Salkaházi Sárára emlékeztek a felvidéki Buzitán

A szentmise főcelebránsa Száraz János buzitai plébános, körzeti helyettes esperes volt, aki doktori disszertációját – amely rövidesen könyvformájában magyarul és szlovákul is megjelenik – Sára testvér életéről és munkásságáról írta. A szentmise kezdetén a leleplezés után megáldotta Boldog Sára testvér templomi képét, Tóth József képzőművész Életfelajánlás című alkotását.

A szentmise ünnepi szónokai Osztie Zoltán, budapest-belvárosi plébános, helyettes esperes (magyar nyelven) és Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános (szlovákul) voltak. A főcelebránssal együtt misézett a környék több szlovák és magyar anyanyelvű papja. A szentmisét megtisztelte jelenlétével a Szociális Testvérek Társaságának elöljárónője és néhány tagja Kassáról és Budapestről, valamint Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság új kassai főkonzulja.

A szentmise hálaadás volt az áldozatvállalások készségéért, a bátorságért, a helytállásért, és nem utolsó sorban a disszertációs munka könyvben való megjelenéséért. A szentmisét rövid irodalmi műsor követte, majd beszédet mondott az új kassai főkonzul, aki aznap délután Bernard Bober, kassai érsek-metropolita társaságában ünnepi koszorúzással rótta le tiszteletét a kassai dómban Boldog Salkaházi Sára testvér szobránál. A szobor azon a helyen áll, ahol egykor Salkaházi Sárát megkeresztelték. 

Az együtt imádkozók hálával gondoltak azokra is, akik ma adnak példát a befogadásra, a rászorulók iránt tanúsított emberi szolidaritás és szeretet gyakorlására; a helytállásra, a helyben maradásra, a megmaradásra; az anyanyelv, a hit, az erkölcsi értékek őrzésére, gyarapítására és továbbadására, mert anyagi, szellemi, lelki rászorulók és szegények mindenütt vannak és lesznek.

A résztvevők együtt imádkoztak Sára testvér közbenjárását kérve, hogy példája nyomán legyen bátorságunk vágyni, felismerni és megvalósítani sajátos küldetésüket, és így tisztán hallható visszhangjai lehessünk Sára testvérnek, aki azt mondta: „Íme, itt vagyok, engem küldj!”

Magyar Kurír