Senki sem próféta a maga hazájában? – Újmisét ünnepeltek a pécsi székesegyházban

Hazai – 2024. július 10., szerda | 15:02

Felföldi László pécsi megyéspüspök június 22-én két diakónust szentelt pappá az egyházmegye szolgálatára. Mihovics Szebasztián és Miklovits Attila közös újmisén adtak hálát hivatásukért július 7-én a Pécsi Egyházmegye főtemplomában. A szertartáson a Pécsi Egyházmegye jelen levő papjaival együtt koncelebrált az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyik újmisése, Schmotzer Kristóf.

A felszentelteknek tulajdonképpen nem ez volt az első miséje, hiszen azt a püspökkel együtt mutatták be a papszenteléskor, illetve külön-külön celebráltak már szentmisét abban a templomban, amelyhez személyes kötődésük van. Sőt egy nappal korábban a Máriagyűdi Ifjúsági Találkozó záró szentmiséjét is közösen mutatták be. Mégis újmise volt ez is, hiszen először miséztek a székesegyházban, hálát adva a Jóistennek hivatásukért, valamint az egyházközségben eltöltött diakónusi gyakorlatuk kegyelmeiért.

A szentmisében az Ige liturgiáját Miklovits Attila vezette, míg az Eucharisztia liturgiájában Mihovics Szebasztián volt a főcelebráns.

A liturgia elején Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa köszöntötte az újmiséseket. A rövid köszöntőben elhangzott, hogy a diakónusi szolgálatukban megmutatkozott szolgálatkészségük, és nagyon hamar beilleszkedtek a plébánia mindennapjainak életébe, ezért a székesegyház egyházközsége számára is nagy ünnep ez az újmise.

A szentmise homíliájában Miklovits Attila azzal kezdte szentbeszédét, hogy a Jóistennek van humorérzéke, hiszen pécsiként pécsieknek arról az evangéliumi részről kell beszélnie az újmisében, amelyben a Jézus názáreti tartózkodásáról szóló részben ez az igehely található: senki sem próféta a maga hazájában (vö. Mk 6,1–6).

Az evangéliumi leírás szerint Jézust körülveszi a kíváncsi názáreti nép, akik bizonyára hallottak arról, mi mindent tett Jézus máshol, de mégsem a tetteire koncentrálnak, vagy arra, hogy mit mond, hanem a személyére.

Jézus nem felelt meg kora elvárásainak, nem járt híres rabbinikus iskolába, nem karizmatikus tanítóktól tanult. Egy egyszerű ács volt csak az ő szemükben, így nem is tehetett ott csodát.

A mi életünk vonatkozásában is valahogy így van ez. A környezetünkben élők hibáinkkal együtt ismernek minket, és emiatt eleinte csak a személyünket tekintik, és nem keresztény hitünket. Éppen ezért ezeket a gátakat kitartó szeretettel és türelemmel kell bontogatnunk, hogy mondanivalónk eljusson az emberek szívébe. Hiszen Isten mindannyiunkat, minden keresztényt evangelizálni küld, akár meghallgatnak minket mások, akár nem.

Ezért nem elsősorban szavakkal tudunk evangelizálni, hanem tetteinkkel, amihez hosszú időre és kitartásra van szükség.

Nem jó, ha csodákat, hirtelen pálfordulást várunk eredmény gyanánt másoktól.

Legyünk állhatatosak, örüljünk az apróbb visszajelzéseknek, érdeklődve kérdezzünk, és hallgassuk meg a válaszokat, ne kioktatni és ne kinyilatkoztatni akarjunk. Ez a mi felelősségünk, de hogy a környezetünk erre hittel felel-e, vagy nem, az már az övék.

A mi Mesterünk, Jézus nem erőszakolta rá senkire a hitet, ezért mi sem tehetjük. Csupán példáinkkal tehetjük vonzóvá azt, és imáinkkal kísérhetjük embertársainkat, hogy eljussanak a hitre

– figyelmeztetett szentbeszédében az újmisés lelkipásztor.

A keresztény embernek a tökéletességre kell törekednie, de ne veszítsük kedvünket, ha szembesülünk vele, hogy ez bizony nem megy. A lassú és fáradságos munka ellenére is az Isten gyakran megengedi, hogy elessünk. De ezek az elesések sem értelmetlenek, hanem alkalmasak arra, hogy töredékességünket, rászorultságunkat beláthassuk. Isten ereje így tud megmutatkozni az életünkben a magunk és mások számára is. Hiszen aki úgy gondolja, hogy tökéletes, annak nincs szüksége Istenre, annak a lelkében nincs hely az Isten számára. Aki viszont megtapasztalja, hogy bűnös mivolta ellenére is nagyon szereti Isten, és a megbánt bűneire irgalommal válaszol, abban képes fejlődni a hit, és Isten kegyelme számára és környezete számára is így válik gyümölcsözővé – mondta Miklovits Attila.

A legszentebb áldozat bemutatásának szertartását az újmisében Mihovics Szebasztián vezette, koncelebrált Miklovits Attila.

A szentmise zárásában Máger Róbert plébános megköszönte az újmisés papoknak a szentmise celebrálását, majd a liturgia az Egyház hagyományai szerint újmisés áldással ért véget.

Az újmisés szertartás megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

A Pécsi Egyházmegye újmisései  Felföldi László pécsi megyéspüspök rendelkezése szerint augusztus 1-jétől az alábbi helyszíneken kezdik meg szolgálatukat: Mihovics Szebasztián Mohácsra, Miklovits Attila Tamás Szekszárdra kerül káplánként.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria