Robbant a hangulat a Forrásponton – Bízni kell a fiatalokban, és ragyogni fognak, mint a csillagok!

A 15 és 30 év közötti fiatalok részvételével megrendezett esemény csúcspontján szentmisét mutatott be Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő titkárság vezetője; koncelebrált többek között Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke és Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök.

Koncertet adott és tanúságot tett Cristina Scuccia, a Szent Család orsolyita kongregáció tagja, aki 2014-ben, 26 évesen Olaszországban megnyerte a The Voice televíziós tehetségkutató dalversenyt. Tanúságot tett Kovács András Péter (KAP) humorista, az X-Faktorból és A Dalból ismert Dánielfy Gergely, valamint Pulay Eszter aerobikedző; előadást tartott Papp Miklós görögkatolikus morálteológus.

*

Csöndes készülődés. A BOK csarnokban a fiatalok által körülvett színpadon felállított utcai lámpák (kandeláberek) szelíd fénye határozza meg a stílust. Mintha egy unplugged koncertre várnánk.

Zenészek, énekesek érkeznek, a közönség tapsol, a zenekar in medias res, mindenféle bevezető nélkül kezd. Igaz, nincs is mit magyarázni, ez már a második Forráspont. Ismert keresztény dicsőítő dalok hangzanak fel, remek színvonalon.

Az alkalomra összeállt csapatot Vizy Márton vezeti. „Jézus mellém állt...” – énekli. A háttérben hatalmas kivetítőn olvasható a dalszöveg, közelképben láthatjuk a zenészeket; a profizmus nyugalmával emelkedik felfelé az égbolt csillagait is idéző videomontázs. A csarnokot megtöltő rengeteg fiatal közül néhányan már fel is állnak a székükről, énekelnek. „Áldott legyen az Úr neve” – ennek a dalnak az ereje már jól érződik, egyre többen felpattannak az ülőhelyükről, és akkor Vizy Márton azt mondja: „Szabad felállni, tapsolni, lelkendezni – és szabad nagyon szeretni.”

A bevezető koncert után két műsorvezető, házigazda lép a színpadra, Kállay Kati és Fábry Kornél, a NEK főtitkára. Mintha otthonosan mozognának ebben a műfajban, a délután folyamán az előadások között néhány mondattal összefoglalják a hallottakat, viccelődnek, mosolyognak, közvetlenek.

Elsőként az ország különféle részéből és a külhonból érkezett mintegy ötezer fiatalt köszöntik, nagyobb tájegységenként. Megtudhatjuk, hogy a BOK épületében van gyónási lehetőség, lehet készíteni speciális Instagram-fotókat, több ponton imaszándékokat gyűjtenek a szentmisére.

Az első vendég Kovács András Péter (röviden KAP) humorista. Az őt bemutató ügyes kisvideót a közönség ovációja kíséri, majd KAP megjelenik testi valójában is. Arról beszél, hogy az Újszövetségben az Ószövetséghez képest többek közt az a nóvum, hogy Istent már néven lehet szólítani.

„Lakossági Istent kaptunk, aki megszólítható, és ő is nevünkön szólít minket” – mondja. Majd hozzáteszi: „Persze nem biztos, hogy akkor, amikor éppen számítasz rá, lehet, hogy akkor, amikor éppen a gyerekednek lekeversz egy pofont, és nem akkor, amikor az oltárnál szolgálsz mint főministráns...” KAP a diákkorát is szóba hozza, poénokkal fűszerezi a történeteket, majd, már komolyabb hangvétellel, tanúságot tesz a hitéről. Emlékszik, hogy azt érezte, „valami átölelte, dédelgette, felemelte”, és azóta nem kételkedik Isten létében és lényegében.

Nem vagyok minta keresztény, inkább cinikus, ironikus módon nézek mindenre, az Egyházra is, önmagamra is – vallja meg őszintén. – Abban azonban biztos vagyok, hogy Isten mindig ott van az ajtó mögött, és szólít, akkor is, ha nem gondolok rá. Nem dorgál, hanem vár. Úgy szólít, hogy „fiam”, és az ölébe vesz.

A fiataloknak azt üzeni Kovács András Péter: „Szeresd magad úgy, ahogy Isten szeret téged!”

Másodikként Pulay Eszter aerobikedző lép a színpadra. Ekkor Kállay Kati mellett már Martí Zoltán a műsorvezetőtárs. „Beszélgetős műsor” kezdődik, amelyben a tanúságtevőt kérdezni is lehet. Pulay Eszter elmondja, hogy olyan aerobikedzéseket tart, amelyen dicsőítő zene szól, és lehetőség nyílik imára, igeolvasásra, kis beszélgetésre is. Új edzői weboldalán meg is osztja Istennel kapcsolatos gondolatait, „kerülve az okoskodást”.

Életének nehéz időszakáról is beszél a jelenlévőknek: a veronai buszbalesetben elhunyt kedves történelemtanárára emlékezik, és arra, hogy akkor, mély fájdalmában válságba került a hite, de később kikristályosodott a gondolat: Isten semmit sem enged be az életünkbe véletlenül, semmi nem hiábavaló, ami történik, legyen az jó vagy rossz. Ezért Pulay Eszter mindenkinek azt üzeni: „Ne féljetek, bízzatok Istenben!” Az aerobikoktató a menyasszonyi lét boldogságáról is megosztja gondolatait a hallgatósággal.

Tanúságtétele után A Dalból jól ismert Dánielfy Gergely következik, egy szál gitárral lép a mikrofonhoz. Unplugged; a háttérben őszi táj fotója, a dalban hétköznapi képek. Szeretet és hiány. Az Azt mondtad című dal szívbemarkoló hatással szól. A beszélgetős részben az énekes elmondja a dal születésének eddig féltve őrzött titkát: „mamája" halála ihlette a dalt. Ezt követően szó esik arról is, hogy mit jelent a hírnév, és hogy miként lehet tabuk nélkül beszélni-énekelni az érzésekről. „Csak így érdemes, élni is” – érkezik a válasz az utóbbi kérdésre, majd további két lírai dalt hallhatunk Dánielfy Gergelytől, aki a hit értékét képviseli a sok esetben nem hívő színpadi világban.

*

A Forráspont második részében Papp Miklós morálteológus tart előadást az Eucharisztia és az életvezetés témájáról.

Az előadó elmondja, tizenhét éves volt, amikor a televízióban látta mélyen, komolyan imádkozni Helmut Kohl kancellárt. Akkor elszégyellte magát; elhatározta, hogy soha nem fog „gagyi módon” imádkozni. Papp Miklós megvallja azt is, hogy a jelenlevőkért már korábban imádkozott, hogy a Forrásponton istenkapcsolatuk szempontjából történjen velük valami, és ne csak „részt vegyenek” a rendezvényen.

A morálteológus az áldozás utáni lelkiállapot összetettségéről beszél ezután. Mi történik ilyenkor? A kéz és ujjai szimbólumaival világítja ezt meg. Az első ujj, a hüvelykujj jelzi, Isten önmagát adja (nekünk is önmagunkat kell adni), az áldozás szövetségkötés Istennel, és azután újra és újra e szövetség megerősítése, alapdöntés. A második, a mutatóujj jelzi, hogy az Eucharisztia küld, döntéseinket odavisszük a liturgiára, ezért megyünk oda, Istennel „csináljuk együtt” az életünket. A harmadik, középső ujj az életszentségre figyelmeztet, ami nem a hibátlanságot, hanem a szeretetet jelenti. A negyedik, a gyűrűsujj arra utal, hogy Istent szerelemmel kell szeretni (így nem kötelesség az áldozás). Az ötödik, a kisujj pedig arra figyelmeztet, hogy a kicsiket, a rászorulókat, az elesetteket, a kulturálatlan társainkat ne feledjük el, törődjünk velük. A tenyér az Egyház, s a teljes, nyitott kéz Isten sebzett tenyerében van.

„Sokkal inkább Isten tenyerében vagyunk, mint az emberekében” – hangsúlyozza Papp Miklós.

A morálteológus után az este sztárja, Cristina nővér következik. A fiatalok kíváncsian várják az olaszországi The Voice győztes apácáját. „Sziasztok” – ez az első szava. Sztárallűröktől mentes lénye, komolysága, a habitusban való szenvedélyes éneklése, kicsinysége szerethetővé teszi a nővért. „Köszönöm, Jézus, hogy itt vagy!” – ezzel kezdi, majd arról beszél a fiataloknak, hogy értékesek mind, különlegesek Isten szemében, és hagyják, hogy szeressék őket. Az igazi boldogság apró dolgokban rejlik, azok tesznek naggyá, és a siker nem mindig tesz jót.

Elmondja a nővér, hogy annak idején a The Voice szerkesztői felkeresték rendi elöljáróját, hogy kikérjék meghallgatásra. Az elöljáró féltette a legfiatalabb rendtagot, mégis bízott benne, és elengedte. Cristina nővér a Forrásponton arra hívja fel az egyházi vezetők, szülők, nevelők figyelmét, hogy bízzanak a fiatalokban, mert akkor ők ragyogni fognak, mint a csillagok. Azt is elárulja, hogy a közönség soraiban ott ül elöljárója, aki egykor is bízott és ma is bízik benne. A bejelentést hatalmas ováció követi a BOK csarnokban.

Az I surrender című számra kigyulladnak a mobiltelefonok fényei, a Blessed be the name of the Lord pedig felrobbantja a hangulatot: a fiatalok vonatozva járnak körbe a széksorok között, lelkesen tapsolnak, táncolnak. Mondhatni ez a Forráspont forráspontja.

A nap csúcspontja a rendezvény harmadik részében kezdődő szentmise. Mohos Gábor, a NEK püspöke áldást oszt Erdő Péter bíboros, prímás nevében is. Szentbeszédében hangsúlyozza: mindannyian testvérek vagyunk, közös mennyei Atya gyermekei.

„Jézus, aki téged is neveden szólít, tudja, ki vagy az álarcaid mögött, a szíved mélyén; ismeri értékeidet, összetörtségedet. Szívünk ajtaján kopogtat, ahogy erről a Jelenések könyvében is olvashatunk. Jó volna, ha már most tudnánk erre válaszolni, be tudnánk őt engedni. Mindannyiunkat örök életre hív, ami nem lesz, hanem már most van, hiszen megkeresztelkedtünk. Az örök élet nyelve pedig a szeretet. Ő vár ránk, s nekünk nem érdemes várakoztatnunk őt. Adjuk oda az életünket, és hagyjuk, hogy az Úr kiformálja belőlünk a szentet” – biztat a püspök homíliájában.

A szentmise után Fábry Kornél, a NEK főtitkára arról beszél, hogy az eucharisztikus kongresszus nem más, mint egy Krisztus-központú találkozó, tanúságtétel a világ felé. A cél: ünnepelni Jézust.

A misét követő szentségimádás során első alkalommal helyezik ki azt a monstranciát, amely a NEK-re készült.

A szentségimádás végén a jelen lévő diakónusok és papok egyesével áldják meg az éneklő, dicsőítő, imádságban elmélyülő fiatalokat.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír