Senki sem pap egymagában

Tavaly decemberben XIV. Leó pápa apostoli levelet adott közre a papi szolgálatról. A jövőt teremtő hűség címet viselő dokumentumban a liturgia nem elsődleges téma, mégis fontos szerepet kap a papi identitás meghatározásában. Hogyan?

A liturgia végzése és az imádság a pap számára nem csupán munkaköri feladat, hanem a Krisztushoz tartozás formája. Őt keresi a szentségimádásban (23.), Krisztus szeretetét és papságát szemléli az Eucharisztiában (29.). XIV. Leó levele XVI. Benedek pápa liturgikus megfogalmazását idézi:

ahogy Jézusban Isten értünkvalósága öltött testet, úgy a pap is őáltala, ővele és őbenne szenteli magát az emberek szolgálatára (13.).

A liturgia ugyanakkor a pap számára tanítást is hordoz (25). A húsvét ünneplésében ismeri fel Krisztusnak azt a teljes önátadását, amelynek követésére vállalkozik a szenteléskor tett ígéreteiben éppen úgy, mint a túlterheltség és a szemlélődés közötti egyensúlyt keresve, hogy élete minden döntésén egyre inkább átragyogjon Isten megújulást és feltámadást adó akaratának keresése. Ahogy Leó pápa azt első, pápaként elmondott szentbeszédében is hangsúlyozta,

a szent liturgia végzése arra is neveli a papot, hogy önmaga ünnepeltetése helyett kicsivé és szinte láthatatlanná tudjon válni, nehogy eltakarja Krisztust azok szeme elől, akik őt szeretnék megismerni és dicsőíteni.

A pápai levél leginkább a pap kapcsolatokba ágyazottságát hangsúlyozza. A most hatvanéves zsinati dokumentumokat elemezve kiemeli, hogy a papot két szentség teszi a testvériség emberévé (14). A keresztségben minden megkeresztelttel, az egyházi rend szentségében pedig az egyházmegye papságával lép közösségre. Ez nem egyéni vagy együttes törekvés, hanem a szentségbe foglalt kegyelmi ajándék: a papok egy presbitérium tagjaiként részesednek a püspök szolgálatában, amit vele és a megkeresztelt testvérekkel közösségben valósítanak meg.

A világ és az Egyház szomjazza a testvériség, a kölcsönös meghallgatás és gondoskodás, az együttműködés és az egységkeresés tanúságtételét. Ha nem leszünk másokért élő keresztények, felkenésünk olaja megavasodik, és felkentségünk terméketlen marad (23).

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír