Robert Barron: Eucharisztia

Robert Barron püspök ebben a könyvében kiemeli: az Eucharisztia témája hatalmas és szerteágazó. Több ezer írás, beszéd, reflexió született róla az elmúlt évszázadok során. Misztériuma és dimenziói végtelenek, mert az Oltáriszentség maga Krisztus, az, akiben Pál szavaival „a bölcsesség és a tudás összes kincsei rejtőznek”. A kötet írója leszögezi: az Eucharisztia először is egy nagy szövetségi lakoma, amelyet Isten akar megülni népével.

Olyan örömteli kötelék, melynek során a fizikai és lelki értelemben is éhes világ részesülhet az isteni életben.”

Ugyanakkor a „mi bukott világunkban” a közösség, a részesedés nem valósulhat meg áldozat nélkül. „Egy önmagából kifordult és bizonytalan világban, mely fuldoklik a megosztottságtól, gyűlölettől, félelemtől, az igazi szeretet és igazságosság csak szenvedés árán valósulhat meg.”

Éppen ezért az Eucharisztia egyben Jézus nagy, a kálvária keresztjén végbement áldozati szenvedésének „megtestesítője”. A szentmisén a kenyér és a bor konszekrációja külön történik: szimbolikus értelemben ez azt fejezi ki, hogy Jézus halálakor teste és vére különváltak. Amit ezen a szövetségi lakomán eszünk és iszunk, „az nem más, mint Jézus halála; az a cselekedet, amely által odaadta magát a világ üdvösségéért”. Az Eucharisztiában Jézus „jelen van számunkra saját hatalmánál fogva és teljes, objektív valóságában, mind táplálékként, mind áldozati felajánlásként… Az Eucharisztia nem a mi »termékünk«, hanem a mi Urunk, és mint ilyen, megtérésre hív minket”.

Robert Barron elemzi Gabriel Axel Babett lakomája című, Oscar-díjas filmjét – amely Karen Blixen dán író kisregényéből készült –, kiemelve: a történet csodálatosan mutatja be az Eucharisztia lakoma- és áldozatjellegét, valamint a valóságos jelenlét kérdését. Az evangéliumokban pedig János könyvének hatodik fejezete és Lukács evangéliumában az emmauszi tanítványok története a legrészletesebb és legfontosabb leírása az Eucharisztia jelentésével, értelmével kapcsolatban.

A könyv szerzője elemzésében leszögezi: Isten a maga teljes valóságában „nem valami tömbszerű egység, hanem személyek közössége. Az Atya öröktől fogva mondja ki önmagát, és Igéje, Szava, amit kimond, az ő Fia. A Fiú, az Atya tökéletes képmása teljesen részesül az Atya valóságában: egységében, mindentudásában, mindenütt jelenvalóságában, isteni hatalmában”. Ez azt jelenti, hogy amint az Atya nézi a Fiút, a Fiú úgy néz vissza az Atyára, és mivel „mindkettő gyönyörű, az Atya végtelen szeretetre gyullad a Fiú iránt, a Fiú pedig az Atya iránt – és együtt lehelik közös szeretetüket”. Ez a szent lehelet a Szentlélek.

Robert Barron kifejti: bár a három isteni személy különböző, mégsem alkotnak három különböző istent. „A három személy az, ahogyan Isten van létének mélyén. Vagyis a keresztény hit számára

Isten a szeretet családja, életközösség, ki- és belégzés, egymásra tekintés.”

A megváltástörténet egészét tekinthetjük úgy, mint Isten törekvését, hogy az emberiség családját olyan kapcsolatba vonzza, amely utánozza Isten szeretetét. „Amikor teljes szívünkből és teljes értelmünkből szeretjük Istent, akkor szükségszerűen szeretjük mindazt, akit és amit Isten létbe szeretett” – írja a teológus szerző. Hozzáteszi: ez a családi szeretet fejeződik ki a szent lakoma nagy bibliai jelenetében. Az Eucharisztia ezt a lakomát foglalja magába és valósítja meg tökéletesen. „Éppen ezért az Eucharisztia az Isten létében való legmagasabb fokú részesedés, Istenében, aki színtiszta szeretet.”

Robert Barron állítja: a szentmise, az eucharisztikus liturgia Jézus áldozatának kiterjesztéseként vagy újra jelenvalóvá tételeként értelmezhető, mivel a kereszt erejét teszi jelenvalóvá. A szerző szerint: ha Jézus csupán egy lenne a történelem sok vallási alakja közül, „a múlt egy inspiráló példája”, akkor tanítványaiként legfeljebb „jámbor” megemlékezést tarthatnánk róla, ahogyan az Ábrahám Lincoln Társaság is időről időre összejön, és feleleveníti a nagy elnök erényeit. Mivel azonban Jézus Isten, minden tette, „ezen belül elsősorban is áldozati cselekménye, mellyel megváltotta a világot, része Isten örökkévalóságának, és éppen ezért az idő bármely pillanatában jelenvalóvá tehető”.

Azok, akik összegyűlnek Krisztus oltára körül, nem csupán felidézik kínszenvedéseinek eseményeit, „a Kálvária jelenvalóvá válik teljes spirituális valóságában és erejében.

Krisztus örökkévalósága miatt a szentmisében összeomlik az idő dimenziója; jelen és múlt összeérnek, és mindkettő elővételezi az eszkatológikus jövőt.”

Szent Pál ragadta meg az eucharisztikus liturgiának ezt az időfelettiségét, amikor a korinthusiaknak írt első levelében így ír: „Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön” (11,26). Az eucharisztikus összejövetelben tehát Krisztus „jelenvalóvá teszi mind a múltat, mind a jövőt… a szentmise magába foglalja és újra megjeleníti Izrael egész áldozattörténelmét – Noétól és Ábrahámtól kezdve Dávidon, Izajáson át egészen Jézusig”.

A kötet írója kitér arra is, hogyan jelenik meg az Eucharisztia teológiája Aquinói Szent Tamásnál. Leszögezi: az Oltáriszentség sokkal több volt a számára, mint csupán teológiai téma. Egész lelki életének középpontjában az Eucharisztia állt. A közelében élők visszaemlékezései szerint igen ritkán fordult elő, hogy ne könnyezett volna a liturgia végzése közben, annyira mélyen azonosult a húsvéti misztériummal. Amikor különösen nehéz intellektuális kérdésekkel kellett megbirkóznia,

gyakran előfordult, hogy az Oltáriszentség előtt imádkozott, és fejét a tabernákulumra hajtva kért világosságot értelme számára.

Robert Barron elemzésének végén kiemeli: az emmauszi történet – amelyet minden szentmisén újraélünk – megmutatja, milyen szorosan fonódnak össze az eucharisztikus szempontok: lakoma, áldozat, valóságos jelenlét. „A feláldozott Krisztus teszi lehetővé a messiási lakomát – és mi ezen az ünnepen ülünk lakomát az Ő testéből, amely valóságos étel, és az Ő véréből, amely pedig valóságos ital.”

A könyvet Szabó Ráhel OP fordította. Lektorálta: Deák Hedvig OP.

Robert Barron: Eucharisztia
Advocata Nostra Budakeszi, 2024

Fotó: America Magazine

Bodnár Dániel/Magyar Kurír