Rókahegyi görög esték: Ivancsó István a szerzetességről – egy különleges levélen keresztül

„Ha első kedd, akkor RGE!” – kezdte a házigazda, Ivancsó István atya az előadását, melyet egy kuriózum számba menő levélre alapozott. Ugyanis ezt a levelet 1917-ben Iváncsó Anna írta Miklósy István püspöknek a Szent Bazil Rendi Nővérek magyarországi letelepítésének tárgyában. Iváncsó Anna apáca akart lenni, és kérvényében a következőt vetette fel:

Kegyeskedjék a szent Rendet megalapítani olyképpen, hogy az a gör. kath. nő-ügyet magasabb nívóra emelje… én elsőnek jelentkezem és magammal viszem tízezer (10 000) korona hozományomat is, mely a Rend első alapköve lenne.”

Miklósy István püspök válasza sajnos nemleges volt: „A jelen viszonyok egyáltalán nem alkalmatosak a felvetett eszme tárgyalására” – írta.

Így aztán Anna élete más irányt vett. Férjhez ment Terebessy József iskolaigazgatóhoz, de férjével „testvérként éltek együtt”.

Az ő kérése nem teljesült, de 1935-ben Dudás Miklós püspök mégis letelepítette a Szent Bazil Rend apácáit négy nővérrel. A rend szépen gyarapodott, 1941-től az újonnan felépült monostorukban laktak, és 1950-ben már 24 fogadalmas nővér és 4 novícia volt Máriapócson. A kommunista rendszer ekkor feloszlatta a szerzetesrendeket, és a nővérek is szétszóratva, de lelkileg közösségben maradva éltek tovább, ki-ki valamilyen civil foglalkozással keresve meg a mindennapi betevő falatot.

Hála Istennek, többüknek sikerült sekrestyésként, kántorként „templomközelben”, egyházi szolgálatban maradnia – tette hozzá az előadó. – 1991-ben kezdhették újra életüket tizenketten a máriapócsi „visszavásárolt” rendházban, és folytathatták korábbi áldásos tevékenységeiket: lelkigyakorlatok szervezését lányoknak, ifjúsági rendezvények lebonyolítását, idős nők gondozását szeretetotthonaikban, Máriapócson és Sátoraljaújhelyen. Az oktatásban is részt vettek Hajdúdorogon.

A nővérek megöregedtek, és sajnos nincs utánpótlás – folytatta Ivancsó István. – Ennek oka többféle: egyrészt a generációs szakadék, másrészt az, hogy a szétszórattatást nehezen tudták kiheverni, illetve a görögkatolikusok száma is jóval kevesebb, mint a római katolikusoké, így kevesebb a jelentkező. Bár 1999 óta volt 13 jelölt, de sajnos egy sem maradt a Szent Bazil Rendben. Jelenleg Máriapócson ketten élnek, közülük Ágota nővér 2020-ban nagy kitüntetésben részesült: megkapta a Hit pajzsa díjat.

István atya előadásából még kiderült, hogy Iváncsó Anna és férje közös sírban nyugszanak a nyírbátori temetőben, melyet az előadó rendszeresen látogat. Anna és testvére, Irén színes üvegablakot adományozott a nyírbátori görögkatolikus templomnak. Az előadás után szokásos imát a résztvevők ez alkalommal a bazilita nővérekért ajánlották fel.

Szöveg és fotó: Obbágy Veronika

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír