Római beszélgetés Törő Andrással, a Pápai Magyar Intézet rektorával: A Jóisten kíséri az utamat

Törő András sokrétű feladatot lát el, a PMI rektora, egyben koordinátor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Szentszék között, a Szentszéki Magyar Nagykövetség tanácsosa, a római két magyar zarándokházat felügyelő Szent István Alapítvány elnöke és olaszországi magyar főlelkész. Bízik az isteni Gondviselésben: „Isten nem hagyja el az Egyházát, belép az életünkbe, mint ahogy belépett Szűz Mária életébe. Terve van velünk, nem hagyja el azt a közösséget, amelyet ő maga alapított. Egyházunk története elég színes, minden helyet kap benne és a Gondviselés szálai ezt a helyükre tudják húzni.”

Az eltelt bő fél évre „nagy áldásként” tekint

Törő András az eltelt bő fél évet „nagy áldásként” élte meg. Mint mondta, meglepetés volt számára a kinevezés, hiszen éppen „beállt rendszerű élete” volt a debreceni Megtestesülés Plébánián, ahol plébániai kormányzóként működött. Készséggel fogadta a felkérést és rábízta magát arra az egyházi közösségre, amelynek szolgálatában áll. Noha voltak és vannak kérdései és aggodalmai, jó volt megtapasztalnia, hogy „az Isten milyen sokmindenről gondoskodott ebben az időszakban”, „mert a Jóisten elkíséri ezeket az utakat”. Sok új emberrel találkozott, akikben megtapasztalta az Isten szándékát magával kapcsolatban, és akiket mint ajándékot kapott ezen az úton.

A római diáksága a Collegium Germanicum et Hungaricum (Német–Magyar Kollégium) növendékeként (2010–2015) gyönyörű korszak, „nagyon életteli, pezsgő idő” volt. Akkor megtapasztalta a Világegyházat, és látta, hogy a világ milyen sokszínű és gazdag, és hogy milyen sok jó gyakorlat létezik a világban. Egyfajta alapvető nyitottság fejlődött ki akkor benne „a másként gondolkodók iránt, hogyan lehet velük kapcsolatot teremteni”.

Rómában a PMI az állomáshely

XVI. Benedek pápa lemondása idején (2013. február 10.) éppen otthon volt, a diakónusi gyakorlati évét töltötte Nyíregyházán, s mire visszakerült Rómába, már Ferenc pápa szolgált, „aki egy másfajta világlátást hozott. Hozta a saját kultúráját, amiben benne volt természetesen az evangélium üzenete.”

„Az Egyházunk története elég színes, minden helyet kap benne, és a Gondviselés szálai ezt a helyükre tudják húzni, hiszen az Isten soha nem hagyja el az Egyházat. Él ez a közösség, lehet látni az új gyümölcsöket. Jó, ha hagyjuk, hogy ezek hassanak ránk, hiszen nem nekünk kell kitalálni az Isten tervét a világgal, hiszen az Isten belép ebbe a világba” – fogalmazott Törő András.

Rómában a PMI az állomáshelye, mely majd száz éve áll a magyar papok felsőfokú tanulmányainak szolgálatában, és amely kezdettől fogva együttműködik a Római Magyar Akadémiával, s noha különálló intézmények, a hétköznapi életük mégis együtt zajlik, aminek András atya nagyon örül, hiszen „tudják egymást gazdagítani és segíteni”.

Tehát a legfontosabb munkája a PMI vezetése. „Posztgraduális tanulmányokra érkezett felszentelt papok közössége a ház, akik otthon már dolgoztak is. Szükségszerű, hogy legyen nekik egy papi közösségük – mutatott rá. – A hangsúly nem annyira a formáció, a képzés, hanem az együtt haladás a közös imádságban, a lelki programokban, a napi közös reggeli szentmisében, a közös zsolozsmaimádságban, a részvétel a rekollekciókon, ami valamiként a lelki élet frissítése.”

A Jóisten sok embert készített elő a szolgálatra

A PMI-ben tanuló atyák belekapcsolódnak a lelkipásztori szolgálatba – hiszen Törő András az olaszországi magyar közösségek főlelkésze is, és az intézet papjait „egy-egy magyar közösség szolgálatára” küldi.

Mint fogalmazott: „Minden gazdagsága ellenére nehéz feladat a magyar közösségek lelkipásztori ellátása magyar nyelvű szentmisékkel, ha lehet egy-egy állandó pappal. Segíteni kell az itáliai magyarokat abban, hogy a helyi olasz plébániáknak is szerves tagjai legyenek, és így vallásgyakorlatuk rendszeres legyen. Fontos, hogy jelen legyünk az ünnepeiken, mégpedig anyanyelvi ünnepléssel.”

Az egyes közösségek koordinátorai rendszeresen találkoznak egymással, illetve az összes közösség közös magyar zarándokúton vehet részt, idén éppen a szentév jegyében.

András atya legfőbb öröme az, hogy a Jóisten erre az új szolgálatára oly sok embert készített elő, akik segítenek neki, és akik részéről oly sok szeretetet tapasztal. Nagy öröm számára még a kedd reggeli szentmisék a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájában, ahol rendszeresen összegyűlnek a Rómába érkező magyar zarándokok.

A beszélgetés meghallgatható EZEN a linken, a lap alján.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír