Robert Sarah: Házaspárok, ébresszétek szerelmeteket!

Sarah bíboros az időben visszamegy egészen az első emberpár megteremtéséig. Kiemeli: Ádám és Éva a férfi és a nő egymást kiegészítő voltában családot alkottak. Leszögezi: „… nem létezik házasság – tehát család sem – ezen a másságon kívül. Kertelés nélkül és határozottan ki kell jelenteni, hogy amikor a társadalom valóságos komédiaként felkínálja nekünk a házasság mindenféle utánzatait…, a házasélet és a család valósága elleni támadásról beszélhetünk, mivel az emberi kapcsolatok nem minden formája az emberi élet forrása. Amikor szélhámoskodnak a valósággal és az igazsággal, amikor a férfit és a nőt mint olyat támadják, amilyennek Isten akarja őket, amikor intézményesítik a deviáns magatartásokat, akkor ez a halálos jelenség – a vele járó erőszakkal és szenvedésekkel együtt – egyik napról a másikra az emberiség ellen fordul.” Ám ezek a devianciák arra is felszólítanak minket, hogy ha szükséges,

meg kell mentenünk a szerelmet”.

A guineai főpásztor emlékeztet: a Biblia realista módon beszél, mivel sebzett és néha nem szabványos családtörténeteket is elénk tár, ahol elárad a bűn. Ezzel mintha azt akarná bizonyítani, hogy az üdvösség mindenkire vonatkozik, és hogy Isten így mutatja ki legnagyobb irgalmát, melyet csak elképzelni lehet. Robert Sarah Ozeás próféta „fájdalmas” történetét említi: zűrzavaros házaséletében megismerte az elárult szerelem gyötrelmességét, a házasságon kívüli gyermekek sebzettségét, de megkapta az erőt ahhoz, hogy mit jelent a megbocsátás és annak megtisztító ereje. Ez a megpróbáltatás lehetővé tette számára annak felfedezését, hogy a szeretet nagy alázatosságot és állhatatos kitartást igényel, minden személyes fájdalma arra tanította, hogy új szemmel tekintsen Istenre. „Magának a bűnnek és Isten szeretetének megtapasztalásáról van szó, amely erősebb a bűnnél és irgalmat gyakorol. Ozeás próféta megmutatja nekünk, hogy Isten – ismétlődő hűtlenségei, házasságtörései ellenére is – mindig újra elfogadja az ő Jegyesét, Izraelt.”

Sarah bíboros szerint minden olyan „lelkipásztorkodás”, amely nem azt célozza, hogy a „sérült családokat” megtérésre, kiengesztelődésre és a szövetség megújítására vezesse, „hanem tágas kaput nyit a bűnös együttéléseknek, az elválásnak és az úgynevezett újraházasodásnak, Jézus és az isteni irgalmasság ellen harcol”. Sarah bíboros az evangéliumok alapján megvilágítja: Isten egyszülött Fiaként Jézus maga jött el, hogy az emberi bűn tragikus valóságának szívében éljen. Krisztus az emberiséget bűnei legmélyén ragadja meg mindenki üdvösségéért. Ez a tétje az isteni irgalmasságnak, „melynek tükröződnie kell családjainkon, amelyeket olykor féltékenység, széthúzás és mélységes szakadások uralnak”. „A minden irgalmasság Istene” tanítása szerint

a mi hivatásunk az, hogy megtanuljunk és tudjunk szeretni a legszentebb Szentháromság módján, őt utánozva.

Robert Sarah a Szeretet-Isten megbocsátása és irgalmassága által megújított családi élet modelljének tartja az atyja által visszafogadott tékozló fiú történetét. Miután elbukott, fölkelt, hogy visszatérjen atyjához, és bocsánatáért esdekeljen, ám még mielőtt kérte volna tőle, hogy bocsásson meg neki, és legyen hozzá irgalmas, atyja már karjaiba fogadta és elborította gyöngédségével, jótéteményeivel. Az idősebb fiú viszont elutasította a visszafogadást és a megbocsátást. A főpap kifejti: a család, amely a házasság szentségében megszentelt házastársi hűségre épül, az a hely, ahol Isten felhív a megbocsátásra és az irgalomra, az a hely, ahol meghívást kapunk az igazságban megvalósuló szeretetre, mégpedig azért, „mert a család lényegét tekintve az emberi kapcsolatok igazságára van alapozva: a szeretet egyetlenségére, felbonthatatlanságára és az élet befogadására”.

A könyv szerzője szomorú valóságként állapítja meg: korunkban a keresztény családokat az egész világon támadások érik. Így támogatják, tartják fenn és gyakorolják a genderideológiát az UNESCO nemzetközi szervezetei, a nevelés és egészségügy számos intézményei, melyeknek székhelyei a nyugati, fejlett országokban találhatók. Az összes országot, amely elutasítja a csatlakozást ehhez az ideológiához, megbüntetik vagy erős nyomás alatt tartják, hogy ezzel kötelezzék őket az általuk kínált fejlődést előmozdító programjukban való részvételre. A bíboros idézi Ferenc pápát, aki „családellenes ideológiai gyarmatosítás”-nak nevezte mindezt, amely azzal akarja lerombolni a családot, hogy fokozatosan behatol a fejlődésben levő országok társadalmaiba és kultúrájába.

A guineai bíboros arra is kitér, hogy a fogyasztói társadalom embere egyre érzéketlenebbé válik az emberi élet szakrális tisztelete iránt. Már nem érti, hogy az emberi személy olyan abszolút érték, amelynek kedvünk szerinti manipulálásához nincs jogunk. Az életellenes cselekedetek közé sorolhatók az abortuszok, vagy az a szemlélet, amely nem tekinti teljes értékű személynek a végső stádiumban lévő betegeket, a tehetetlenné váló idős személyeket. Ugyancsak aggasztó a transzhumanizmus terjedése, amely egy olyan nemzetközi mozgalom, melynek célja az ember szellemi és fizikai képességeinek feljavítása a tudomány és a technológia segítségével.

„Meddig lehet még elmenni ebben a kárhozatba vivő futásban?”

– teszi fel a kérdést a bíboros.

Robert Sarah idézi Szent II. János Pál pápát is, aki sokszor mondta, hogy „az emberiség jövője a családon múlik”. Hozzáfűzi: „Igen, ha a végső harc Isten és a sátán országa között a házasságot és a családot érinti, kell, hogy sürgősen tudatában legyünk, hogy

már annak a szellemi harcnak a közepében vagyunk, amelytől emberi társadalmunk jövője függ…

Keresztény családjaink törékenyek és mindig megerősítésre szorulnak, olyanok, mint a méhsejtek, amelyek a kaptárt alkotják. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy megízleljük az Igazság mézét, vagyis Urunk, Jézusnak és az ő Jegyesének, az Egyháznak üdvösséget adó szavait.”

A kötetet fordította Barsi Balázs OFM.

Robert Sarah: Házaspárok, ébresszétek szerelmeteket!
Szent István Társulat, 2021.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír