Saját istenkapcsolatomat viszem a betegekhez – Kórházi lelkigondozók képzése Székesfehérváron

Debrecenyi Károly István szupervízor, a képzések szakmai vezetője elmondta, a növendékek ezentúl bekapcsolódhatnak a kórházi lelkigondozói szolgálatba és folytathatják tanulmányaikat a képzés következő ciklusában.

A képzésvezető köszöntőjében felidézte: amikor 1992-ben megalakult a lelkigondozók egyesülete, nagyon hamar felismerték, hogy a kórházi betegek lelki ápolása és gondozása különös személyiségű, különös lelkületű és különös felkészültségű embereket kíván. A kórházi lelkigondozás egy sajátos helyzet, ezért sajátos érzékenységet igényel.

Meg kell tanulnunk, hogyan teremtsünk kapcsolatot, hogyan folytassunk le egy beszélgetést, hogyan figyeljünk oda a lelki szálakra, amelyeket meg kell próbálni felfűzni és kibontani.

Ezen alapgondolatok mentén folyik a képzés 1996 óta; több ezren voltak hallgatók és több százan tettek záróvizsgát a kurzusokon.

Debrecenyi Károly István ezután személyes példáján is bemutatta, miért is fontos a lelkigondozói oktatás. Amikor kitűnőre vizsgázva a bibliai tudományokból, kezdő falusi lelkészként nem tudta, hogy egy lelkipásztori látogatásnak mi lehet része, és mi nem... akkor azt gondolta, van még mit tanulnia.

A hallgatókhoz fordulva elmondta, a cél, hogy megtanulják, hogyan tudnak a kórházban fekvő, krízishelyzetben levő betegeken segíteni.

Székesfehérváron a képzésen résztvevők támogatója és segítője, Ugrits Tamás pasztorális helynök, püspöki irodaigazgató adta át azt az okmányt, amely igazolja, hogy a hallgatók az egyesület alapképzését elvégezték, és a következő képzési egység elkezdésére jogosultak.

A helynök hálás szívvel megköszönte az egyesület oktatói munkáját, majd így folytatta: „Mindenki láthatja, hogy ez egy nagyon komoly szolgálat, amelyhez szaktudás és megfelelő lelkület is kell. Tulajdonképpen az életünket kell átadnunk Jézus Krisztusnak, mert az emberek segítése, támogatása más alapokon nem fog működni.”

Ugrits Tamás megköszönte a hallgatók áldozatát a tanulásban és a szolgálatban, és végezetül megkérte őket, egy-egy mondatban foglalják össze, mit jelentett számukra a kurzus első része, mi van a szívükben ezzel kapcsolatban, és mi az, amit megtanultak és továbbvinnének a következő képzési szakaszra.

*

Néhány válasz:

„Jézus szavai jutottak eszembe: »amikor beteg voltam, meglátogattatok«. Ez az egyik forrás, ami miatt tudom, hogy mellettem fog állni az Úr, és majd feljogosít az üdvösségre.”

„Nekem az imazsámoly jut eszembe, amit kivetítettünk a legutolsó dián, hogy ezt a szolgálatot csak úgy tudjuk végezni a betegekért, hogyha odafigyelünk az istenkapcsolatunkra, és próbáljuk ezt a kapcsolatot elvinni a betegekhez.”

„Nekem az istenközpontúság az, ami idehozható, amiben nincs semmi új, de ebben megerősödni nap mint nap, ez nekem folyamatos kihívás.”

„Nekem az lett fontos, hogy Isten világossága jut be a kórházba, és milyen nagyszerű, hogy ezt a munkát végezhetjük!”

*

Az ünnepség végén a kurzusvezető megköszönte az egyházmegyének, hogy a Váci Egyházmegye példája nyomán elindította a kórházi lelkigondozók képzését.

A teljes írás ITT olvasható.

Szöveg: Berta Kata

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír