Reutter A-dúr miséjének bemutatója – Érsekségi ékességek (54.)

Johann Georg Reutter (1708–1772), avagy Reutter der jüngere (az ifjabb Reutter) a 18. századi osztrák–magyar későbarokk zene egyik megkerülhetetlen egyházzenésze és komponistája volt. Nevét Haydn vonatkozásában szokta a zenetörténet említeni, tekintve, hogy a Haydn testvérek egészen fiatal korukban Reutter bécsi, stephansdomi kórusában énekeltek, tanultak és nevelkedtek.

A szerző életműve – más kortársaiéhoz hasonlóan – a mai napig ismeretlen nemcsak a nagyközönség, de a szakma előtt is, hiszen a kompozícióinak egésze kizárólag csak az eredeti, kéziratos formában elérhető a történeti kottatárakban. Különösen aktuális a szerzővel és műveivel való foglalkozás, hiszen 2022-ben van a szerző halálának 250. évfordulója. Néhány alkotása megtalálható a Veszprémi Székesegyházi Kottatárban.

A 2021–2022-ben rendezett Reutter 250 emlékév keretén belül kétszer mutatták be Reutter A-dúr misekompozícióját Keszthelyen. A szerző életművében is kuriózumnak számító alkotás eredeti, és sajnos csak egyetlen, másolati formában fennmaradt szólamanyagát a kismartoni dóm történeti kottatárában találjuk.

Az előadáshoz szükséges modern partitúrát Molnár Zoltán készítette el, a digitálisan elérhető archívum segítségével. A miseordinárium még nagybarokk stílusjegyeket tükröz, az olaszos concertante stílust ötvözi a németes imitációs műformákkal, emiatt a szerző szigorúbb, úgynevezett stile mista (kevert) stílusú művei közé sorolható. Unikális, hiszen egyetlen forrásból ismerszik, ugyanakkor nem találjuk meg a szerző tematikus műjegyzékében, hiszen első kutatója, Norbert Hofer OCist nem tesz róla említést.

A korszak egyházzenélési praxisában a kísérőhangszerek coll a parte játékmódja is egy régibb, szigorúbb kompozíciós technikára vezethető vissza – az énekkari szólamokhoz rendelt fúvóskari kíséret szerepel a szólamanyagban. A szopránt cornettel (obligát hegedűvel) erősíti meg, ami önmagában érdekes, hiszen a hangszer a 18. századi zeneszerzésben már évtizedek óta nem volt használatos. A további három szólamot pozanokkal, vagyis barokk harsonákkal erősítette meg; ez utóbbi technika viszont eleget tesz a korszak normatív gyakorlatának.

A két keszthelyi bemutató szentmise keretében zajlott. Mindkét alkalommal sikerült ezt részint budapesti, részint helyi historikus hangszeresekkel megvalósítani, így a feltételezhető korabeli megszólalást a leghívebben tükrözte az előadás. Első alkalommal nagyböjt második vasárnapján a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya-templomban; második alkalommal pünkösd előestéjén a Kis Szent Teréz-bazilikában szólalt meg a mű. Közreműködött a veszprémi Reutter Kamarakórus, vezényelt Molnár Zoltán.

A jövőben folytatódnak az emlékév zenés programjai.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír