Sebeivel elmondja, amihez ezer szó is kevés lenne – Az esztergomi bazilika búcsúját ünnepelték

Szombaton a káptalani nagymise után adták át a Szent Adalbert-díjakat, majd ünnepséget tartottak a Szent Adalbert Központban, ahol bemutatták a Visszatérés a Magyar Sionra című tanulmánykötetet is.

A vasárnapi szentmise elején Kováts Péter, a bazilika orgonaművésze és karnagya grandiózus orgonajátékára vonult be a 14. számú Holló Cserkészcsapat, az állandó diakónusok és a papok Szent Adalbert ereklyéivel, melyeket az oltárra helyeztek.

Török Csaba köszöntőjében elmondta, az isteni irgalmasság vasárnapja most azért is különleges ünnep, mert előző napon emlékeztek meg a templom névadó szentje vértanúhalálának 1025. és a bazilika alapkőletételének 200. évfordulójáról.

A hálaadó szentmise elején a plébániai kormányzó köszöntötte a város és a megye közéletének képviselőit, a Lengyelországból, Gnieznóból, „Szent Adalbert sírjától” érkező zarándokokat, továbbá a lengyel–magyar baráti társaság és a magyarországi lengyel közösség képviselőit.

„Ne légy hitetlen, hanem hívő!” – kezdte prédikációját Török Csaba Jézusnak Tamás apostolhoz intézett szavaival.

Valóban ennyire hitetlen volt Tamás, vagy egyszerűen csak ember volt, akinek szüksége volt a kéz tapintására, a szem látására, hogy merjen újra hinni?

– tette fel a kérdést. – Tamás látta a szenvedést, a halált, ám a feltámadás pillanata titokban játszódott le. Kételye mögött lehet félelem, szorongás is. Jézus megmutatja neki végül a sebhelyeket, így Tamás sok mindent megért abban a pillanatban. Az, aki valóban meghalt, valóban fel is támadt!

Ezek a sebhelyek nemcsak a gonoszság erejéről és Isten még nagyobb hatalmáról beszélnek, hanem arról is, hogy Isten végtelen szeretettel van az ember iránt: a legvégsőkig elmegy. Ez a szeretet készen áll arra, hogy meghaljon értem, olyan sokra értékel engem, hogy még a szenvedést, a fizikai megsemmisülést sem féli. A Feltámadott testén a sebhelyek Isten legyőzhetetlen szeretetének és irgalmának a jelei, amelyek húsvét ünnepén dicsőségesen fénylenek.

Isten alázatos és egyszerű, közel hajol az emberhez, hogy megmutassa a kimondhatatlant a saját testében, a saját emberségében. A feltámadott testén ott ragyogó sebekkel elmondja, amihez ezer szó is kevés lenne.

A szónok arról is beszélt, hogy a templombúcsú ünnepén felmerül a kérdés, miért építünk templomokat, különösen ilyen hatalmasat. A felszenteléskor, 1856. augusztus 31-én Farkas Imre székesfehérvári megyéspüspök ugyanezt a kérdést tette fel: Minek ez a salamoni vállalkozás az esztergomi várhegyen? Biztosan nem Isten követeli ezt meg, akit bárhol megszólíthatok, és aki a legegyszerűbb kápolnában is épp úgy jelen van, mint egy fönséges templomban.

Lehet, hogy mint Tamásnak is, az emberségünknek van szüksége az ilyen helyre, ahol az építészet alkotása által kézzel foghatóvá válik Isten szeretete – magyarázta Török Csaba. – Ezt a templomot Szent István király Szent Adalbert tiszteletére szenteltette a második évezred első évtizedében. Üzenete a számunkra: Isten minden nemzedék életében elmegy a legvégsőkig, hogy átadja örömhírét az embernek.

Jézus útját vértanúk, hithirdetők folytatják, mint ahogy Adalbert is, aki a korabeli világ végső határáig elment, apostola lett a cseheknek, lengyeleknek, szlovákoknak, magyaroknak. Magára öltötte Krisztust, beleöltözött a keresztre feszített és feltámadt Úrba.

Isten szeretete emberek által érkezik el hozzánk, akik létezésükkel testet, arcot adnak Isten irgalmasságának és szeretetének, készek a saját életüket feláldozni valami csodálatosért, magával ragadóért.

Bekopogtat hozzánk is a feltámadott Krisztus: örömhírt hoz és küldetést ad. Lehet, hogy él a közelemben egy ember, aki számára én leszek a következő láncszem, aki az én áldozatomból, szeretetemből, az érte adott sebhelyeimből fogja megérteni, hogy Isten szeretete eljön mindannyiunkhoz.

A plébániai kormányzó a homíliája végén buzdított, Szent Adalbert legyen példaképünk, hiszen ennek a világnak irgalomra, szeretetre és jóságra van szüksége. 

A húsvéti csodának legyünk a hordozói! Ne féljünk attól, hogy a szeretet, a megbocsátás és az irgalom sokszor minket is megsebez. Fájhatnak ezek a sebek, de áldást hoznak.

A szentmisén elhangzott Anton Bruckner Locus iste és Liszt Ferenc O salutaris hostia című kórusműve a bazilika énekkara előadásában. Szentáldozás után a Te Deum dicsérte Isten nagy műveit.

Török Csaba a szentmise végén többek között az ősöknek is kifejezte köszönetét, hogy kétszáz éve belevágtak ebbe a csodálatos vállalkozásba, ami otthont, atyai házat hozott létre az esztergomi várhegyen, majd Szent Adalbert ereklyéjével megáldotta a híveket.

A szentmise a pápai és a nemzeti himnusszal zárult. Az ünneplők átvonultak a harangtoronynál elhelyezett Szent Adalbert-emléktáblához, amelyet 1997-ben, a vértanú halálának ezredik évfordulóján állítottak.

Erős szél zúgásában hangzott fel a gnieznói prímási bazilika plébánosának üzenete a lengyel küldöttség közvetítésével, melyben Szent Adalbert példájának követésére buzdított.

Hernádi Ádám, Esztergom polgármestere köszöntőjében kiemelte: „Rudnay Sándor prímás kétszáz éve hittel és elszántsággal helyezte el a bazilika alapkövét, e jelképes darabját az építkezésnek. Eleink fontosnak tartották a haza üdvét. Mind a város, mind a kormányzat ugyanígy fontosnak tartja, hogy megújuljon az esztergomi bazilika, ezért is támogatják annak folyamatban lévő felújítását.”

„Bazilikánk erős vára nemcsak a magyar, de az európai keresztény hitnek is. Ezer év van mögöttünk, ezer év van legalább utánunk is, amihez hozzátesszük a magunk munkáját” – fogalmazott a városvezető.

Babits Mihály Eucharistia és Dal az esztergomi bazilikához című költeményei is elhangzottak a zúgó szélben, az előbbiből az utolsó két versszak így hangzik:

„Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.”

Török Csaba beszédében utalt arra, hogy a huszonöt esztendeje, Szent Adalbert vértanúságának ezredik évfordulóján elhelyezett márványtábla feliratát négy nyelven fogalmazták meg, kirajzolva a vértanú védőszent életútját: Csehország, Magdeburg, Magyarország, Lengyelország. Ezek a nemzetek ugyanígy őrzik Szent Adalbert emlékét, a szent missziója megújítja a térséget.

Legyen Szent Adalbert mindannyiunk patrónusa, egy, a keresztény nemzetek békéjét, kölcsönös tiszteletét és az egymás iránti elfogadását alapul vevő Európa védőszentje – fohászkodott.

Az emléktábla megkoszorúzása és a Szózat közös eléneklése után Kontsek Ildikó művészettörténész, a Keresztény Múzeum igazgatója tartott rövid tárlatvezetést a panorámateremben összeállított, az alapkőletétel évfordulójára kibővített kiállításon.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír