A Római Kúria intézményei (1)

A Római Kúria szakosított hivatalait összefoglalóan dikasztériumnak nevezik. A görög „dikastérion” szó eredetileg törvényszéket jelölt, mára viszont általában a központi közigazgatási szerveket, minisztériumokat jelöli.

A pápa „minisztériumai”, amelyek az ő nevében és tekintélyével járnak el, alapvetően három kategóriába sorolhatók. A kilenc kongregáció végrehajtó hatalmat gyakorló kormányzati hatóság, a tizenegy pápai tanács egyes területek és szaktevékenységek előmozdításával, koordinálásával foglalkozik, a három bíróság bírói hatalmat gyakorolva az egyházi peres ügyekben ítélkezik, a három hivatal pedig gazdasági feladatokat lát el. Ezeken kívül több szakbizottság is létezik, amelyeknek összehangoló és felügyeleti funkcióik vannak a rájuk bízott területeken. Ugyancsak dikasztériumnak számít, de a gyakorlatban kiemelkedik közülük az Államtitkárság.

A dikasztériumok azokkal az egyházkormányzati ügyekkel foglalkoznak, amelyek természetüknél fogva, vagy a jogszabályok által a Szentszéknek vannak fenntartva, illetve amelyek meghaladják az egyes püspökök, püspöki konferenciák hatáskörét, továbbá amelyeket a pápa közvetlenül rájuk bíz. Feladatuk alapvetően a döntéselőkészítés, ezért a legfontosabb ügyekben csak javaslatokat tesznek a pápa számára, aki azonban bizonyos ügyek elintézésére különleges felhatalmazást is adhat számukra.

A kongregációkat bíboros prefektus vezeti, a pápai tanácsokat és a bizottságokat pedig elnök, aki nem feltétlenül bíborosi méltóságú. Helyettesük az érseki rangú titkár, akit a titkárhelyettes segít. Õket a pápa nevezi ki öt évre, és 75. életévük betöltésekor le kell mondaniuk. Az apparátust a hivatalvezetők (főosztályvezetők), a fogalmazók, a bírósági jegyzők, a titkársági munkatársak, a technikai személyzet és az írnokok alkotják. Köztük mind egyháziak, mind pedig világiak – férfiak és nők egyaránt – megtalálhatók. A dikasztériumok munkáját támogatják a konzultorok (tanácsadók), akiket a pápa öt évre nevez ki egy-egy terület elismert szakemberei közül a világ minden tájáról. A konzultorok általában nem tartózkodnak Rómában, hanem az adott dikasztérium közgyűlése előtti napokban tartják ülésüket.

A kongregációk (a szó jelentése: gyűlés) és a tanácsok tulajdonképpeni tagjai a bíborosok, akikhez immár a világ minden tájáról származó megyéspüspökök járulnak, sőt egyes tanácsok esetében világiak is. Üléseiket plenáris közgyűlésnek (sessione plenaria) nevezik, amikor az adott dikasztérium összes bíboros és püspök tagját összehívják. Azoknak pedig, amelyeken csak a Rómában lakó tagok vesznek részt, rendes közgyűlés (sessione ordinaria) a megnevezése. A dikasztérium hivatalnokainak rendszeres munkaülése a kongresszus (congresso).

Államtitkárság
A Szentszék diplomáciai ügyeit intéző XV. századi eredetű hivatal VI. Pál alatt vált a pápa általános kompetenciájú közvetlen titkárságává, amely „legfőbb hivatalának gyakorlásában segíti” őt (Pastor Bonus 39.). Élén a pápa „miniszterelnöke”, a bíboros államtitkár áll és két részlegre tagolódik.

Az Általános Ügyek Részlege (Sezione per gli Affari Generali), amit a helyettes államtitkár (Sostituto) vezet, a „miniszterelnöki hivatalnak” felel meg, és a pápa mindennapi tevékenységét támogatja. Általános hatáskörrel bír, ez a részleg koordinálja a többi dikasztérium munkáját, intézi a személyügyeket (kinevezések) és végzi a pápai dokumentumok kiállítását. Felügyeletet gyakorol továbbá a szentszéki média felett.

A második az Államközi Kapcsolatok Részlege (Sezione per i Rapporti con gli Stati), amit az államközi kapcsolatok titkára (segretario) vezet, és a szentszéki „külügyminisztérium” funkcióit látja el.

Kongregációk

Hittani Kongregáció (Congregatio pro Doctrina Fidei)
A legrégibb állandó kongregációt korábban az Egyetemes és Római Inkvizíció Kongregációjának, majd Szent Hivatalnak is nevezték. Feladata a kezdetek óta az, hogy a katolikus hitre és erkölcsökre vonatkozó tanítás épségére vigyázzon. Ezért kivizsgálja (ezt jelenti a régi inkvizíció kifejezés) azon eseteket, amikor az egyház nevében olyant tanítanak, ami nem áll összhangban a hitletéteménnyel. Helyreigazítja a tévedéseket és elítéli a hittel és erkölccsel ellentétes tanításokat, írásokat. Emellett különleges bíróságként ítélkezik a szentségekkel való visszaélések ügyében, különös tekintettel a legsúlyosabb, azaz az eucharisztiával és a gyónással kapcsolatos, továbbá a kiskorúakkal szemben elkövetett erkölcs elleni bűncselekményekre.

Keleti Egyházak Kongregációja (Congregatio pro Ecclesiis Orientalibus)
A keleti kongregáció általános hatáskörrel bír az összes keleti rítusú sajátjogú egyház összes személyi és szervezeti ügyében. Területi illetékessége Bulgáriától Afganisztánig Délkelet-Európa és a Közel-Kelet azon országaira terjed ki, ahol a keleti egyházak „őshonosak”. Hivatalból tagjai a keleti katolikus pátriárkák és nagyérsekek.

Népek Evangelizálása Kongregáció (Congregatio pro Gentium Evangelizatione)
A Szentszék legnagyobb önállósággal bíró hivatalaként felelős az egyház missziós tevékenységének előmozdításáért, koordinálásáért. Közvetlen és kizárólagos területi illetékessége Afrika nagy részére, a Távol-Keletre és Óceániára, valamint egyes latin-amerikai országokra terjed ki, ahol a helyi egyházak életének minden vonatkozásáért felel. A régi nevén Propaganda Fidének (Hitterjesztési Kongregációnak) nevezett dikasztérium – a többitől eltérően – önállóan gazdálkodik a rábízott vagyonnal.

Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció (Congregatio de Cultu Divino et Disciplina Sacramentorum)
Feladata a liturgia és a szentségek kiszolgáltatásának felügyelete és szabályozása. Ez a hivatal állítja össze a liturgikus szövegeket, hagyja jóvá többek között a naptárakat és a szertartáskönyvek népnyelvű fordításait. Előmozdítja a liturgikus pasztorációt és felügyeli a liturgiára vonatkozó fegyelem betartását. Illetékes az ereklyetisztelet és a védőszentek ügyében, továbbá ide tartoznak az el nem hált házasságok és az érvénytelen szentelések ügyei.

Szenttéavatási Kongregáció (Congregatio de Causis Sanctorum)
A boldoggá- és szenttéavatási eljárások egyházmegyei szakasza során segíti a megyéspüspököket, majd a Szentszékhez felterjesztett ügyeket vizsgálja meg és véleményezi. Előadói állítják össze a jelöltek életéről és erényeiről, vagy vértanúságáról szóló ún. pozíciót, amit a kongregáció rendes közgyűlése jóváhagyását követően a pápa határozatban hirdet ki. Munkáját segíti egy ötfős orvosi tanács, amely a csodák gyógyulások eseteit tudományos szempontból vizsgálja. A dikasztérium feladatai közé tartoznak még az egyházdoktori címek odaítélésével, valamint az ereklyék hitelességének megállapításával kapcsolatos kérdések.

Püspöki Kongregáció (Congregatio pro Episcopis)
Feladata a püspöki kinevezések előkészítése (a keleti egyházak, illetve a missziós területek kivételével), továbbá a részegyházak (egyházmegyék, területi prelatúrák és apátságok, apostoli vikariátusok, prefektúrák és kormányzóságok, személyi prelatúrák és tábori ordinariátusok) létrehozásával, módosításával és kormányzatával kapcsolatos kérdések intézése. A püspökök ide nyújtják be ötévente esedékes jelentésüket és ez a hivatal szervezi az ad limina látogatásokat. Ugyancsak illetékes a püspöki konferenciák tekintetében: felülvizsgálja statútumaikat és határozataikat.

Kléruskongregáció (Congregatio pro Clericis)
A trentói zsinat határozatainak végrehajtását felügyelő Zsinati Kongregációból alakult dikasztérium elsősorban a világi klerikusok – papok és diakónusok – „személyi és szolgálati” ügyeivel foglalkozik. Első osztálya a különböző egyházmegyei szervekkel (káptalanok, papi szenátusok és tanácsosok testületei), valamint a kápolnákkal, templomokkal és kegyhelyekkel kapcsolatos kérdéseket intézi. Második osztálya a hitoktatást, a prédikációt, az apostolkodást, a harmadik pedig az egyházi javakat és általában a klérus anyagi fenntartását szolgáló intézményeket felügyeli.

Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció (Congregatio pro Institutis vitae consecratae et Societatibus vitae apostolicae)
A bonyolult elnevezésű dikasztérium az ún. evangéliumi tanácsok szerint élők ügyeivel foglalkozik, vagyis a tágabb értelemben vett szerzetesekkel. Felügyeletet gyakorol felettük, hogy hűek maradjanak alapítóik szándékaihoz és hatékonyan hozzájáruljanak az egész egyház küldetésének teljesítéséhez. Ennek megfelelően illetékes szabályzataik és belső igazgatásuk, valamint apostolkodásuk szabályozása tekintetében.

Katolikus Nevelésügyi Kongregáció (Congregatio de Institutione Catholica)
Eredetileg a Pápai Állam oktatási minisztériuma volt, majd joghatósága fokozatosan kiterjedt a világ összes katolikus nevelési intézményére, kivéve a keleti egyházakat és a missziós területeket. Három osztálya közül az első a szemináriumok és szerzetesi noviciátusok, a második az egyházi és katolikus egyetemek, a harmadik pedig az összes többi katolikus iskola és nevelési intézmény ügyeivel foglalkozik.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

(folytatjuk)