Semeraro bíboros az igazságszeretet tanúságtevőinek nevezte a 124 új spanyol boldogot

Nem hősök és nem valamely ideológia harcosai voltak, hanem a valódi bátorságról tettek tanúságot, vállalták a szenvedést „az igazság és az igazságosság szeretetéért” – így jellemezte Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa a jaéni egyházmegye 124 vértanúját, akiket december 13-án, szombaton avattak boldoggá a város Szűz Mária Mennybevétele titulusú székesegyházában.

A szentmisét Sebastián Chico Martínez megyéspüspök mutatta be két elődjével, Ramón del Hoyo López és Amadeo Rodríguez Magro püspökkel együtt, számos bíboros, püspök és az ország különböző régióiból érkezett pap részvételével.

A szertartást XIV. Leó pápa nevében vezető Marcello Semeraro bíboros felidézte az új boldogok fájdalmas, mégis magasztos történetét, amely a múlt századi spanyol polgárháború eseményeihez kötődik.

A boldoggá avatás kihirdetését harangzúgás és a jelenlévők viharos tapsa kísérte.

Az új boldogok közül 110 pap, egy klarissza nővér és tizenhárom világi hívő. Két fő csoportba sorolhatók: az egyik Manuel Izquierdo Izquierdo atyát és 58 társát foglalja magába, a másik Antonio Montañés Chiquero atya alakjához kötődik, és 64 vértanút számlál.

Mindannyian egy olyan háború áldozatai lettek, amellyel egyetlen fegyverrel szálltak szembe: a szeretettel.

Haláluk előtt hóhéraiknak is megbocsátottak. 

A vértanúk megbocsátása „annak a reménynek a gyümölcse, amely nem adja meg magát a rossznak” – magyarázta Semeraro bíboros, utalva XVI. Benedek pápa második, Spe salvi kezdetű enciklikájára. Az enciklikában – emlékeztetett a prefektus – a teológus pápa hangsúlyozta, hogy

az élet bizonyos helyzetei „nagy reményt” követelnek: ilyenkor „barátokra, testvérekre van szükségünk, akik tanúságtételükkel segítenek megérteni, hogy lehetséges előrehaladni, hogy képesek vagyunk rá”.

Ezek a tanúságtevők és vértanúk, akik szeretetből „teljesen odaadták magukat”, abban is segítenek minket – tette hozzá Semeraro –, hogy „a mindennapi apró döntésekben is a jót válasszuk a kényelem helyett, tudva, hogy így élünk igazán”.

Az új boldogokhoz hasonló emberek lelkiereje „emberségük mértékében” rejlik, abban, hogy „az igazság szeretetéért vállalják a szenvedést” – hangsúlyozta a bíboros. – Ez a szenvedés „a reményből és mindannak szeretetéből fakad, ami igaz, igazságos és szent”; lényegében készség arra, hogy valami nagyobbért kockáztassák saját életüket. Ez különösen időszerű üzenet a mai kulturális környezetben, ahol „az önmagunktól való menekülés egyre jobban terjed”, és ezzel együtt „az élet kioltásának formái is egyre egyszerűbbé válnak”. Ezzel szemben – utalt XIV. Leó pápa szavaira – „az élet értelemért, irányért és reményért kiált, mert

remény nélkül az élet könnyen úgy tűnhet, mint egy zárójel két örök éjszaka között, egy rövid szünet földi létünk előtt és után” (általános kihallgatás, 2025. november 26.).

Az új spanyol boldogok ugyanakkor „a keresztény hit legnagyobb tanújelét adják”, amely „megtestesíti a Krisztus és a testvérek iránti teljes szeretetet, a szenvedést megváltássá, kiontott vérüket pedig az evangelizáció magjává alakítva”. Példájuk – hangsúlyozta a bíboros – nem tekinthető az elmúlt évszázadok már lezárt fejezetének. Épp ellenkezőleg:

ma több a vértanú, mint az Egyház első évszázadaiban” – amint Ferenc pápa több alkalommal is rámutatott.

A Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa azt kívánta, hogy a 124 jaéni vértanú példáját követve mindannyian megtapasztaljuk és megőrizzük „a vágyat, hogy bátran tanúságot tegyünk Jézusról”. Ezzel együtt – zárta beszédét – a lelki erősség keresztény erénye is kiemelkedik, amely „képessé tesz arra, hogy legyőzzük a félelmet, még a halálfélelmet is”, Jézus szavaira gondolva: „Bízzatok, én legyőztem a világot!”

Forrás: Vatican News spanyol nyelvű szerkesztőség

Fotó: Jaéni egyházmegye

Magyar Kurír
(vn)