazott: a feltámadás misztériumát megelőlegezi Szent Benedek égi születésnapja, amely így a keresztény reményt erősítheti a hívekben.

A szentmise olvasmánya Ábrahám elhívásának történetét állította a középpontba, az Istentől jövő ígéret elhangzását, míg a szentlecke és az evangélium az Úrban való örömre szólított föl, illetve az Atyával való egységre irányította a szentmise résztvevőinek figyelmét.

Veres András megyéspüspök ünnepi szentbeszédében elsőként megköszönte a pannonhalmi bencések meghívását, utalva a két egyházmegye Szent Mártonhoz fűződő kapcsolatára, de megemlítette személyes diákéveit is, amelyeket a győri bencés gimnáziumban töltött.

Szent Benedek személyét állítva az elmélkedés középpontjába, nevének jelentéséből kiindulva hangsúlyozta, hogy áldott ember volt (Benedictus), áldássá lett az egész egyház számára, de áldottak követői is, akik megismerhetik életét. Veres András kitért a szent rendalapító történelmi hatására is, amely másfél évezrede érezhető, többek között XVI. Benedek pápa is az iránta való tiszteletből választotta nevét. A megyéspüspök Benedek életútjából kiemelte a Rómában szerzett tapasztalatokat és azt, hogy Benedeket taszította a világ züllöttsége, és keresve a megújulás lehetőségét elindult a szerzetesség útján. Szent Márton és Szent Benedek életének párhuzamba állításával arra figyelmeztetett, hogy nem lehetünk közömbösek Istennel szemben: döntést kell hoznunk! – hangsúlyozta. Mind Márton, mind pedig Benedek saját korának erkölcsi hanyatlását tapasztalva a közöny és a semleges világnézet ámításával szemben új reményre hívták az embereket. Személyük rámutat az Istennel való kapcsolat, az Istenben való élet boldogságára, szemben a materializmus és ateizmus látásmódjával, az Istentől való elidegenedés és elhagyatottság tapasztalatával, amelyet a megyés főpásztor Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dal című versének utolsó soraival érzékeltetett: „Mert nincs meg a kincs, mire vágytam, / a kincs, amiért porig égtem. / Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben.”

Ezt a versben leírt emberi tapasztalatot járta körül Veres András, idézve XVI. Benedek pápának a Benedek Európája a kultúrák válságában című tanulmánykötetét, amelynek mentén kifejtette, hogy a mai világban érzékelhető problémák, többek között a kereszténység és az iszlám közötti, illetve a migráció okozta feszültség nem másból fakad, mint a felvilágosodás hatására létrejövő szakadékból hit és tudomány, az isteni igazság és az állam igazsága között.

A megyéspüspök ugyanakkor Szent Benedek ünnepén a fennálló, jelen világunkat meghatározó belső megosztottság ellenpontjaként beszélt a nyugati szerzetesség atyjának példájáról, aki reményt és jövőt tudott adni az embereknek, és aki életével az Istenre való emlékezésre szólít fel. Veres András hangsúlyozta, hogy ma egész Európa megfeledkezni látszik Istenről, amelyre már II. János Pál pápa is figyelmeztetett, hiszen aki Istenről feledkezik meg, az a jövőről mond le. Benedek és Márton olyan szentek voltak, akik másokat is tudtak vonzani, és akiken keresztül mi is reménytelinek láthatjuk az életünket – fogalmazott a püspök. Másokat látóvá tenni – ez a hivatása a bencéseknek munkájukon és az oktatásban betöltött szolgálatukon keresztül, amellyel így felszámolják a lélek belső meghasonlottságát.

A megyés főpásztor szentbeszédének zárásában arra buzdította az ünneplő híveket, hogy kérjék Szent Benedek és Szent Márton közbenjárását és pártfogását, akik életükkel példát mutatnak minden ember számára.

A szentmise után az ünnepi program a Főapátság könyvtárában folytatódott a Szent Márton-emlékév alkalmából a Magyar Posta Zrt.-vel közösen kiadott bélyeg bemutatójával és útra bocsátásával, valamint a szintén az emlékévhez kötődő Osztás 10×10 című tárlat megnyitójával.

Az ünnepi program elején Dejcsics Konrád OSB, a Pannonhalmi Főapátság kulturális igazgatója köszöntötte a megjelenteket, ráirányítva a figyelmet a Főapátsági Könyvtár terére mint a kultúrák közötti találkozás metszéspontjára, kiemelve a Szent Márton-emlékév bencés mottóját: „Közösségben vagyunk.” Mindezt a könyvtár mennyezetfreskóján látható Pallasz Athéné alakjának ábrázolásával vezette be, amely elsőre furcsa módon hat egy bencés monostor falai között. Felhívta a figyelmet a könyvtárterem ajtaja felett elhelyezett keresztre, valamint arra, hogy ha tudjuk, minek a jegyében lépünk be a könyvtárba, nem kell félnünk attól, hogy egy idegen kultúrával kerüljünk kapcsolatba. Így a könyvtártér a rácsodálkozás helyévé válhat. Dejcsics Konrád bevezető szavai tehát a közösségben való létnek arra az aspektusára irányultak, amely egyfelől a Jézus Krisztussal való egységre mutat, másfelől pedig arra a közösségre hív, amelyet mindazokkal meg lehet élni, akik a miénktől különböző kulturális háttérrel és hagyományokkal rendelkeznek. Így a monostor a nyitottság helye tud lenni, olyan befogadó közeg, amely az idegent és a másfélét nem utasítja el.

Bevezetője után Kovács Zoltán, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgató-helyettese mutatta be az ünnepi Szent Márton-bélyeget. Megmaradva a kulturális igazgató által felvetett szálnál, Kovács Zoltán, aki maga is pannonhalmi diák volt, az emlékév mottójára utalva kiemelte, hogy a mai digitalizált világban már nem küldünk egymásnak kézzel írt levelet. Ebben a közegben a bencések az írásbeliség őrzői – hangsúlyozta, majd utalt a főapát gazdag levelezésére is. A bélyeggel kapcsolatban elmondta, hogy a Pannonhalmán őrzött Evangelistarium Szent Márton-ábrázolását használták föl, amelyen a kódex egy szövegrészlete is megjelenik. A bélyeg tervét Baticz András készítette.

Kovács Zoltán szavai után következett az ünnepi bélyeg útjára bocsátása, amely során a Magyar Posta Zrt. vezérigazgató-helyettese, Veres András megyéspüspök és Várszegi Asztrik főapát pecséttel látták el az első megbélyegzett borítékokat.

A bélyegátadás és a kiállításmegnyitó között a Győri Filharmonikusok kamarazenekara adta elő Puccini III. C-dúr szonátáját.

A kiállításmegnyitó elején Pamper Zsolt 11. osztályos tanuló a Sulpicius Severus által írt Márton-életrajzból olvasott fel részleteket. Az első idézet a második könyvből Szent Márton életének azt a történetét elevenítette fel, amikor a szent életű püspök saját alsóruháját adta oda egy ruha nélkül való koldusnak.

Pamper Zsolt felolvasása után Török András művelődéstörténész mondta el kiállításmegnyitó beszédét, aki a fotográfiatörténet egy-egy jelentős pillanatának felelevenítésével kívánta hangsúlyozni, hogy a Márton életpéldája által ihletett kiállítás alkotói nemcsak a fotósokra jellemző és elengedhetetlen képességek, úgy mint a jó szem, a kitartás, a kíváncsiság és a kegyetlenség birtokosai, hanem egyben különleges szívű emberek is. Hiszen ahogyan a fotográfia egyre szélesebb körben elterjedt, úgy vált egyre „értéktelenebbé” maga a fotó is mint tömegtermék. Az Osztás 10×10 című tárlat, amely három fotós, Pályi Zsófia, Balázs Attila és Hajdú D. András munkáin keresztül enged bepillantást olyan hétköznapi emberek életébe, akik valamilyen módon Szent Márton lelkülete szerint másokon segítenek, a fényképek uralta világban mégis képes értéket felmutatni.

Virágvölgyi István, a Robert Capa Fotográfiai Nagydíj titkára, a kiállítás kurátora elmondta, hogy olyan embereket szerettek volna bemutatni, akik erejükön felül segítenek másokon. Amint kiemelte, ahogyan a köpeny megosztása a koldussal nem gyengítette meg Szent Márton egyházközségét, hanem éppen ellenkezőleg, gazdagította, és erőt adott az embereknek, úgy a mai kor rejtett „Mártonai” is megerősíthetnek bennünket. A kurátor kiemelte továbbá a munka során kialakult közös gondolkodási folyamatot, amelyet a bencés diákokkal indítottak el, és amelynek eredményeként a kiállítás videointerjúit a pannonhalmi gimnázium tanulói készíthették el.

A Sulpicius Severus életrajzának harmadik könyvéből származó részlet felolvasása után Várszegi Asztrik mondott köszönetet Kovács Zoltánnak nyitottságáért, a Pannonhalmi Kulturális Irodának és Virágvölgyi Istvánnak a kiállítás megálmodásáért és létrehozásáért, a fotósoknak és a fotóalanyoknak, akik bepillantást engedtek életükbe, továbbá a kiállítás megvalósítóinak. Végül a tárlat megtekintésére hívta a vendégeket: „Nyissuk meg szívünket, szemünket!”

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír