Rómában nyaraló harkivi gyerekek is részt vettek a szerdai általános kihallgatáson

„Szörnyű volt, a város teljes területét bombázták. Hajnali háromkor kezdődött, és 5.20-kor ért véget. Mindent bevetettek: rakétákat, drónokat, távirányítású bombákat. Hála Istennek, nem volt olyan sok halott, mint amire számítottunk. Az áldozatok között azonban volt egy néhány hónapos csecsemő is. És a robbanások miatt keletkezett tüzek…” – Olekszija Pogranyicsna, a Szent József görögkatolikus nővérek kongregációjának tagja mondta el az AgenSIR katolikus hírügynökségnek, hogy mit hagyott maga mögött ez a 32 harkivi gyermek, amikor busszal elindultak Olaszországba.

Nyaralásuk július elejéig tart. Hiányzik a csoportból a kis Maria, egy 12 éves kislány, aki egy évvel ezelőtt, május 25-én halt meg édesanyjával, Irinával együtt, amikor a harkivi szupermarketet érte orosz bombatámadás. Azon a napon a romok alatt további 16 ember vesztette életét.

A csoport előbb Velencébe ment, majd június 9-én, hétfőn érkezett Rómába. A fővárosban a Kopertinói Szent József-plébánián fogadta őket Paolo Pizzuti. Családoknál vannak elszállásolva, és a plébánián reggeliznek, ebédelnek, ahol jelenleg 280 gyerek vesz részt egy nyári táborban.

A Harkivból érkező csoport fájdalmat és könnyeket hoz magával. „Ezért úgy döntöttünk, hogy felkészítjük a vendéglátó családokat, és találkozót szervezünk egy háborús traumákra szakosodott pszichológussal” – mondta el Vito d’Ettorre, a Tv2000 tudósítója, aki már számos missziót végzett Ukrajnában, és a plébánosával együtt szervezte a római napokat.

Paolo Pizzuti hangsúlyozta, hogy

örömmel nyitották meg a plébánia kapuját a vendégek előtt, és egyáltalán nem volt nehéz családokat találni, akik befogadták őket. Mindannyian nagyon készségesek és nagylelkűek voltak.

Hozzátette: „Jelenlétük közöttünk és otthonainkban nyomot hagy. Ilyen tapasztalat után senki nem maradhat közömbös. Talán kialakulnak tartós kötelékek is. A plébánián sok évvel ezelőtt befogadtuk a csernobili gyerekeket, és vannak olyan kötődések, amelyek még mindig megvannak, vagyis azok a gyerekek, akik akkoriban itt voltak, továbbra is írnak azoknak a családoknak, akik befogadták őket, és ha Rómába jönnek, meglátogatják őket. Amikor jót cselekszünk, Krisztusnak tesszük, és amikor vele találkozunk a legkisebbekben és a szenvedőkben, az nyomot hagy. Az evangéliumban Jézus mellett soha senki nem ment el közömbösen.”

A Harkiv városából érkező hírek továbbra is lángokról és bombázásokról szólnak. Június 10-ről 11-re virradó éjszaka az orosz erők 17 Shahed típusú kamikaze drónnal támadták a várost kilenc percen át. A támadásban hárman meghaltak, és ötvenhét ember megsebesült, köztük nyolc gyermek. A gyerekek – jegyzi meg a római plébános – „magukban tartják a szenvedést, nem mutatják ki. Méltósággal élik meg a fájdalmat”.

„A római Egyház szívébe hozzuk a háború valóságát – mondja a csoportot kísérő Olekszija Pogranyicsna nővér –, amelyet mi mindennap megélünk a szívünkben és az elménkben.

Magunkkal hoztuk a kis Mariát is, aki egy éve halt meg, és akinek velünk kellett volna jönnie…

Jelenlétünkkel szeretnénk köszönetet mondani Leó pápának az imádságért és a segítségért, amellyel támogatja az ukrán népet.”

A csoport pénteken, június 13-án indul el Rómából, és először Comóban állnak meg, majd június 27-től július 5-ig Bresciában nyaralnak, mindkét helyen olyan szervezetek vendégeiként, amelyek többször jártak már Harkivban, humanitárius segélykonvojokat szervezve.

„Ezek a gyerekek már régóta együtt élnek a háború drámájával a hétköznapokban. A robbanások folyamatosak. És amikor a támadások véget érnek, hálát adnak Istennek, hogy még életben vannak. De a félelem megmarad. Mindig ott van – mondja a szerzetesnővér. – Mindannyian elfáradtak ettől a háborútól, amely sajnos sok családtagjukat elvette tőlük. Vannak, akik meghaltak. Mások a fronton harcolnak. Megint mások orosz börtönökben vannak. A városban egyre több láb vagy kéz nélküli, vagy végtagprotézissel élő embert látni.

A háborúban megcsonkított emberek valóságát a történelemkönyvekből ismertük. Soha nem gondoltuk volna, hogy saját szemünkkel láthatjuk őket.

Mindez nagyon szomorú. A háború elvette ezeknek a gyerekeknek a gyerekkorát. Egy kis nyugalomra van a legnagyobb szükségük. Ez az olaszországi nyaralás ezért Isten áldása.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír