Romanelli plébános: A gázai oltárról a békéért könyörgünk

„Egyre tragikusabb ez a szűnni nem akaró háború. Nagy fájdalom megtapasztalni, hogy emberileg tehetetlenek vagyunk, de az imádság és Isten áldása támaszt jelent” – a Gázát sújtó izraeli offenzíva éjszakája után Gabriel Romanelli, a gázai Szent Család-templom plébánosának szavai a maguk drámaiságában is reménnyel vannak átitatva, az emberség és az együttérzés hatja át őket. Szabadságért fohászkodik mindenki számára, hangja „a gázai oltárról, a béke oltáráról száll fel”, ahol nap mint nap kiteszik az Oltáriszentséget.

Szabadságot kér Romanelli a vatikáni médiának nyilatkozva „a palesztinoknak, az izraelieknek, a túszoknak, mindazoknak, akik meg vannak fosztva szabadságuktól”. Állítsák meg a háborút – ismétli szüntelen az argentin származású misszionárius, aki a Megtestesült Ige Társaságának tagja –, „hogy a Gázai övezetben élők megkaphassák mindazt, ami az élethez szükséges. Nem a túléléshez, hanem az élethez, hogy újjáépíthessék az életüket”.

Gáza kálváriája

Romanelli a tanúságtételek és az összegyűjtött információk alapján nagyjából fel tudja vázolni a katonai művelet kiterjedését, amely – úgy tűnik – „főleg Gázaváros nyugati és északnyugati részét, valamint részben a déli részt érte”, de nem érintette a város keleti részét, ahol a plébánia áll az óvárosban, a Zejtún negyedben. Oda is elhallatszik a fegyverek zaja, de ezekben az órákban távolabbról szól: „Nincsenek bombázások közvetlenül mellettünk ebben a pillanatban.” Nem olyan erősek ezek a hangok, mint azé a robbanásé, amely néhány órával korábban félbeszakította a hívek imáját a templomban. A közösségi médiában Romanelli által megosztott képek bejárták a világot, és azt mutatták, hogy a hívek bár megrendültek, mégis összeszedettek maradtak. 

Ez a valóság. Mi, akik ezt a gázai kálváriát járjuk, békéért és igazságosságért könyörgünk mindenki számára. És továbbra is imádkozunk, ez a mi küldetésünk. Az Úr megtanított minket arra, hogy hirdessük, higgyünk és bízzunk benne. Persze a szenvedés jelen van, de sok mindenért hálát is adhatunk Istennek.”

Mint például két keresztény fiatal házasságának megáldásáért; egy kisfiú, Marco kereszteléséért – ő a legkisebb a menekültek között; vagy azért, hogy ezekben a napokban „65 embernek – gyermekeknek, serdülőknek, fiataloknak és felnőtteknek – adhattuk át a Boldogságos Szűz Mária skapuláréját mint a védelem és áldás jelét”.

Pusztítás és halál

Elképzelni sem tudjuk, hányan menekültek el eddig a bombázások elől. „Mindenki azt mondja, hogy a déli területeken is vannak támadások. Sehol sincsenek biztonságban az emberek. A bombázások napról napra egyre gyakoribbak, és ezzel együtt fokozódik a pusztítás, nő a halottak, a romok alatt eltűntek és a sebesültek száma is.”

Romanelli és mindazok, akik vele együtt ott vannak a plébánián, továbbra is segítik a templomban menedéket találó 450 embert, főleg időseket, betegeket, kisgyermekes családokat, ágyhoz kötött betegeket, valamint a Teréz anya nővérei által gondozott gyermekek közül azokat, akik már a háború előtt is velük éltek. „Azt osztjuk szét, amink van: ételt és vizet. Néhány szomszédunk dél felé indult, de a városrész lakóinak nagy része itt maradt. A helyzet napról napra rosszabb lesz, és senki sem tudja, meddig fajul, és mit hoz a jövő.”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Gabriel Romanelli/Facebook

Magyar Kurír