Rózsa Huba: Úton a Mesterrel

Rózsa Huba a Szent István Társulat alelnöke, nemzeti ünnepünkön, március 15-én több évtizedes teológusi és írói munkássága elismeréseképpen Széchenyi-díjban részesült. Az Úton a Mesterrel című, háromkötetes könyvében az „A”, „B” és „C” liturgikus év vasárnapjaihoz írt evangéliummagyarázatai átfogják Jézus földi életét születésétől kereszthaláláig és feltámadásáig, valamint a feltámadt Krisztus megjelenéseit és mennybemenetelét. Ezekből a magyarázatokból összefoglaló képet kapunk a Megváltó alakjáról és tanításairól. Az idei esztendő „B” liturgikus éve szerint az ehhez az évhez írt kommentárokat ismertetjük.

A szerző húsvét második vasárnapjára írott elemzése János evangéliuma alapján íródott (20,19-20; 24-29). Rózsa Huba rámutat: Tamás, aki nem volt jelen, amikor a feltámadt Jézus megjelent a többieknek, nem kér többet, mint amiben apostoltársai részesültek, noha azzal, hogy érinteni szeretné Jézus sebeit és oldalát, tovább megy annál, mint ami az első jelenéskor történt. A tanítványok akkor csak „látták” a feltámadt Jézust sebeivel, de nem érintették. A kötet írója kifejti: Tamás „ugyanolyan helyzetben volt, mint bármelyik későbbi keresztény, akinek a hite a tizenkettő alapvető tanúságától függ.” Itt ő is csak „hallásból” kap bizonyságot, vagyis annak továbbadásából, amit a többi tanítvány látott húsvétvasárnap. Tamás hitvallására – „Én Uram, Istenem!” – Jézus válaszol: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Rózsa professzor hangsúlyozza: ez nem feltétlenül szemrehányás, az apostolokhoz, de a mindenkori hívőkhöz is szól. Tamás látott és hitt, akárcsak a szeretett tanítvány (Jn 20,8). Az apostolok szemtanúk, de a hit esetükben is adomány. „A feltámadt Krisztus megjelenésében Isten adta nekik a jelet, és ő nyitotta meg értelmüket is a felismerésre.”

Az Urunk mennybemeneteléhez kapcsolódó evangéliumi részt (Mk 16,15-20) tanulmányozva a tudós szerző felhívja a figyelmet, hogy a mennybemenetelt elbeszélő evangélisták közül (Mt 28; LK 24) egyedül Márk fűzi Jézus mennybemeneteléhez az apostolok igehirdető tevékenységét. A Márk-evangélium megírásának idején (Kr.u. 70) a kereszténység már jelen van az egész Római Birodalom területén, és Néró császár üldözése sem törte meg erejét. Rózsa Huba kiemeli: a feltámadt Krisztus hirdeti az evangéliumot. Az egyház életében megismétlődik a csodálatos halfogás eseménye (Lk 5,1-11), amikor Jézus felszólítja Simon Pétert, hogy vesse ki hálóját. „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk… A te szavadra azonban kivetem a hálót” – hangzik a válasz. S miután ezt Simon Péter megtette, szakadozott a háló a halak sokaságától. „Az egyház ugyanezzel a bizalommal tekint Krisztusra, és Péter készségével folytatja nehéz, de az ember üdvösségét szolgáló feladatának teljesítését: Mester, a te szavadra kivetem a hálót!”

Pünkösdvasárnap ünnepéhez kapcsolódóan Rózsa Huba a János evangéliumában leírt részt elemzi (20,19-23). Jánosnál Jézus ismételten hangsúlyozza: az Atyától jött, az Atya küldte a világba, aki azt akarta, hogy Jézus mint a Fiú, tegyen róla tanúságot. Most Jézus a tanítványoknak átadott küldetést közelebbről is meghatározza: Isten bűnbocsátó jóságát kell e világban megjeleníteni. Nem csupán arról van szó, hogy a tanítványok Jézus példája nyomán a megbocsátást, az irgalmasságot gyakorolják az emberek között, hanem a bűnök eltörlésének, és a megszentelésnek lesznek hatékony közvetítői. Mindezt csak Isten meghatalmazásával és erejével tehetik, amelyre Jézustól megkapják a Szentlelket. A szerző emlékeztet rá, hogy a prófétai jövendölések szerint a Messiást eltöltő isteni Lélek, s annak ajándékai az Üdvözítő egész működésében megnyilvánulnak (Iz 61,1-2). Jézus is a Lélek erejével jött, megkeresztelkedésekor emberi valóságát a Szentlélek hatotta át (Mt 3,16), és a Szentlélek művének tekinti az ember kegyelmi újjászületését is a keresztségben: „Aki nem vízből és a Szentlélekből születik, az nem megy be Isten országába” (Jn 3,5). Rózsa professzor leszögezi: „A tanítványok, s így az egyház is a Szentlélek ereje által teljesítik a kiengesztelődés szolgálatát. Az isteni irgalom közvetítése nemcsak egyszerűen feloldozás a bűn vádja alól, hanem visszahelyezés az elveszett kegyelmi állapotba, beöltöztetés az istengyermeki hivatásba. Először a keresztségben történik, de megismétlődik a bűnbánat szentségében is.” Jézus gyógyító ereje pedig „az egyház szolgálata által az idők végéig köztünk marad.”

Az Úton a mesterrel című evangéliummagyarázatok három kötete azzal a szándékkal íródott, hogy a hívő nagyközönség gazdagodjon hitben és lélekben. Ahogyan jelen kötet előszavában idézi a szerző Pál apostol Tímóteushoz írott levelét: „Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged. Minden Istentől származott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre kész legyen” (2Tim 3,15-17) (Szent István Társulat, 2015).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír