Böcskei László nagyváradi megyéspüspök reményét fejezte ki, hogy távozása a találkozás ideje is az elhunyt lelkipásztor számára; Pék Sándor esperes-plébános Fodor József mindenkori jókedvét, derűjét, bölcsességét emelte ki.
Temetési szentmiséje április 7-én, kedden 11 órakor kezdődött; majd a székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.
*
„A hetedik osztály elvégzése után anyámék próbáltak lebeszélni arról, hogy Gyulafehérvárra menjek (az 1957-es év nehéz időszak volt az Egyház számára is; a papjaink, püspökeink börtönben voltak), de nem tágítottam. Anyámék ráparancsoltak egy unokanővéremre, hogy vigyen el Borosjenőbe, s ott legyek suszter, borbély, akármi, csak verjem ki a fejemből, hogy pap akarok lenni. Ő azt mondta, hogy nem talált nekem megfelelő helyet. Így hazamentem; és 1957 nyarán a pap bácsimmal, Szabó János ferencessel elmentünk Gyulafehérvárra. Több mint száz jelentkező volt a harminc helyre a kántoriskolába, Váradnak öt helye volt. Felvettek. Tovább már nem volt semmi baj; ment, mint a karikacsapás, tíz évig Gyulafehérváron voltam.
Én mindig csak pap akartam lenni, így nem is jelentett gondot a hivatástisztázás. A jó Isten különlegesen szerethetett, mert soha meg sem fordult a fejemben, hogy más akarnék lenni.
Így vezetett el 1967. április 2-áig, amikor a gyulafehérvári székesegyházban Márton Áron püspök tizenötünket pappá szentelt” – így vallott Fodor József papi hivatásáról 2017-ben, amikor az aranymiséje alkalmából készített vele interjút a Romkat.ro erdélyi hírportálnak Serbán Mária.

A teljes beszélgetés ITT olvasható.
Forrás: Romkat
Fotó: Nagyváradi Római Katolikus egyházmegye Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria



