Rendalapítójukat ünnepelték Magyarszéken a kármelita nővérek

A magyarszéki sarutlan kármelita nővérek a világtól elzártan élik életüket, most azonban megnyitották kapuikat a látogatók előtt. Közös imádságra, vesperásra, majd szentmisére várták az érdeklődőket kápolnájukba.

Avilai Szent Teréz a 16. században új közösséget formált az akkori kármelita rendből. A sarutlan kármeliták számára épp ezért különösen fontos az alapítójuk ünnepe. Terézt követve a magyarszéki nővérek is a csendes imádságnak szentelték életüket.

Megtanuljuk igazán szeretni az embereket, a világot. Ez nem önmagunkba fordulás, hanem ebből a belső erőből és ebből a belső forrásból táplálkozva tudunk aztán így másokhoz is közeledni, és másokat is Istenhez vezetni – mondja Beáta nővér.

A kármelita nővérek szerint Szent Teréz tanításának az a lényege, hogy a szerzetesi élet keretei között, a mély istenkapcsolatban váljanak szabaddá.

Rendünk élő istenkapcsolatot mutathat föl a világnak, ami a mai világ felszínességében, zűrzavarában megpihenés, megbékélés, és igazi életet adó örömforrás lehet – vallja Petra nővér.

A nővérek délután vesperásra, kora este pedig szentmisére várták a látogatókat kápolnájukban. A szertartást Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálta, aki kiemelte: Szent Teréz az egész egyháznak kijelölte az utat, hogyan éljen együtt Istennel.

Lehetséges-e így élni? A mai ünnepben azt ünnepeljük, hogy igen, lehet. Ünnepeljük Avilai Nagy Szent Teréz személyében az Isten és az ember találkozásának az ünnepét, az ember vágyakozásának beteljesülését és az Isten vágyakozásának a beteljesülését is – fogalmazott a főpásztor.

A magyarszéki sarutlan kármeliták azt mondták, szerettek volna bepillantást engedni életükbe azoknak, akik nyitottak az Istennel való kapcsolatra. Kármelita lelkülettel ugyanis nemcsak a kármel falain belül, hanem a világban is lehet élni.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye/Magyar Kurír