Gyógyulás Lisieux-i Szent Teréz által – Megjelent a bűnbánati felkészülést segítő kötetünk

Az Új Ember kiadványok legújabb kötetében Michael Marsch OP többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az irgalmasság jelzőtüze – Gyógyulás Lisieux-i Szent Teréz által című művet Kőrösiné dr. Merkl Hilda fordította. Az alábbiakban a szerző előszavából adunk közre egy részletet.

Szellemi hivatások gyakran múlnak gyermekkori játékokon. Teréz soha nem tudta megunni a játékot a kaleidoszkóppal. Újra és újra lenyűgözték a távcsőhöz hasonlítható tárgy finom forgatásával keletkező színes képek és figurák. Hogy legkedvesebb játékának titkát megfejtse, óvatosan felnyitotta a szerkezetet. A belsejében nem látott mást, mint gyapjúszálakat, üvegdarabokat és kis tükörcserepeket. Ám magát a csalódást is lenyűgözőnek találta. Megosztotta titkát testvérével, Céline-nel: „Számomra ez egy nagy titok képe volt. Mindaddig, amíg minden tettünk, még a legcsekélyebb dolog is, a szeretet gyújtópontjából származik, a Szentháromság adománya – a három konvergáló tükör által – bámulatra méltó csoda.

Addig, amíg ez a szeretet lakik a szívünkben, és nem távolodunk el a gyújtópontjától, minden rendben van.”

Legkedvesebb játékának megismerése Teréz hivatásának kulcsává vált. A három egymás felé fordított tükörben a Szentháromságot látta, amely a legkisebb cselekedetünknek is fényt és szépséget kölcsönöz. A szeretettől mint gyújtóponttól sohasem szabad eltávolodnunk, ha azt akarjuk, hogy a dolgok rendben legyenek. Teréz leírta, hogy hivatást érez a szeretetre és a szentségre: az egységre Jézussal, a szenttel, az eggyé válásra az ő szeretetével, szenvedésével és irgalmával. Elsőáldozásának napján, tizenegy éves korában felragyogott benne Jézus irgalmassága, és eljutott a vele való teljes egységre. Ezen a napon pedig nem volt tekintet, csak eggyé olvadás, nem ketten voltak már, Teréz eltűnt, mint ahogy a vízcsepp elvész az óceánban.

De nem csak a Jézus irgalmával való eggyé válás miatt jelentett Teréz életében döntő fordulatot az elsőáldozás. „Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya. (…) A szenvedés vonzani kezdett, bűvös erővel ragadott meg, anélkül, hogy jól ismertem volna. Eddig úgy szenvedtem, hogy nem szerettem a szenvedést, mostantól fogva igazi szeretetet éreztem iránta. Azt a vágyat is éreztem, hogy egyedül a Jó Istent szeressem, egyedül Benne találjak örömet.” Teréz itt különbséget tesz:

a Jézussal való egységre érzett hivatása elsősorban nem a szenvedés utáni vágyában keresendő, hanem abban az igényben, hogy soha ne távolodjon el Isten szeretetének gyújtópontjától.

Mindez nem önmaga büntetése, ellenkezőleg, vágy arra, hogy egyedül Isten szeresse őt, és ő is egyedül Istent szerethesse. Ehhez a szeretethez azonban hozzátartozik a szenvedés. Tizennégy évesen Teréz pontosan megfogalmazza hivatását: „A lelkek halászává tett engem, nagy vágyat éreztem, hogy a bűnösök megtérésén dolgozzam (…) Egyszóval: éreztem, hogy szívembe hatol a szeretet, annak szüksége, hogy elfelejtsem önmagam, azért, hogy örömet szerezzek, s ettől fogva boldog voltam!”

Ezzel a mondattal irányba álltak a váltók az életútján: Teréz számára a boldogságot hivatása jelenti, hogy a szeretet legyen az Egyház szívében. Szerzetesközösségben eltöltött tíz évét nem egyéb tette ki, mint hogy engedte felragyogni az irgalmasságot. Földi léte a mennyország elővételezett örömében teljesedett ki. Korán érte a halál. És Teréz örült ennek.

Feljegyzéseinek döntő többsége életének utolsó három esztendejében született. Önéletrajzi írásai A, B és C kézirat néven váltak ismertté. Mi volt velük Teréz szándéka? Elöljárójának, Jézusról nevezett Ágnes anyának (azaz nővérének, Pauline-nak) egyértelműen elmondja: „Ön kért arra, hogy keresetlenül írjam le, amit csak gondolok; nem szorosan vett életrajzomat akarom megírni, hanem gondolataimat azokról a kegyelmekről, melyeket a jó Isten megadott nekem.” Az utóbbi mondatra fel kell figyelnünk.

Isten kegyelmének ajándéka Teréz számára fontosabb, mint életének emlékei.

E könyv négy részből áll, melyek nem egy minduntalan fokozódó belső küzdelem szakaszaiként értelmezendők. Ellenkezőleg, megpróbálják megmutatni Teréz életében az ég és a föld egységének felragyogását (I. rész). Ehhez kapcsolódik a harc és a szemlélődés egysége (II. rész), a szolgálat és a szeretet egysége (III. rész), majd végül a halál és az élet egysége (IV. rész).

(bb)

Magyar Kurír