Sekrestyések – A templomok ismeretlen hősei

Éppen becsengetnek a sekrestyébe, amikor elkezdenénk a beszélgetést Pap Adrienn-nel és Szalai Zsolttal. Egy református férfi érkezik, akinek novemberben öngyilkossági gondolatai voltak. Szeret beszélgetni Zsolttal, aki, mivel most épp ott vagyunk, másnap délelőttre hívja vissza. „Az atya még sok neki, kell egy közvetítő” – mondja Zsolt. 

Sokan vannak így, akik be akarnak jönni a templomba, de még nem mernek. Megtalálják azt a „rést”, ami a „leglaikusabb”: a sekrestyést.  

Vannak, akik a temetőkertet vagy az irodát keresik, mások az atyát, őket el kell látni információval. Olyanok is jönnek, akik egy hozzátartozójuk temetését szeretnék intézni. A templomban hátul ugyanis van egy osszárium, ahova az egyházi előírások szerint lehet temetkezni. Általában Adrienn-nél jelentkeznek az irodán, aki segít nekik. A sekrestyések készítik el a ravatalt a szembemiséző oltárnál, majd ők viszik hátra a hamvakat az osszáriumhoz, és ott ők végzik a temetést.

„Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy a végtisztesség megadása egy szolgálat, amit méltóságteljesen és alázattal kell végezni. Ha nem jönnek el a hozzátartozók, mi akkor is ugyanazzal a liturgiával, ugyanazokkal az énekekkel temetjük el a halottat, mint ha itt lenne a teljes rokonsága” – mondja Adrienn. Nem csak magányos embereket temetnek ide, a közös sírba – szívesen temetkeznek ide azok is, akik ebbe a templomba jártak.

Mivel a templom egész nap nyitva van, a hozzátartozók bármikor bejöhetnek gyertyát gyújtani, imádkozni.  

Zsolt két éve van főállásban a Budapest-Újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit Plébánián, Adrienn majdnem öt éve. Azelőtt óvónőként dolgozott. Itt először több mint két és fél évig sekrestyés volt, utána lett irodavezető. Vasárnap délelőttönként és a nagy ünnepeken besegít Zsoltnak, aki két évig papnak készült Esztergomban. Aztán felismerte, hogy inkább a háttérmunka való neki. Amikor Monostori László atya sekrestyést keresett, szívesen vállalta a feladatot.

A templom többi sekrestyése már idősebb. Ili Zsolt váltótársa, Gábor pedig önkéntes sekrestyés, összefogja az áldoztatókat. Egy idősebb sekrestyés harminchárom éve van itt szolgálatban, sokszor helyettesít a szabadságok alatt, és besegít a perselypénz számolásába.

A Szent Margit-templom egész nap nyitva van, be lehet menni imádkozni, de csak a templom közepén húzódó kordonig, amely be van riasztva. A sekrestyéből egy képernyőn keresztül követhetők a templomtérben zajló események, melyeket több kamera rögzít. Tulajdonképpen ez biztonsági őri feladat. Vannak önkéntes templomőrök is, főleg idősebbek, időnként ők figyelik a kamerát. Zsolt ilyenkor el tud menni beszerezni, amire szükség van, vagy dolgozhat a templomtérben, a karzaton, a pinceteremben. A sekrestyések felelnek a templomban lévő tárgyakért és az Oltáriszentség védelméért.

Mindig van más tennivalójuk is, de közben folyamatosan rajta tartják a szemüket a képernyőn is.

Ha valaki nem megfelelően viselkedik a templomtérben, kijönnek a sekrestyéből, és megkérdezik az illetőt, hogy segíthetnek-e neki valamiben. Sokszor előfordul, hogy valaki rossz szándékkal megy be a templomba. „A járvány alatt nem voltak nyilvános szentmisék, de online szentségimádást tartottunk. Egy ember egy alkalommal el akarta vinni a monstranciát – meséli Adrienn. – Általában a hívek is figyelnek, tudjuk, ki az, akire számíthatunk egy-egy szentségimádás alatt; addig mi végezhetjük a feladatainkat.”

Vagyonvédelemmel kapcsolatban még soha nem kellett értesíteni a rendőrséget, de előfordult már, hogy a sekrestyés kolléga több utcasaroknyi távolságra futott valaki után, aki az előtérből elvitte az alumíniumtáblákat. „Ha valakit el kell vitetni, mert részeg, agresszív, nekiesik más híveknek, akkor rendőrt kell hívnunk.” Általában egy sekrestyés van jelen a templomban, így előfordul, hogy Adrienn-nek is határozottan kell fellépnie. „Volt, hogy a kántor szaladt le, és lépett elém. Ketten kísértük ki az urat, aki egy kést tartott a kezében.” Többször előfordul olyan, hogy valaki pénzt követel a hívektől, vagy „horgászni” próbál a perselyekből. „Ha egyedül vagyok a templomban, olyankor azért félek, de az embernek fel kell szívnia magát, hiszen meg kell védeni a templomot vagy adott esetben a híveket, akik meglepetésükben sokszor nem tudják, mit csináljanak” – mondja Adrienn. „Ha valaki rosszul lesz a szentmisén, a hívek azonnal orvost, mentőt hívnak, de atrocitások esetén megijednek, tanácstalanok. A férfiak szoktak segíteni, ha valakit ki kell vinni a templomból. Durvább eset évente háromszor-négyszer fordul elő, de minden hónapra jut egy-egy részeg ember, akit ki kell kísérni a templomból” – teszi hozzá Zsolt. A balesetekre is felkészültek, van egy tökéletesen felszerelt elsősegélydobozuk.

„Volt már olyan, hogy itt helyben elláttunk egy sérültet, és azután küldtük tovább a balesetire.”

Adrienn kitárja az egyik szépen felújított szekrény ajtaját, amelyben a miseruhákat és a stólákat őrzik. „Tudjuk, melyik kazula Laci atyáé, melyik Bálint atyáé. Vannak vendég papoknak szánt ruhák is. Ezeket is mi tisztítjuk, de nem kell hazavinnünk őket, mert van itt mosógépünk és vasalónk” – magyarázza Adrienn. „Varrni a legnehezebb – teszi hozzá Zsolt, de Adrienn nevet, mert mint mondja, „Zsolti nagyon szépen tud varrni”. Kinyitják az asztal egyik fiókját: itt tartják a szépen elrendezett varrókészletet, amit még nagymamáink is megirigyelhettek volna. Mellette, a műszaki fiókban, ugyanilyen rendben sorakoznak a különböző szerszámok. Az asztal túloldalán, a talált tárgyak fiókjában még egy 1820-as kiadású latin nyelvű könyv is várja a tulajdonosát. Egy másikban pedig az előre elkészített imacédulák sorakoznak.

„Minden szentmiséhez tiszta kehelykendőt készítünk elő. Krisztus vérét törlik vele, így mindig hófehérnek és makulátlanul tisztának kell lennie” – mondja Zsolt, s közben kinyit egy másik fiókot.

„Van egy kis lavórunk, amit arra szoktunk használni, hogy az előírásoknak megfelelően egy teljes napig áztassuk benne a korporálét és a kehelykendőt. Csak utána lehet csak kimosni. Az áztatóvizet nem a csatornába öntjük, hanem a virágokra” – fűzi hozzá Adrienn. A korporálét megfelően kell vasalni is, hogyha ráhullana az Euchrisztia egy morzsája, az gondosan védve benne maradjon. Zsolt meg is mutatja, hogyan, és közben elmagyarázza, hogy mi a szerepe a többi kendőnek.

A keresztelőkhöz és az esküvőkhöz való kellékeket egy nagyobb fiókban tárolják, a balázsoló gyertyatartókészlet mellett. Olyan, kétágú gyertyatartókat használnak, amelyekben cserélni lehet a gyertyát, hiszen ebben a nagy templomban sokat használnak belőle, és gyorsan leég a boltban kapható gyertya. „Isten gyermeke lettem” felirattal szép rendben sorakoznak a csöpp kis ingek, de itt vannak a feszületek is, amelyekre az ifjú házasok esküt tesznek. A virágdíszítést Ili készíti. Amikor szükséges, például a szent sír vagy a ravatal díszítésekor, Adrienn és Zsolt szoktak segíteni neki, de a virágokat ő szerzi be. Ezeket megvágják, vizes oázisokba, virágtálakba helyezik.

A húsvét előtti nagytakarítást a sekrestyések vezetik, de ha nem jön elég ember, akkor Zsolt porszívózza és mossa fel a templomot, mint általában máskor is.

Nagyszombaton éjszaka, a feltámadási szertartás után vagy húsvétvasárnap hajnalban ők vakargatják le a viaszt a padokról, a szőnyegekből pedig kis papírrátét segítségével vasalják ki, hogy „másnapra a templom kinézzen valahogy”.

A nagyhét a szokásos teendőkön kívül további, különleges feladatokkal is jár. „Tavaly ezer szál barkát szereztünk be, amit a templom előtt kihelyeztünk egy nagy kosárba, azt áldották meg az atyák. Egy-egy szálat mindenki hazavihetett.” A krizmaszentelési mise előtt az egész évben használt olajos vattákat el kell égetni, valamikor máskor pedig a barkákat is, a következő évi hamvazáshoz. A nagyheti szertartásokra az önkéntesük, Gábor szervezi meg az áldoztatókat, ilyenkor a szokásosnál több embert kell hívni.

A sekrestyések is áldoztatnak egész évben, és nemegyszer ministrálnak is.

Nagycsütörtökre gondoskodni kell arról is, hogy meglegyen a tizenkét apostol „helyettese”, akiknek az atya a szertartás alatt megmossa a lábát. Az ehhez használt fémlavór a „mindent elnyelő szekrényben” várakozik, az ideiglenes tabernákulum mellett, ami a Szent Margit-fülkében, a templomhajó oldalában kap helyet a szent három napon. Erre teszik majd az örökmécsesként szolgáló, most még szintén a szekrényben nyugvó piros lámpát. De itt vannak egy dobozban a kereplők is. „Tegnap a kisbárányokkal (az elsőáldozás előtt álló kisministránsokkal) kerepeltünk – mondja Adrienn, és mutatja is helyes mozdulatot, hogyan kell ezt csinálni. – A gongot és a csengőt már megszokták, de kereplőt még nem láttak a kicsik.” „A ministránsoknak azt is meg kell tanítani, hogy lábmosásnál az egyik férfinak a bal, a másiknak a jobb lábát mossák, mert precíznek kell lenni, gyorsnak és pontosnak, hogy szépen haladjon a szertartás” – magyarázza Zsolt.

A nagycsütörtök esti szentmise a legfontosabb, hiszen ez az Eucharisztia megalapításának napja. Erre az alkalomra az összes lila terítőt lecserélik fehérre, és virágdíszben pompázik a templom. Az oltárfosztásnál gyorsan kell váltani, le kell szedni a terítőket, eltenni a virágokat úgy, hogy a nagyszombati vigíliára tökéletes állapotban legyenek.

Nagypénteken a kereszthódolat áll a liturgia középpontjában. Ehhez van egy olyan feszület, amit egész évben nem látunk – egy másik szekrényben őrzik, a feltámadási kereszt mellett.

Itt van a halott Krisztus szobra, a feltámadt Krisztus szobra, egy 17. századi barokk oltárkereszt és egy díszes misekönyvtartó is, amelyet a nagyböjtben egy fából készült másik helyettesít. „A szent sírt nagycsütörtökön, zárás után készítjük elő – mondja Zsolt. – A gondnok szokott segíteni a megépítésében, mert az emberléptékű sírt nehéz mozdítani.”

Nagyszombat estére már nagyböjt közepén készülnek a híveknek gyertyákkal, melyekre egy kis csöpögésfelfogó papírt tesznek. A templomon kívül van a tűzszentelés. A ministránsok ebből a tűzből szedik ki a parazsat a füstölőbe, és erről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, aminek a lángját búrával védik a széltől, esőtől. Le kell kapcsolni a világítást a templomban, ilyenkor a húsvéti gyertya az egyetlen fény. Mindennek a helyén kell lennie, hiszen a sötétben nem könnyű tájékozódni. Nem szokott előfordulni, hogy a tűz osztásából baj legyen, de

van, hogy a ministránsok vagy a hívek közül valaki rosszul lesz nagypénteken a böjt, nagyszombaton pedig a hosszan tartó álldogálás miatt. Egy kis ropit, szőlőcukrot, csokit elő szoktak készíteni nekik ezekre az esetekre.

„Nagyszombaton újra megszólalnak a csengők és a harangok. Folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy minden úgy történik-e, ahogy terveztük, mindenki a helyén van-e, amikor kell. Előfordul, hogy gyorsan be kell ugrani, és megoldani egy-egy helyzetet, például, ha szénkosár nélkül viszik ki a ministránsok a füstölőt. A parazsat mi tartjuk életben, ha leég, csinálni kell másikat. A tömjént rendelni szoktuk, akár még Jeruzsálemből is. Kísérletezünk, melyiknek finomabb az illata” – sorolja Zsolt a vigília speciális feladatait.

„A körmenethez hangosítási és irányítási feladatok is hozzátartoznak, ez utóbbira önkénteseket kérünk fel. A rendőrségnek is be kell jelentenünk az eseményt, hogy biztosítsák az útvonalat. Fogadni kell a járőrt, megbeszélni vele, hova álljon. Közben figyelni kell a monitort is, mert nem mindenki megy ki a templomból a körmenetre. Ki-be szaladgálunk, hogy felügyeljük a helyszíneket. Előfordult már olyan eset, hogy nem érkezett meg időben a rendőr, így gyorsan meg kellett kérni az önkénteseket, hogy segítsenek a körmenet útvonalának biztosításában. Nem mondhatjuk a híveknek, hogy csak húsz perc múlva kezdődik a körmenet, addig várjanak. A hangosításra felkérünk egy csapatot vagy céget, amely hangszórókat telepít a templom köré – mondják egymás szavába vágva. – A felnőttek kereszteléséhez, elsőáldozásához és bérmálkozásához elő kell készíteni a megfelelő eszközöket, a fehér albákat vagy ministránsruhákat méret szerint, az olajokat, a krizmát.

Gondolnunk kell arra is, hogy a bérmálás utáni kézmosáshoz sót, kenyeret, citromot vigyünk ki az atyának; ezekkel távolítható el a kezéről az olaj. Szappant nem adhatunk neki.”

Hátramegyünk a kis helyiségekbe, ahol a szekrényekben a ministránsok és a szkólatagok ruháit tárolják. Ezeket is helyben mossák, javítják. Van olyan pici ruha, amit derékig visszahajtott Zsolt, hogy jó legyen a kisgyerekre. A szentély túloldalán van a virágszoba, itt sorakoznak a kaspók, a vázák és a fagytűrő virágok, hiszen hét fok alatt minden virág tönkremegy. Ebben a helyiségben van a mosógép, amit mindennap használnak, és a mosogatógép is. A szomszédos hittanteremben gondosan szétválogatva tárolják a tartósélelmiszer-adományokat, melyeket a karitász gyűjtött, mellettük a szent sír, amit nemrég újratapétáztak.

A sekrestyések számára nincs külön képzés. Nehéz embert találni erre a munkakörre, főleg olyat, aki könnyen megérti a háttérben elvégzendő feladatokat is, jól ismeri az egyházi hagyományokat és a liturgiát. Ebből fakadóan általában

olyanok lesznek sekrestyések, akik elkötelezettek, komolyan veszik ezt a szolgálatot, és bírják a túlórázást.

„Annyiféle esemény és váratlan helyzet van! Most is, amióta itt vannak, hányan jöttek már! Ezért jó előre kell tervezni, és A, B, C tervet is érdemes készíteni – mondja Zsolt. – Sekrestyésnek az való, aki addig van itt, amíg el nem végzi az összes aznapi feladatot.”

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. április 9–16-i ünnepi számában jelent meg.