Sivatagban hajót – Akolitusokat avatott Erdő Péter bíboros a budapest-városmajori templomban

Hat férfi indult el 2021-ben a szolgálatra való elköteleződés útján. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében két éven át tartó képzéssel készülnek a diakonátus szentségének felvételére.

Állandó diakónusok lesznek, akik plébániájukon a lelkipásztor mellett állva kapcsolódnak be a pasztorációba. Újabb mérföldkőhöz érekeztek képzésükben: Erdő Péter bíboros advent első vasárnapjának előestéjén szentmise keretében állandó diakónustársaik és családtagjaik jelenlétében akolitussá avatta őket.

Az egybegyűlteket Forgács Alajos, a városmajori Jézus Szíve-templom plébánosa köszöntötte: „Advent első vasárnapjának előestéjén a reményt hordozza számukra, hogy új tagok köteleződnek el Isten ügyének szolgálatára” – mondta

A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

Kedves Testvérek!

1. „Azt a napot és azt az órát nem tudja senki”. Az utolsó ítélet pillanatát nem ismerjük. Isten akarta ezt így. Az ő szándéka, hogy a virrasztás állapotában éljünk. A pillanat nem ismerése nem egyszerű tudatlanság, nem is nemtörődömség. A mai evangéliumi szakasz a világ végének összefüggésében beszél. Azt tanuljuk belőle, hogy a végső időkben élünk, hiszen már megvalósult a legfőbb eljövetel, a második isteni személy emberré lett, ebben az értelemben az Emberfia már megjelent a földön.

Mostani történelmünk pedig az Egyház ideje. Hasonlóan a Messiást váró régiekhez mi is úton vagyunk, a történelem végső találkozása felé tartunk.

Ebben az utolsó korszakban, vagyis a mi korunkban is olyanok az emberek Jézus hasonlata szerint, mint Noé korában voltak. Tudatlanságban éltek, és nem gondolkoztak azokon a dolgokon, amik vártak rájuk. A hasonlatban Jézus különlegesen hangsúlyozza a magabiztosságot, az önelégültséget, az élet élvezetét, amely mintegy ellenpontja a radikális változásnak. Ezt a változást úgy mutatja be, mint egy drámai pillanatot, amikor az emberek sorsa a magabiztosságból a romlásba fordul.

2. Keresztények vagyunk. Nem úgy tekintünk a végső találkozásra, mint valami váratlan eseményre vagy meglepetésre. Hiszen a hitben tudjuk, hogy a végső idők hirtelen eseményei akár az egyén, akár az egész emberiség életében talán nem is hagynak lehetőséget arra, hogy a utolsó pillanatban megtérjünk.

A készület és a virrasztás gondolata tehát az evangélium központi igazságából fakad. Ha Isten családjához tartozunk, ennek megfelelően kell élnünk. Ezt hangsúlyozza a vízözön nemzedékének felületessége és nemtörődömsége. Azt a generációt úgy említi a bibliai emlékezet, mint a történelem legromlottabb nemzedékét (1Pt 3,20). Nem a konkrét bűnöket részletezi, hanem a tényt állapítja meg. Derűsen és magabiztosan éltek, és hirtelen meglepte őket a vízözön. A keresztény ember azonban Urának, vagyis Krisztusnak, a végső időben elérkező Emberfiának a szolgája. Ezért

az a feladata, hogy éber legyen és teljesítse kötelességeit a jelen időben. Akkor megérkező Ura jutalmat készít számára.

A legfontosabb üzenete tehát a mai evangéliumnak az éber készület, az öntudatos, felelősségteljes élet kötelessége.

Ha csupán földi életünk néhány évtizedére szorítkozna egész létezésünk, a gondatlan belefeledkezés, a szenvedélyes önzés és a pusztulástól való rettegés erőterében mozognánk.

De mi a házigazdára várunk. Tudjuk azt, hogy a számunkra ezen a világon kiszabott idő nem minden. Tudjuk, hogy a Krisztussal való találkozás bennünket is felemel az ő életének közösségébe.

Tehát súlya van annak, hogy hogyan használjuk fel időnket és lehetőségeinket itt és most. Súlya van egy olyan személy és egy olyan élet szempontjából, amely messze meghaladja itteni éveink távlatát. Ezért értékelődik fel maga az idő. Ezt jelképezi a gyerekekre jellemző őszinte tisztasággal a jócselekedetek gyűjtésének adventi szokása a karácsonyra készülve. Készülünk a Kisjézussal való találkozásra. Nem hagyhatjuk szalma nélkül a jászolát. Akkor pedig lehet, hogy ma este nekünk kell mosogatni. Ezek az adventi készülődések mintegy a gyerekjátékok szintjén elevenítik fel az idők végére váró keresztény ember létének drámáját.

3. De van a mai evangéliumban még egy másik, szinte rejtett utalás is. Ez pedig Noé életére vonatkozik. Az ő viselkedése a hitből élő ember magatartása. Neki nem voltak biztos érvei arra, hogy megjósolja a közeledő katasztrófát.

Csakis Isten szavára támaszkodott, és egészen abszurd munkába kezdett: sivatagos vidéken hajót épített. Ábrahámhoz hasonlóan ő is minden idők hívő emberének atyja és mintája. Azoknak a példaképe, akik feltétel nélkül Istenbe vetik bizalmukat.

Azt üzeni tehát az evangélium nekünk is, hogy legyünk olyanok, mint Noé, ne pedig olyanok, mint kortársai voltak. Mert amikor eljön az Emberfia, megismétlődik a hajdani történet: az egyik embert felveszik, mert Krisztushoz tartozik (vö. Mt 10,32–33), a másikat pedig otthagyják. Ez pedig minden előzetes figyelmeztetés nélkül történik, a mindennapi élet kellős közepén: munkában, mezőn, otthon, szóval mindenütt, ahol a hétköznapjaink zajlanak.

4. Kedves Jelölttestvéreim!

Titeket az akolitusok szolgálatára választott ki az Egyház. Sajátos részetek lesz Isten népének küldetésében. Az Egyház életének csúcsa és forrása az Eucharisztia. Általa épül és növekszik Isten népe. Most azt a feladatot kapjátok, hogy segítsétek a papoknak és a diakónusoknak. Szükség esetén áldoztassátok a hívőket, különösen a betegeket.

Azonosuljatok egyre inkább Krisztussal, merítsetek erőt az ő áldozatából, ajánljátok magatokat nap mint nap Istennek. Őszintén szeressétek Krisztus titokzatos testét, különösen az időseket, szegényeket és a betegeket.

5. Éber szeretettel forduljatok közösségünk tagjai felé. Ezzel az éberséggel és derűvel kezdjük meg mindnyájan idei advent várakozásunkat, és készüljünk örömmel a Krisztussal való találkozásra! Ámen.

*

A szentbeszédet követően a jelöltek egyesével léptek Erdő Péter bíboros elé. A főpásztor fohászt mondott és áldást kért életükre és szolgálatukra.

„Vedd az Eucharisztia ünneplésére előkészített kenyeret, és úgy élj, hogy méltóképpen szolgálhass az Úr és az Egyház asztalánál” – a jelöltek térden állva, kezüket a pixisre téve fogadták az avatást.

A szertartást követően Erdő Péter bíboros köszöntötte az akolitusok családtagjait. „Örüljünk együtt, ma gazdagodott az Egyház.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír