Sebhellyel az arcunkon, mégis szerethetően – A gyermekvédelemről katolikus szemmel

A 2015-ben létrejött gyermek- és ifjúságvédelmi munkacsoport célja, hogy valamennyi katolikus köznevelési intézmény ismerje és felhasználja a gyermekvédelem területén rendelkezésre álló módszereket. Számos egyházi iskolában zajlik már évek óta komoly munka e téren – a konferencia célja az volt, hogy ezt a sokszínűséget bemutassák a szakemberek számára, különösen is a megelőzés, a prevenció lehetőségeit. A rendezvényen, amelyet a Renovabis, a német püspöki konferencia közép- és kelet-európai szolidaritási segélyszervezete támogatott, csaknem kétszáz pedagógus, intézményvezető, -fenntartó, szociális, mentálhigiénés és gyermekvédelmi szakember vett részt.

A konferencián előadást tartott Hans Zollner SJ, a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának (Centre of Child Protection) vezetője, aki bemutatta a gyermekvédelem legfontosabb feladatait és lehetőségeit, kitérve a szexuális visszaélések problémájára. Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát, az MKPK tagja és Juhász-Laczik T. Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakgimnázium és Szakkollégium igazgatója pedig bemutatta a pannonhalmi gimnáziumban működő rendszerszintű gyermekvédelmi modellt.

A konferenciához kapcsolódó sajtótájékoztatón Szentes Judit SSS, a KaPI gyermek- és ifjúságvédelmi szakembere elmondta: Hans Zollner SJ meghívásával nemzetközi kontextusba kívánták helyezni a hazai katolikus gyermekvédelmi munkát. A pannonhalmi gimnáziumban kialakított és működő gyermekvédelmi modell pedig egy olyan példa, amely bátorítás és ösztönzés a többi intézmény számára.

A plenáris előadások után tizenkét szekció közül választhattak a konferencia résztvevői, melyekben a katolikus köznevelési intézmények és szervezetek tapasztalatait, jó gyakorlatait mutatták be a gyermekvédelem számos területéről, mint például az internetbiztonság, szexuális nevelés, konfliktuskezelés, szociális készségfejlesztés, a bullying megakadályozása.

Tíz nappal a konferencia előtt adta ki az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) a legújabb jelentését, miszerint a világon egymilliárd gyermek áldozata valamilyen erőszaknak (lelki, fizikai erőszak, szexuális visszaélés, fegyveres konfliktusok). Hans Zollner SJ hangsúlyozta: sok ember dolgozik a gyermekvédelem területén, de meg kell találni az együttműködés módjait, hogy hatékonyan tudjunk fellépni a közös cél érdekében. El kell érnünk egy következő szintet, amikor a kiskorúak és a sérülékeny személyek védelme nem különleges dolog, hanem természetes.

A Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban rámutatott: szembe kell néznünk azzal, hogy ez minden országban, minden társadalmi rétegben és kultúrában jelen van. Sokkal elterjedtebb jelenség, mint amennyit hallunk róla, és számos bűncselekmény sötétben marad. A szakemberek szerint minden egyes rendőrségnek jelentett esetre jut öt be nem jelentett. 

Az Európa Tanács 2010-ben kampányt indított a gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések ellen Minden ötödik címmel. A felmérésük szerint ugyanis minden ötödik gyermek lesz valamilyen szintű szexuális abúzus áldozata, vagyis statisztikai értelemben a felnövő társadalom 20 százaléka. Ez tehát egy olyan valóság, amivel foglalkoznunk kell, és mindenki érintett – fogalmazott Hans Zollner SJ –, mert az abúzus nem csak az áldozat életére, de a közvetlen környezetére, a közösségére és végső soron a társadalom egészére is hatással van.

A szakember elmondta, a szexuális visszaélések 95 százalékát családtagok követik el, a fennmaradó 5-ből 3 százalékban pedig olyan emberek, akikben a gyermek megbízik, tehát szomszéd, barát, vagy valaki, akivel egy intézményen belül találkozik a gyermek, például tanár, orvos, lelkipásztor, edző… És csupán 2 százalékát követik el ezeknek a bűncselekményeknek teljesen idegenek.

Hans Zollner SJ kiemelte azt is: különbséget kell tennünk a patológiás esetek (pedofília, hebefília) és a hatalommal való visszaélés miatt elkövetett abúzus között. A bűncselekmények nagyobb részét nem pszichés betegek követik el, hanem hétköznapi emberek.

A Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának vezetője bemutatott több modellt is a szakembereknek a megelőzésre, melyeknek közös eleme, hogy az egyes gyermek védelmét célzó intézkedéseket intézményi és társadalmi szinten is értelmezni kell.

A szakember feltette a kérdést: miért kell erről állandóan beszélni? Nehéz téma ez, és a szakemberek egy idő után belefáradnak… Mégis folyamatos erőfeszítésre van szükség, nem lankadhat a figyelmünk, mert az emberben ott lakik a gonosz, és sajnos a visszaélés és az erőszak mindig jelen lesz a világban. De meg kell tennünk mindent, hogy a kockázat a lehető legkisebb legyen.

A konferencián Hortobágyi Cirill OSB főapát és Juhász-Laczik Albin OSB igazgató közös előadásban mutatta be a pannonhalmi gimnáziumban működő rendszerszintű gyermekvédelmi modellt. A főapát ezzel kapcsolatban rámutatott: be kell látnunk, hogy a társadalom változik, és a nevelési-oktatási folyamatban ehhez igazodó módszertani változtatásokra van szükség.

Például még néhány évtizede elfogadott volt a félelemkeltés mint pedagógiai módszer – ma már tudjuk, hogy ez kontraproduktív, sőt, a tanár bántalmazóvá válhat ezen az úton. Nem helyes az sem, ha a büntetést kizárólagos nevelési eszközként használjuk. A gyermekeket be kell vonni a rájuk vonatkozó döntések meghozatalának folyamatába, és a lehető leginkább meg kell értetni velük egy szabály okait.

A főapát hozzátette: hívőként valljuk, hogy Isten a saját képére alkotta az embert, ebből ered a méltósága. Ebből ered a gyermek méltósága és a jogai is. A gyermekek jogainak biztosítása a felnőttek számára pedig kötelezettség. Ez a pedagógusok szemében néha ijesztő, mondván: már annyi joga van a gyerekeknek, hogy a tanárnak nem maradt semmi… De látnunk kell, hogy csak akkor lehetnek a tanárnak jogai, ha vannak kötelezettségei, és a diáknak csak akkor lehetnek kötelezettségei, ha vannak jogai.

Az egyházi személyek által elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban Hortobágyi Cirill OSB személyes véleményét, tapasztalatait fogalmazta meg. Amikor szembekerül egy intézmény egy ilyen esettel, az első reakció – és nem is alaptalanul – a félelem. Mi lesz az intézmény hírnevével? Hiszen minden iskola a jó híréből él… Ha ilyen bűntett történik, az erodálja az érintett közösség önbecsülését és összetartását is. A nyilvánosságtól való félelem emellett abból is táplálkozik, hogy a média sok esetben torzít, illetve egy ügy kitárgyalása során súlyosbíthatja a bántalmazást.

De a nyilvánosságnak összességében mégis pozitív hatása van. Ha egy visszaélés napfényre kerül, az bátorságot adhat más áldozatoknak is, hogy megszólaljanak. Így pedig lehetőség nyílik arra, hogy segítséget kapjanak. Hogyha csak ennyi történik, már hálásak lehetünk a nyilvánosságnak – fogalmazott a pannonhalmi főapát. Emellett az igazság feltárulása segít abban is, hogy megfelelő megelőzési modelleket, protokollokat vezessünk be. A folyamat végén pedig megnő a bizalom az adott intézmény iránt. Ha egy közösség nyíltan „beleáll” egy ilyen helyzetbe, bár sebhely marad az arcán, de összességében szerethetőbbé válik.

Fotó: Merényi Zita

Szalontai Anikó/Magyar Kurír