Slachta Margitra, a Szociális Testvérek Társasága alapítójára emlékezünk születésnapján

Slachta Margit a mai Szlovákia területén, Kassán született 1884. szeptember 18-án és az USA-ban, Buffalóban halt meg 1974. január 6-án. Megélt két világháborút és a tanácsköztársaságot, német és szovjet megszállást, gazdasági világválságot, az ország szétdarabolását és romba döntését végül pedig hazájából való száműzetését.

Slachta Margit beszédet mond a Budai Várban, a Szentháromság-szobor előtt

Egyéni tehetségéhez nem mindennapi szociális érzék párosult. A szociális gondoskodást társadalmi és strukturális reformokkal igyekezett összekapcsolni. Már a XX. század elején szociális útmutató füzeteket adott ki; házak, utcák, körzetek szerint felmérte a szegénységet Budapesten, majd úttörőként magas szintű szociális képzőt szervezett.

Fontosnak tartotta, hogy az emberi bajokat ne csak vigasztaló szavakkal és segítő jótékonykodással orvosolják. A megelőzésre és a bajok forrásának kutatására helyezte a hangsúlyt.

A megelőzés legfontosabb eszközének a politikai és gazdasági struktúrák átalakítását tartotta. Ehhez a politika eszközeit is fel kívánta használni, noha saját bevallása szerint hiányzott belőle a „politikai raffinált tudás”. Nem vágyott közjogi vitákra sem saját pártjának, a Keresztény Női Tábornak 1918-as megalakításakor, sem a női választójogi tervezet benyújtásakor, sem pedig a Keresztény Nemzeti Egység (Egyesülés) Pártjának képviselőjeként. Nem is tartotta magát politikusnak. A rombadőlt világ, az emberek, családok nyomora és szenvedése, az emberek boldogítása vezérelte. Első női képviselőként az árva közügyek anyja akart lenni a 160 férfi képviselő mellett. „Politikai” programja az egyén és a sok ezer család boldogabb életének segítése, „a boldogságnak a képviselete” a parlamentben.

A Szociális Testvérek Társasága 1936-ban.
(Slachta Margit alulról a harmadik sorban, balról a harmadik – az arca félig takarásban)

Képviselőjelöltként a szegények megsegítése, a szociális adórendszer- és költségvetés, a kislakásépítés, fizetett szabadság, a középosztály védelme és a női egyenjogúsítás programjával lépett a politika színterére. Keresztény feministaként a nő és férfi egyformasága helyett egyenjogúságuk megvalósításáért dolgozott, figyelve a nő családban betöltött sajátos hivatására is. Figyelmének középpontjában a gyermek-, nő- és családvédelem állt.

Meggyőződése volt, hogy a társadalom keresztény berendezkedése nélkül minden szociális és karitatív munka elégtelen. A keresztény alapok elvesztése jogbizonytalanságot eredményez, mert enélkül az ember nem képes más emberek számára az emberi méltóságot és jogot biztosítani.

A II. világháború előtt és alatt a krisztusi törvények és az emberi méltóság alapján szállt szembe kora pusztító ideológiáival, a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt. Fellépett a fajgyűlölet ellen. Magyarország német megszállása után több mint ezer embert bújtatott a rend házaiban, köztük Heltai Jenőt, Márkus Emíliát, Radnóti Miklós feleségét, Gyarmati Fannit és Rusznyák Istvánt, az MTA későbbi elnökét. XII. Pius pápa az ő közbenjárására állította le a szlovákiai zsidók deportálását 1943-ban.

Slachta Margit képviselő a 75. és 80. választókerület székháza előtt
(Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

A világháború után 1945-ben és 1947-ben is bejutott az Országgyűlésbe.

A korabeli vélekedés szerint igazságszeretete és megalkuvást nem ismerő felszólalásai miatt ő volt „az egyetlen férfi a Parlamentben”.

Antikommunista nézeteivel azonban hamar ellehetetlenült, és a fenyegető letartóztatás elől menekülve az Egyesült Államokban élő szociális testvérek buffalói rendházában telepedett le és onnan segítette a Magyarországon betiltott szociális testvérek föld alatti működését és a rend fennmaradást is.

Fotó: Szociális Testvérek Társasága

Magyar Kurír