Sokak szívében érlelődött: Székely János a Szűzanya oltalmába ajánlotta a magyarországi romákat

Az eucharisztikus kongresszus ötödik napjának délutánján, nem sokkal a Hungexpón ünnepelt, jelentős részben lovári nyelvű szentmise után roma egyházi közösségeket, kisebbségi önkormányzatok elnökeit és tagjait, a roma családokat, az alapítványok, tanodák és más szervezetek munkatársait várták a kőbányai Szent László-templomba – Székely János szavaival: „mindenkit, aki bármilyen okból közel áll a cigány testvéreinkhez”.

„A romák szívéhez mindig is közel állt a Szűzanya, Jézus Édesanyja. Így nevezték őt: Máriácska, édes Szűz Mária. Szívesen zarándokoltak Máriapócsra, Csatkára, Mátraverebély-Szentkútra, Máriagyűdre. Őhozzá vitték fájdalmaikat és örömeiket, kéréseiket, könnyeiket és hálájukat. Ma, amikor a nyomor, a szenvedélybetegségek, a hit és az ősi értékek elveszítése nagyon sok cigány családot és fiatalt fenyeget, időszerűbb, mint valaha, hogy Istenhez és a Szűzanyához forduljunk segítségért – indokolja meg szándékukat Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottságának vezetője a felhívásában. – Sokak – romák és nem romák, közösségvezetők és egyszerű emberek, idősek és fiatalok – szívében érlelődött a vágy évek óta, hogy erre az ünnepélyes felajánlásra sor kerüljön.”

Székely János püspök mellett részt vett a felajánláson Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, Dúl Géza cigánypasztorációs referens, Michels Antal józsefvárosi plébános, Kanyó Árpád hodászi parókus, Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló, ifj. Lakatos György hegedűművész és sokan mások, köztük kárpátaljai és erdélyi testvérek és papok is.

A Boldog Ceferino Intézet és a Caritas in Veritate Bizottság szervezésében megvalósuló esemény a KATTÁRS rendezvénysorozatának része volt. Székely János a felajánlás előtt a Hungexpón mutatta be a magyar egyházban végzett cigánypasztorációt; a fakultáció keretében több egyházi, illetve világi munkatárs is tanúságot tett.

A roma zarándokok Székely János vezetésével, a csatkai Áldott Keresztet kísérve, az Angyaloknak királynéja kezdetű énekkel vonultak be a Szent László-templomba, a püspök kezdeményezésére hozzáénekelve még egy, alkalomhoz illő strófát: „Cigányoknak édesanyja, tiszta szűz…”

Székely János mindenekelőtt a cigány testvéreket köszöntötte: „ez a nap a tiétek”, és kiemelte: a nap jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy az eucharisztikus kongresszusok történetében először énekelték lovári nyelven a szentmise állandó részeit. Oláh Patrik Gergő Le Devleske című miséje hangzott fel a Hungexpón – először liturgikus keretek között –, ahol az ecuadori Alfredo Espinoza Mateus érsek celebrált szentmisét.

Székely János beszédében Szent Istvánt állította elénk, aki ezer éve ajánlotta föl a nemzetét, és a Szűzanya elfogadta – most valami hasonlót szeretnének a cigányok nevében megtenni.

Mi is Jézus szeretett tanítványai vagyunk, nekünk is azt mondja: „Íme, a te anyád…” Lépjétek át a templom küszöbét, ne csak kereszteléskor és temetéskor – mondta a püspök –, helyezzétek életeteket Mária oltalmába.

Farkas Félix nemzetiségi szószóló Szent Bernát imáját idézte, melyben a „szüzek szent szüze” támogatását kéri, majd hangsúlyozta a vallás nemzetiségmegtartó erejét. Külön megköszönte Székely Jánosnak, hogy „átérzi a cigányság sorsát”.

Ifjabb Lakatos György hegedűművész, a Le Devleske mise projektjének művészeti vezetője csatkai emlékeit idézte fel – minden évben elzarándokoltak a búcsúba gyerekkorában –, majd megosztotta: maradandó emlékként őrzi meg a NEK-en ma bemutatott cigány misét. „A cigány ember követi az őseitől kapott kincseket – a folyamat, amit mi most beindítunk, nem fog véget érni” – bizakodott.

A görögkatolikus hívek nevében Rézműves Mihály „Babocsai” hodászi kántor beszélt, majd a többi közösség képviselői fejezték ki hálájukat vagy mondtak könyörgéseket.

A térden állva elmondott felajánlás, amely magyar és lovári nyelven is elhangzott, jelentette a találkozó csúcspontját, ezt követően a jelenlévők elénekelték a cigány himnusznak tekintett Zöld az erdő, zöld a hegy is kezdetű dalt.

Székely János zárószavai után a püspökök és papok köré gyűltek a zenészek és énekesek, és elénekelték az ároni áldás cigány változatát; ezeket a megindító perceket még hosszas közös éneklés követte, amely végül a templom előtt is folytatódott.

Szerző: Verestói Nárcisz

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír