Romanelli gázai plébános: Kálváriát járunk, semmilyen humanitárius segély nem érkezik

Kitekintő – 2025. március 27., csütörtök | 19:20

Gabriel Romanelli plébános Gázavárosból március 26-án ismét hírt adott az ott élők drámai helyzetéről: nincs élelmiszer, víz, gyógyszer. A katolikus Szent Család-plébánia ötszáz menekült szállásáról, ellátásáról gondoskodik. „Kálváriát járunk. De nem mondunk le arról, hogy imádkozzunk, reménykedjünk, gondoskodjunk a gyerekekről.”

„A szükségletek óriásiak. A határok le vannak zárva, ahogy az áruforgalmi átkelők is. Körülbelül három hete gyakorlatilag semmi sem érkezett. Itt, Gázavárosban a piacon még lehet találni némi élelmet, de teljesen megfizethetetlen áron, és az embereknek nincs pénzük vásárolni. Hiány van gyógyszerekből, ivóvízből, még lisztből is. Ha nem engednek be üzemanyagot, gázolajat és lisztet, a pékségek néhány napon belül bezárhatnak” – így jellemzi a Gázai övezet helyzetét Gabriel Romanelli atya, a Szent Család-plébánia vezetője.

Juliette Touma, az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynökségének (UNRWA) kommunikációs igazgatója a sajtónak adott nyilatkozatában hasonlóan beszélt:

Amióta március 2-án véget ért a tűzszünet, semmilyen humanitárius segély nem érkezett Gázába. Se élelmiszer, se víz, se gyógyszer, semmiféle ellátmány.

Ez a leghosszabb ostrom, amelyet a háború kezdete óta Gázát érte. A civilek életét, túlélését fenyegeti. Az emberek teljesen kimerültek”. (Hivatalosan március 2-án ért véget a gázai tűzszünet első szakasza – a szerk.)

A különböző hírügynökségek által átvett, a közösségi médiában palesztinok által közzétett videók azt mutatják, hogy a gázai lakosok Beit Lahiában, Dzsabáliában és Khan Júniszban az utcára vonultak a Hamász ellen. A tüntetések szervezői azonban nem ismertek. Az izraeli offenzíva újrakezdése óta a Hamász egészségügyi minisztériuma szerint legalább 830 palesztin halt meg, így a háború 2023. október 7-i kezdete óta összesen 50 183 halálos áldozatot követelt a Gázai övezetben.

„Híreket kaptunk arról – mondta a plébános –, hogy két rakétát lőttek ki izraeli területre a Gázai övezet központjából. Emiatt az izraeli hadsereg evakuálási parancsot adott ki Gázaváros területére. A parancs Zajtún, Rímál, Tel al-Hava és Sejk Idzslín városrészek lakóira vonatkozik, ezek a területek néhány kilométerre vannak a mi plébániánktól, amely nem érintett.”

Március 18-a óta az evakuálási parancsok több mint 120 ezer palesztint kényszerítettek lakóhelyük elhagyására az ENSZ forrásai szerint. „Gázaváros egyes területein – folytatta Romanelli atya – több ezer gázai van, akik elhagyták otthonukat, vagy ami megmaradt abból Beit Lahiában, Dzsabáliában, és most nem tudják, hová menjenek, segítség nélkül maradtak. Az evakuálási parancs alatt álló területek lakosainak annyi holmival kell elmenniük, amit magukkal tudnak vinni, iratokat és néhány más dologot.

A városközpont tele van ott táborozó emberekkel, összetákolt sátrakban laknak a romok között.”

„A nálunk lakó menekültek, körülbelül ötszáz ember már retteetesen fáradt a nagyon hosszú ideje tartó háborús időszak miatt. Körülbelül húsz család volt, melyek a tűzszünet idején elhagyták a plébániát, hogy hazatérjenek, ők nagy pusztítást találtak. A családok fele visszatért hozzánk. Biztonsági okokból – magyarázza Romanelli atya – felfüggesztettük a plébánián kívüli tevékenységeket, de megpróbálunk segíteni azoknak a családoknak, melyek a lakóhelyünk közelében élnek. Az utóbbi hetekben régi lisztet használtunk, amit többször át kell szitálnunk, hogy felhasználhassuk, mert férgek vannak benne. Gázában sürgős szükség van humanitárius segélyre.”

A helyzet súlyossága ellenére „nem szűnünk meg imádkozni a háború, a szenvedés végéért, a megtérésünkért és Ferenc pápa teljes gyógyulásáért. A mi megtérésünkből származik a béke. Nagyböjtben vagyunk, és ismét kálváriát járunk – mondja a szerzetes. –

A feltámadásba vetett remény, Ferenc pápa közelsége és az imádság vigasztal bennünket: napjaink ritmusát a zsolozsma, a szentmise, a rózsafüzér imádkozása, az eucharisztikus imádság adja.

Péntekenként sokan részt vesznek a keresztútjáráson. A gyermekeket és a fiatalokat is bevonjuk az imádságba, és játékokat, szórakoztató tevékenységeket szervezünk nekik. Ma például a fiatalokkal együtt imádkozzuk a rózsafüzért, majd katekézist tartunk Jézus fájdalmairól, és az alkalmat játékkal zárjuk.

Az imádság és a játék egy időre távol tartja a félelmet.”

Forrás és fotó: AgenSIR

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria