Séták a természetben – Budai Tibor rajzai a Vajdahunyad várában

Madarakról írt, a természetben, a vadonban vagy éppen a parkokban élő szárnyasokról, mindig mérhetetlen szeretettel. Cikkeiben hasznos tanácsokkal látta el olvasóit azzal kapcsolatban, hogy miként figyelhetjük meg őket mindennapi életük megzavarása nélkül. Schmidt Egon írásait mindig egy-egy fényképpel illusztráltuk, melyeket a kitűnő természetfotós, Bécsy László készített. Kettejük együttműködése évtizedeken át tartott, párosuk legendásnak mondható, a madárvédelem területén közösen végzett munkájuk páratlanul értékes volt mindannyiunk számára.

Schmidt Egon azonban nemcsak cikkeket és ismeretterjesztő könyveket írt, hanem mesekönyveket is, amelyeknek legtöbbször szintén madarak voltak a főszereplői. De nem mindig. Más állatokról is szólnak mesekönyvei, mint például az Egérbirodalom vagy a Majom Muki az erdőben. A Cirmike és Kormoska hőse pedig két cica. Ezeket a színes, keménytáblás mesekönyveket azonban már nem fényképekkel illusztrálta a kiadó, legtöbbször az Új Ember, hanem azokkal a rajzokkal, melyeket Budai Tibor grafikusművésztől rendelt.

Ha madarakról van szó a magyar képzőművészetben, akkor először talán a nemrég elhunyt Sajdik Ferenc játékosan aranyos, különböző egyéniségekkel, sőt emberi tulajdonságokkal felruházott madarai juthatnak eszünkbe. Igen, ezek a Sajdik-karikatúrák tényleg fantasztikusak. De lehet másképpen is közelíteni a témához, más módon is ábrázolhat valaki színvonalasan állatokat, embereket. Budai Tibor rajzai nem karikatúrák, hanem a realizmus talaján álló, természettanulmányok, helyszíni élmények és kirándulások alapján készült, részletesen kidolgozott alkotások. Remek példákat találunk erre a Séták a természetben című könyvsorozat lapjain is, melynek három része Az erdők élővilága, A mezők élővilága, A tavak élővilága alcímet viseli. Ezeket a köteteket Schmidt Egon és Budai Tibor közösen, szerzőtársakként jelentették meg.  

Szerelmetes erdeim címmel április 29-én Budai Tibornak kiállítása nyílt a budapesti Vajdahunyad várában, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum emeleti kiállítótermében. A megnyitón rendkívül vidámnak, örömtől sugárzónak láttam őt, a természet lelkes hívét. Kétségtelenül igazi boldogságot jelent számára, hogy a városligeti kiállítótérben rendezett tárlatán ilyen sokan kíváncsiak rajzaira, rézkarcaira és a vitrinekben elhelyezett könyveire. Persze mindig jó találkozni a lelkes rajongókkal, közeli ismerősökkel, régi barátokkal. Beszélgetésünk során a grafikusművész azt is elmondta, milyen nagy örömet és megtiszteltetést jelentett számára, amikor Egon bácsi (Schmidt Egon) megvallotta neki, hogy nemcsak a munkatársának, hanem szerzőtársának tekinti. Budai Tibor arról is beszámolt, hogy az utóbbi években együtt dolgozott ifj. Fekete Istvánnal a Vuk újra otthon és a Csí és Vit meg az emberek című könyvek illusztrátoraként.

Budai Tibor ezt írja önéletrajzában: „1946. március 19-én születtem Budapesten. Tanáraim Bálint Géza, Lelkes István és Tamás Ervin voltak. Érettségit 1964-ben tettem az Ybl Miklós Építőipari Technikumban. Később tagja lettem a Dési Huber István Képzőművész Körnek. (…) Grafikáimat a nagy méretűtől a kisgrafikáig, az ex librisig készítem, tusrajz, akvarell- és grafittechnikával. Tartalmuk szerint »lélekablakok« ezek, melyek megmutatják a cselekedeteink és gondolataink harmóniáját vagy disszonanciáját. »Az élet él és élni akar« – ez mozgatja cselekedeteinket, adja hitünket, erőnket, s mutatja fel titokzatos fordulataival az élet valódi összetettségét, a lelki és valós szárnyalás vágyát. Ezek az »ablakok« a lélekre nyílnak, megmutatják a család iránti elkötelezettség fontosságát és a felelősségvállalást, amit a hátunkra csatolt terhekkel együtt cipelünk. Az úton levés szépségét, a mindig jobb és még jobb utáni vágyat, a soha el nem érhető tökéletesség keresését. Az ember örök küzdelmét a tiszta életért, a belső csend harmóniájáért.”

No de lássuk csak a kiállított műveket! Nagyjából ötven-hatvan nagy méretű rajz és kisebb rézkarc látható a teremben. Budai „lapokat” hozott a tárlatra, ami azt jelenti, hogy a fehér papíron általában nem egyetlen rajz szerepel, hanem több kisebb rajzból áll össze a műalkotás. (Annak idején a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában két hónapon keresztül az állatkertbe jártunk rajzolni. Konyorcsik János szobrásztanárunk is azt kérte tőlünk, hogy ne egyes rajzokat készítsünk, hanem megkomponált lapokat mutassunk majd be neki a tanulmányi időszak végén.) Budai itt látható lapjai erdei részleteket, nézelődő, legelésző szarvasokat, madarakat, növényeket jelenítenek meg, s a művész jó néhányszor saját magát is belerajzolja a kompozícióba. Az alkotások felső részén majdnem mindig egy kör formájú erdei motívum látható madarakkal és négylábúakkal, a kép alsó részén pedig, ahogyan már mondtuk, maga a művész szerepel természet után készített vázlatai között. Ennek a ciklusnak Budai Tibor az Ablak a természetre címet adta. Rajzait akvarellel és grafitceruzával készíti. Persze vannak itt olyan színes lapok is, amelyek tanulmányszerűek, tájba komponált madarakat, nyuszikat, mókusokat ábrázolnak. 

Most lépjünk tovább, hiszen bőven van még látnivaló a Mezőgazdasági Múzeumnak ebben a szép, tágas lépcsőházból nyíló termében! Budai Tibort, mint láthatjuk, a szabad természet és az állatvilág mellett más is érdekli: a történelem. Mátyás Boroszlót védi (1474) című monokróm rézkarcán kivont karddal vágtázó, páncélos vitézek törnek ki a várból. Gondos előtanulmányok előzhették meg történelmi tematikájú karcait, a lovak, a páncélok ugyanis mind nagy gonddal kivitelezett ábrázolások. A fekete-fehér finom vonalhálóval szürke vagy fehér papírra készített rézkarc kiválóan alkalmas téli hangulatú erdei, mezei képek megjelenítésére is. Láthatunk itt hóban virtuskodó nyuszikat, hazafelé tartó őzeket, a hidegben élelmet kereső és találó, szerencsés róka komát.

Budai Tibor érdeklődése valóban sokirányú. Rézkarcain sok esetben irodalmi témák is megjelennek, így például a Himnusz, a Szózat vagy a Nemzeti dal. Az egyik legszebb lapja talán az, amelyiken az 1956-os forradalomra emlékezik.

Végezetül olvassunk bele a művész saját gondolataiba: „A természetjárás, cserkelés gyerekkorom óta a legkedvesebb elfoglaltságom: megfigyelni az állatokat, és megrajzolni őket az élőhelyük, szokásaik szerint. Megismerni az évszakok változásait, napfelkeltét nézni, érezni a csendet. Ez a szoros kapcsolatom a természettel és a csodálat Schmidt Egon Kossuth-díjas ornitológussal való 1981-es találkozásom óta mélyült el. Azóta barátokként és szerzőtársakként negyvenöt közös könyvet készítettünk. A madarak szeretete – miként a családé is – mindkettőnknél az első helyen áll.”

A kiállítás meghívóján ezt olvashatjuk: „A 80. életévem alkalmából önálló kiállítást nyitott a Magyar Mezőgazdasági Múzeum a Vajdahunyad várában Szerelmetes erdeim címmel.”

A tárlat május 29-ig naponta 10 és 16 óra között tekinthető meg a Vajdahunyad várában (Budapest XIV. kerület, Vajdahunyad sétány 2.).  

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. május 17-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.