Rendíthetetlen volt a hite Istenben – Kerekasztal-beszélgetés Zita királynéról a budavári plébánián

A rendezvényen Nagy Brigitta, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány irodavezetője beszélgetett Erőss Rékával, a Zita Királyné Boldoggá Avatásáért Egyesület elnökével; Nagy Norberttel, Zita királyné boldoggáavatási eljárásának viceposztulátorával és Kovács Gergellyel, a Károly Király Nemzetközi Imaliga magyar tagozatának elnökével.

Zita királyné (1892–1989) Bourbon-házból származó pármai hercegné IV. Károly (1887–1922), az utolsó osztrák császár és magyar király felesége volt. Házasságukból nyolc gyermek született. II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Szent Péter téren boldoggá avatta.

Nagy Brigitta szerint a Magyar Katolikus Egyház „nagyon szép lefényképezése” az, hogy három világi személy ül az asztalnál, akik napi szinten, elmélyülten foglalkoznak szent életű személyekkel.

Kérdésére, mikor „találkoztak” először Károllyal és Zitával, Nagy Norbert azt válaszolta: még református teológus volt, Németországban tanult, amikor 2010-ben Zita királyné ügyének akkori posztulátora és viceposztulátora megkereste, hogy segítsen néhány levél fordításában, Zita hagyatékából. Ami különösen megragadta, hogy

a királyné kemény, fantasztikusan kötelességtudó személyiség volt, és meggyőződése: most is végzi ezt a küldetését, és megkeres embereket, hogy dolgozzanak neki.

„Engem is ő hívott meg, hogy legyek a munkatársa” – mondta a nagyváradi születésű, 2012 óta Svájcban élő Nagy Norbert, aki időközben katolizált, teológiai magiszteri fokozatot szerzett a svájci Fribourg egyetemének katolikus fakultásán.

Zita királyné boldoggá avatásának posztulátora, Alexander Leonhardt atya, a strasbourgi főegyházmegye papja 2018-ban kérte, hogy legyen a helyettese. Zita királyné életének utolsó évtizedeit Svájcban töltötte, ezért kellett egy svájci kötődésű személy, aki ott él, beszél magyarul és németül is, így került a képbe mint teológus. Egy viceposztulátora és három posztulátora volt eddig a királyné boldoggáavatási eljárásának. A már említett Alexander Leonhardt 2019-ben felkérte Nagy Norbertet, hogy legyen a boldoggá avatás magyar vonatkozású ügyeinek támogatója. A folyamat jelenleg egyházmegyei szakaszában van.

Erőss Réka elmondta: 2019-ben egy közeli családtagja kigyógyult súlyos betegségéből. A család részéről felkérték, hogy vállalja el Magyarországon a francia kezdeményezésű Zita Királyné Boldoggá Avatásáért Egyesület megszervezését a zugligeti Szent Család-plébánián. Mivel végtelenül hálás volt a Jóistennek a családtag gyógyulásáért, azonnal igent mondott. Felvetődött viszont benne a kérdés: hogyan lehet napjainkban egy történelmi személyiség, pláne királyné boldoggá avatásához hívőket, támogatókat toborozni? Ám „sajnos” a választ is azonnal megkapta: korunkban a házasság intézménye van kitéve a legnagyobb támadásnak, Zitára pedig a házasság pártfogójaként tekintünk.

Erőss Réka felismerte, hogy így tudja megszólítani a feleségeket: közösen imádkozzanak Zita királyné közbenjárása által a szüleik, a saját és a gyermekeik leendő házasságáért. Segítségére volt ebben II. János Pál pápa is, aki először vetette fel: jó lenne IV. Károly mellett özvegyét, Zitát is a boldogok sorában látni,

így az első királyi házaspárunk – Szent István és Boldog Gizella – mellett az utolsót is kanonizálná az Egyház.

Erőss Réka közölte azt is: céljuk, hogy az országban minél több plébánián hasonló imakörök jöjjenek létre. Szombathelyen már több helyen vannak ilyenek.

Kovács Gergely életrajzot írt Károly királyról, és a Zitával kötött házasságukról is kiadott egy kötetet.

Elmesélte, hogy évtizedekkel ezelőtt, kamaszként itt a Várban lesegített a buszról egy idős hölgyet, majd látta, hogy beszélgetni kezd Fábián János kanonokkal. Odahívta őt, hallgasson csak nyugodtan bele „ebbe a legitimista összeesküvésbe”, amit taglaltak éppen, majd beszélt neki Károlyról és Zitáról, legidősebb gyermekükről, a trónörökös Ottóról, akikről ő addig nem nagyon hallott.

Az Új Ember akkori főszerkesztője, Papp Tamás kérte fel Kovács Gergelyt arra, hogy írjon egy könyvet Károlyról a 2004-es boldoggá avatás előtt, ami izgalmas feladat volt számára. Zita pedig akkor került közelebb hozzá, miután elvesztette a feleségét. Mivel Zitának a férje, Károly hunyt el fiatalon, hasonló életállapotba kerültek.

Nagy Brigitta megkérdezte beszélgetőpartnereitől, hogy mi számukra Zita királyné legvonzóbb tulajdonsága. Nagy Norbert azt válaszolta: az a rendíthetetlen szilárdság, amivel Istenben gyökerezett. Zita királyné volt, de sorozatban érték a sorscsapások: Károllyal együtt a száműzetésük, majd Károly halála, betegségek, egyik gyermekük fiatalon való elvesztése, szegénység. Mindezek ellenére Zita tántoríthatatlanul ráhagyatkozott az isteni Gondviselésre. Ez valamiből táplálkozik.

Nem arról van szó, hogy egyszer felvesszük magunkra, és akkor kilencvenhat éven keresztül működik. 

Az első szeretetet el lehet hagyni, ahogyan olvassuk a Jelenések könyvében. Ezt táplálni kell.

Zita naponta vett részt szentmisén, zsolozsmázott, imádkozta a rózsafüzért, folyamatosan ápolta az Istennel való élő kapcsolatát. Annyira tisztelte a szentmiseáldozatot bemutató papokat, hogy az egyik lelkipásztor elmesélte: amikor fiatal papként meglátogatta Zitát, ő kezet csókolt neki, mert Krisztus szolgáját látta benne, a papban. Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó császárnéja és Magyarország Apostoli Királynéja vitte végbe ezt a gesztust. Aki komolyan veszi az istenkövetést, az ilyenekre is képes.

Erőss Réka kiemelte, hogy Zita és Károly szentségként élték meg házasságukat.

A jegygyűrűikbe belevésték a fogadalmat: csak azért fáradoznak, hogy egymást kísérjék a mennyországba.

Csodálatosnak nevezte, hogy Zita az anyai hivatását eszközként használta a hit átadására, mély hitre nevelte gyermekeit, mely egész életüket meghatározta. Harmadik követendő példaként Erőss Réka Zita szociális érzékenységét emelte ki. Bámulatos, hogy nyomorúságos körülmények között, száműzetésben, szegénységben, özvegységben nevelve a nyolc gyermekét soha nem panaszkodott, hanem még ő segített más rászorulókon, elesetteken.

Kovács Gergely ugyancsak Zita segítőkészségét említette. Kifejtette:

az édesapja merész volt, amikor több más név mellett fő névként a Zita nevet adta neki: a cselédek védőszentjének nevét ugyanis nem szokták arisztokrata lányoknak adni.

Zitának valóban volt kapcsolata védőszentjével, szerette, tisztelte. Nagyon érdekes, ahogyan a Bourbon-házi pármai hercegnő élete alakult. 

Kovács Gergely kutatásai alapján úgy látja: Károly nagyon szerelmes volt Zitába, ő azonban ezt eleinte nem viszonozta. Császárné és királyné akart lenni, „aranyos ez a Károly, férjnek jó lesz”, gondolta, nem beszélve arról, hogy nem akármilyen dolog az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója feleségének lenni. Mellette pedig jótékonykodni fog, mert az olyan szép, és divatos is az ő köreikben, az erről szóló hírek jól mutatnak az újságokban.

 

Ám a történelem másképp alakult, és Zita Károly segítője lett.

Nem a pompába érkezett, hanem rögtön segítenie kellett férjének az első világháborúban, kiállni a békéért, szemben a totális ellenáradattal, a propagandával, a német szövetségesekkel. Aztán Károly mellé állni, amikor a birodalom felbomlott. Amikor Károlyt az ellenfelei rákényszerítik, hogy lemondjon a trónról, azt követeli tőle, nehogy aláírja a lemondó nyilatkozatot, ő azonban nem hallgat rá.

Kovács Gergely meggyőződése, hogy Károlyt Zita fanatizálta, hogy csapataival jöjjön Magyarországra, és szerezze vissza a királyi trónt, ha kell, erővel. Ez teljesen elhibázott, elkapkodott lépés volt, a harmincas években sokkal nagyobb esély lett volna a visszatérésre. A kísérlet megbukott. Következett a madeirai száműzetés, és Zita ott maradt Károly és a gyerekek mellett a segítő szerepében.

Férje halála után

Zita nagyon szigorúan bánt legidősebb gyermekükkel, a trónörökös Ottóval: ha a többi gyerek elkövetett valami csínytevést, őt büntette meg.

Ez méltánytalanság, igazságtalanság és szeretetlenség – szögezte le Kovács Gergely. Hozzátette: Zita gyakran értelmetlenül volt fanatikus, de mindig visszalendült mások segítésének irányába. Nagyon szép, hogy

az emigrációban élvezhette volna a posztcsászár- és királynéi státuszt, helyette azonban a szegényeket segítette.

Ez minden érdektől mentes, önzetlen szeretet volt a részéről. Emellett bencés oblátaként állandóan imádkozott másokért. Minden szinten segített. Kovács Gergely ezért bízik abban, hogy Zita az égből is tud nekünk segíteni.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír