Romanelli gázai plébános: Imádkozzatok értünk, és segítsetek!

„Az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt, Irán pedig válaszcsapást mért Izraelre és más Öböl menti országokra. Itt, Gázában jól vagyunk, de nehéz napokat élünk meg” – mondta az argentin származású Gabriel Romanelli, a Szent Család-templom plébánosa annak kapcsán, hogy mit jelent a február 28-án kirobbant háború az övezet mindennapjaira nézve.

A plébános a háború első napjától kezdve beszámol a közösségi médiában: „Minden normálisnak látszott február 28-án; a hír éppen akkor érkezett, amikor befejeztük a szentségimádást, és a reggeli dicséretet imádkoztuk. A gyerekek iskolába indultak. Biztos hírek híján a tanítás folytatódott, bár nagy volt a félelem, különösen az idősebbek és a tanárok körében.”

A támadás egyik első következménye az volt, hogy megugrottak az árak, amelyek eddig is nagyon magasak voltak a nyerészkedés miatt.

Időközben a plébánia újraindította az oratóriumi foglalkozásokat azon családok számára, akik elhagyták a plébánia épületegyüttesét, mert vissza tudtak térni saját otthonaikba – volt hová visszatérniük. „Sok gyermek és serdülő jött el, néhányan ministránsként segítenek, vannak női csoportjaink is” – mondja a plébános.

A zöldellő fű alatt csak romok vannak

Március első napjaiban Romanelli eljutott az övezet déli részére, a Vádi Gázán túlra, amely terület a konfliktus kezdete óta választóvonalat képez észak és dél között. „Északon Dzsabália és Bejt Hanún városai, valamint Gázaváros negyedei mint Sudzsaija, Tel al-Hava és az-Zejtún gyakorlatilag megsemmisültek. Az esőzések után minden zöldbe borult, de a fű alatt csak romok vannak.” Deir al-Balah felé, a part mentén „látni még álló épületeket, északhoz képest szinte érintetlennek tűnik, de aztán kilométereken át itt is csak törmelék van”. Különösen megrendítő a sátrakat látni: „Emberek laknak mindenütt a part mentén, kilométereken keresztül. Ponyvákból és fából összetákolt házak. Aztán vannak 3-4 kilométeres szakaszok, ahol abszolút semmi sem maradt.” A lakosság mindenben hiányt szenved. „Mindig újra és újra ugyanezt ismételjük, de ez a kőkemény valóság.” A városnegyedben élő keresztényeknek „sincs semmijük, de mások sokkal rosszabb helyzetben vannak”.

„Rengeteg gyerek van az utcán, hideg van, sokan mezítláb járnak a szennyvízben és a szemét között.

Vannak, akik mennek hátizsákjukkal az iskolába, de füzetük és ceruzájuk nincsen.”

A plébánia két helyi magániskolát támogat – amelyek már csak nevükben magániskolák –, ahová összesen mintegy 2900 diák jár. „A tanárok óriási áldozatok árán dolgoznak. Jótevők segítségével – többek között Argentínából is – igyekszünk biztosítani legalább a legszükségesebb minimumot… Az emberek mindent eladnak, hogy túléljenek. A legnehezebb, hogy nem látni a horizontot. Az embereknek nincs reményük, és nagyon nehéz elvetni a reményt a szívekben. Mert – teszi hozzá – azok a hétköznapi dolgok, amiket a világon mindenki természetesnek vesz, itt már nem léteznek… Még a vízbeszerzés sem egyszerű. Forrást kell keresni, palackos vizet venni, ha éppen van, vagy ciszternákat tölteni. Néha még gyufát is nehezen lehet találni.”

Leó XIV. pápa közelsége

A plébános hozzáfűzi: a lakosság a végletekig kimerült az évek óta tartó feszültség és háború miatt. „Az élet itt napról napra egyre szomorúbb. Egy muszlim tanárnő azt mondta nekem: »Atya, egy egész hónapra lenne szükségünk, hogy valóban nyugodtan pihenhessünk, abban a tudatban, hogy nem történik közben semmi rossz.«” Mindezek ellenére a keresztény közösség igyekszik támogatni a reményt, imádsággal, konkrét segítséggel mindenki felé, közösségi élettel, valamint a gyermekeknek és családoknak szervezett foglalkozásokkal.

„Ebben a küldetésben – nyilatkozta a SIR-nek Romanelli – segít és vigasztal minket, hogy XIV. Leó pápa közel áll hozzánk. Március 4-én a Szentatya üzenetet küldött, amelyben bátorít minket, imádkozik mindenkiért és áldását adja ránk.”

Béke, igazságosság és újjáépítés

„A lakosság túlnyomó többsége – mindkét oldalon – békére vágyik: igazságos békére és megbékélésre” – jelenti ki a pap, idézve a Szükséget Szenvedő Egyház (ACN) alapítóját, Werenfried van Straatent: „Az emberi lény sokkal jobb, mint gondolnánk.” Romanelli szívhez szóló felhívással zárta szavait: „Meg kell győzni a világot, hogy békére, igazságosságra és újjáépítésre van szükség. Engedjék be a segélyeket!

Imádkozzatok továbbra is értünk, és segítsetek nekünk: ezzel jót cselekszetek a szegényekben szenvedő Krisztussal. Az nem lehet, hogy a háborúé legyen az utolsó szó.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: AgenSIR

Fotó: Saeed Jaras/Middle East Images/Middle East Images via AFP

Magyar Kurír