Részesei lehettünk a misztériumnak – Újpesten ismét megjelenítették a virágvasárnapi eseményeket

„Hozsanna Dávid fiának, áldott, aki az Úr nevében jő, Izraelnek királya!” – énekelte Őri Gergely kántor, miközben a ministránsok és a tizenéves lányokból álló szkóla elfoglalták a helyüket a pálmaágak és a barkák megáldására.

A templom előtti teret betöltötték a hívek a kíváncsi kisgyerekekkel, akik már előre megcsodálták a csacsit és a pónilovat.

„Nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel előkészítettük. Ma azért gyűltünk össze, hogy az egész Egyházzal együtt lélekben előre átéljük Urunk húsvéti misztériumát, vagyis szenvedését és feltámadását.

Ő ugyanis ezt a misztériumot akarta beteljesíteni, amikor felment városába, Jeruzsálembe. Szívünk élő hitével és odaadásával emlékezzünk meg erről az üdvösségszerző bevonulásáról. Lépjünk mi is az Úr nyomába, hogy amint kegyelemből társai vagyunk a kereszthordozásban, ugyanúgy feltámadásának, örök életének is részesei lehessünk” – kezdte a szertartást Horváth István, majd megáldotta a barka- és pálmaágakat, miközben a szkóla énekelte: „Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván elébe ment az Úrnak. S kiáltotta hangos szóval: Hozsanna a magasságban!”

Lőw Gergely olvasta fel Szent Máté könyvéből a körmeneti evangéliumot, mely beszámolt arról, Jézus hogyan kérte tanítványait a szamarak beszerzésére, hogy a próféta jövendölése beteljesedjen: „Íme, a királyod érkezik hozzád, szelíden, szamárháton ülve, egy teherhordó állat csikóján.”

Az evangéliumban elhangzott mindaz, amit utána szereplőkkel eljátszottak: Jézus bevonult Jeruzsálembe, miközben a nép pálmaágakat és ruhákat terített az útra.

Az evangélium felolvasása után a hívek körmenetre indultak, melynek első állomása Zebedeus fiainak jelenete, második pedig a vakok meggyógyításának jelenete volt. Horváth István díszes ruhát öltött Jézus szerepének megformálására.

Zebedeus fiainak édesanyja – a hétköznapi életben óvónő – kérte Jézustól, hogy fiai a mennyben az Úr jobb és bal oldalán kapjanak helyet. Jakabot és Jánost két kisfiú alakította, akik egyöntetűen állították, ki tudják inni a kelyhet, amelyet Jézusnak is ki kell innia. A ministránsok voltak a tanítványok, akik megnehezteltek az ambiciózus testvérekre, de Jézus megbékítette őket, kérvén: ne hatalmaskodjanak, hanem aki első akar lenni, legyen mindenki szolgálja.

A két vak – azaz két férfi a közösségből hosszú, kapucnis klepetusba beöltözve – kérlelte az arra járó Jézust, könyörüljön rajtuk. Jézus megérintette a szemüket, s miután visszakapták szemük világosságát, megölelték a Mestert, és boldogan, emelt fővel követték őt.

A park végében a legelésző állatokhoz érve Jézus kérte tanítványait, hozzák el számára a szamarat. Erre ráterítették ruháikat, Jézus pedig felült rá (egy kis segítséggel, hiszen nem mindennapos gyakorlat hosszú fehér papi ruhában szamárhátra pattanni). „Kicsiny szamáron jön közénk, aki világot alkotá” – hangzott az egyik ének, miközben a szamárháton ülő Jézus és a ministránsok méltóságteljesen megkerülték a templom előtti teret. A csacsi és Jézus pillanatok alatt összehangolódtak.

Az utolsó szakaszon a hívek a pálma- és barkaágakat leterítették a kikövezett útra, volt, aki valóban ruhát is tett a földre. „Ujjong körötte nagy tömeg, s Lélekkel telve így kiált: Hozsanna, néki üdv legyen, Dávid fiának szüntelen! Levetvén íme köntösük elé a földre fekteték, mások, hogy díszes út legyen, hintik virágok szirmait.”

A különösen jólnevelt csacsi bizony nem nagyon szeretett volna rálépni az ágakra és a ruhákra többszöri buzdításra sem, ebben nem követte kétezer évvel ezelőtti elődjét, hanem egy kis kerülővel, szaporább léptekkel érkezett a templom elé.

„Dicsőség és dicséret tenéked, Megváltó királyunk, kinek gyermeki szép sereg mondott ékes éneket” – énekelt a szkóla, miközben a templom bejárata elé ért a Jézust fogadó, ujjongó tömeg.

A körmeneti kereszt előtt hódolatukat fejezték ki a gyerekek és a hívek, majd bevonultak a templomba a szentmise megünneplésére.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír