Sokszínű Szűzanya-ábrázolás a barokk korban – Beszélgetés Jernyei Kiss János művészettörténésszel

– Ha jól tudom, ez a sorozat a barokk magyar freskófestészet teljes körét feldolgozza, topográfiai rendben.

– Így van. A harmadik kötet Győr-Moson-Sopron és Vas megye emlékeit mutatja be, egy olyan területet, amely nagyon gazdag barokk freskókban. Ráadásul kiváló művészek munkáiról van szó, szép és gondolatgazdag, tartalmas festményekről. 

– Nyilván nagyon sok Szűz Mária-ábrázolás is akad a freskók között. Említene néhányat ezek közül?

– Nézzük meg elsőként a győri jezsuita rendház lépcsőházát: itt olyan ábrázolásokat láthatunk, amelyek a Salve Regina (Üdvözlégy, Szent Királynő) antifóna szövegéhez kapcsolhatók. Az imádság sorai a lépcsősor két karja feletti mennyezeten található három-három mennyezetfestményen olvashatók. Nagyon érdekes, hogy nem a hétköznapi haladási iránynak megfelelően helyezték el ezeket a képeket, hanem az alsó lépcsőkar tetején kezdődik az ima, és lefelé haladva olvasható, majd a felső lépcsőkar tetejétől ismét lefelé folytatódik a lépcsőfordulóig. 

– Mire utal ez?

– A lépcsősor egy végtelen meditációs segédeszköz a jezsuiták számára: úgy működik, mintha egy képes imafüzér lenne, amely önmagába visszatérve újrakezdődik. Tehát a lépcsőn fel-alá járva a freskókat segítségként használhatták a meditáló jezsuita szerzetesek. Valószínűleg a mindennapi devóciós gyakorlataikban volt szerepük ezeknek a képeknek. 

– Milyen festmények tartoznak ide?

– A lépcsőház alsó lépcsősorának mennyezetén látható freskók egy Győzedelmes Mária-ábrázolással kezdődnek. Felhőgomolyagokon ül Szűz Mária, ölében a gyermek Jézussal, aki a keresztfát tartja. A feszületen latin felirat olvasható: „Mors est malis, vita bonis” („Rossznak átok, üdv a jóknak”). Mária lábánál két férfit láthatunk: jobbra egy szemüveges alakot, aki Máriára tekint, balra pedig egy spanyolgalléros, lehajtott fejűt. Mindkét figura az eretnekeket testesíti meg: a szemüveges férfi minden bizonnyal a kételkedő tudósokat, míg a körgalléros a protestáns prédikátorokat. Tartozik ehhez egy dicsőítő felirat is, amely a kép felső részén olvasható: „Vita, dulcedo / et spes nostra, salve.” („Életünk, édességünk és reménységünk, üdvözlégy”), ez Mária megszólítása a Salve Regina himnuszból. A következő festmény Mária, az irgalmasság anyja. Itt is gomolygó felhőkön ül a Szűzanya, feje körül tizenkét csillagból álló korona ragyog, jobbjában olajágat tart, amelyet a Szentlélek sugárkoszorúval övezett galambja hozott a csőrében. A Szűz holdsarlón tapos, amely alatt kígyó látható, és a kék éggömb.

– Ez az ábrázolás a Szeplőtelen Szűz Mária ikonográfiai típusához tartozik?

– Igen, Maria Immaculata, és a következő felirat kapcsolódik hozzá: „Mater misericordiae” („Irgalmasság Anyja”). Ebben a szakaszban a harmadik kép Mária megkoronázása. Krisztus és az Atyaisten koronát tart Mária feje fölött, a korona felett pedig a Szentlélek galambja lebeg, dicsfénytől övezve. A felirat: „Salve Regina” („Üdvözlégy, Királynő”). A következő három festmény az újabb lépcsőszakaszban látható. A lépcsőház felső lépcsősorának mennyezetén, az első képen az akkor ismert négy földrész hódol Mária előtt. Fent az égen középütt aranyló és sugárzó Mária-monogram. A földön a négy kontinens megszemélyesítői térdepelnek, Máriát dicsőítve. A figurák szájától egy-egy mondat indul a Mária-monogram felé: „O pia! – O clemens! – O dulcis! – Virgo!” („Ó, kegyes! Ó, irgalmas! Ó, édes! Szűz!”) A következő festmény egy „Kereskedők hajója”-ábrázolás. Hullámzó tengeren kétárbocos vitorlást láthatunk. Az elülső felépítményen lévő árbocon Mária-monogramos zászló, a vitorlán liliomágaktól körülvett rózsa; a tatárbocon IHS-monogramos zászló, a vitorlán monstrancia. Az ábrázolás forrása a Példabeszédek könyvéből „A derék asszony dicsérete”, amelyet Máriára vonatkoztattak. Balra és jobbra fent mondatszalag: „Et Iesum, benedictum / fructum ventris tui, – nobis post hoc / exsilium ostende” („És e számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét”). A harmadik mennyezetfestményen a Krisztusnál közbenjáró Szűzanyát láthatjuk: arany trónuson, arany baldachin alatt trónol Krisztus, előtte térdepel az alázatosan meghajló Mária. A felirat: „Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos / misericordes oculos ad nos converte” („Fordítsd ránk tehát, szószólónk, irgalmas szemedet”). 

A győri jezsuita rendház lépcsőháza

Mária vonatkozásában figyelemre méltó a lépcsőforduló kifestése is. Megemlítendő itt a freskón feltűnő cédrusfaábrázolás, ami egy, a zsoltárhagyományból, illetve az Énekek énekéből vett hasonlat: a menyasszony szépségét fejezik ki a libanoni cédrussal, ami később Mária-szimbólum lesz. Szerepel itt a liliom is a tövisek között, amely ugyancsak az Énekek énekéből származik. A lépcsőforduló falán két nagy, álló formátumú kép látható. Az egyik a Köpenyes Mária-ábrázolás, ez is nagyon régi típus: a Szűzanya oltalmazóként, közbenjáróként köpenye alá gyűjti a híveket. Jelen esetben a köpenye alatt balra négy, jobbra három jezsuita térdel: a győri rendház tagjai kérik Mária oltalmát. A másik oldalon a Fájdalmas Krisztus a kereszttel ábrázolás látható, az ő köpenye alatt is jezsuiták vannak, jezsuita szentek. Nagyon szép és gazdag képi ábrázolásrendszer ez, ami rendkívül sokrétűen vonultat fel különböző, Máriára vonatkozó szimbólumokat, melyek a freskókhoz kapcsolódó imádságokra, verssorokra vannak felfűzve.  

– Mikor készültek ezek a freskók, és kik voltak az alkotók? 

– Valamennyi freskó 1697-ben készült, egyazon művész festette őket, de a nevét nem tudjuk. A megrendelő neve viszont ismert: Scherhäkl Miksa volt az, a győri rendház rektora. A jezsuiták hatékonyan vetették be a képzőművészetet eszközként a pasztorizációba, a lelkigondozásba és a saját lelkigyakorlataikba is. A jezsuita rendház, ahol ezek a freskók láthatók, egy a széles közönség elől elzárt környezet. A szerzetesek lelkiszolgálatára rendelték meg a lépcsőház kifestését, ezért is olyan bonyolultak az ábrázolások, hiszen nyilvánvalóan olyanokhoz szólnak, akik jól ismerik a feliratokat, a hasonlatokat, szimbólumokat. A jezsuita szerzetesek fejében az elmélkedések során összeállt, hogy a képeken látható Mária-motívumok és a szövegek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Az ábrázolások imaszövegekhez illeszkednek, s miközben a meditáló szerzetes a lépcsőn fel-alá jár, látja a képeket, olvassa a szövegeket, és nyilván sok más szöveg is eszébe jut, mivel jól ismeri a zsoltárhagyományt, az Énekek éneke- szövegkörnyezetet és a Máriához kapcsolódó egyéb szimbólumokat, hasonlatokat. Természetesen ezek felismeréséhez, megértéséhez szentírási, teológiai ismeretekre volt szükség, ami egy jezsuitának nem okozhatott gondot. 

– A győri jezsuiták templomában is vannak Mária-ábrázolások. Beszélne ezekről?

– A magyar szentek 1642-ben készült oltárképén úgy jelenik meg Szűz Mária, mint Patrona Hungariae, tehát Magyarország Nagyasszonya. 

A győri jezsuita templom magyar szentek oltára

A magyar szentek pajzsokat tartanak a kezükben, amelyek a törökök nyilait fogják fel. Erre a pajzsra festette fel a művész Szűz Máriát mint Patrona Hungariae-t, aki védelmez bennünket a hódító töröktől. A 18. században modernizálták a jezsuiták győri templomát, ekkor új főoltár készült, és egy gyönyörű mennyezetfreskó-együttes is, amelyen az 1747-ből származó Angyali üdvözlet látható. Készítője Paul Troger osztrák barokk festőművész, a korszak jelentős alkotója. Ez a freskója is gyönyörű szép, a középpontban a Gábriel arkangyal előtt alázatosan meghajló Mária térdepel.

Paul Troger Angyali üdvözlete a győri jezsuita templomban

– Az Ön által felsorolt freskók mind épségben megmaradtak?

– Igen, és az utóbbi években restaurálták is őket. A 17. századból egyébként kevesebb kép maradt fenn, ezért is nagyon értékes ez a győri freskóegyüttes. Megmaradtak a jezsuita templom mellékoltárképei és ez a különlegesen kifestett lépcsőház is a rendházban.

– A most megjelent kötetben szó esik a győri székesegyház freskóiról is.

– Itt egy nagyon különleges kegykép látható, és az is nagyon érdekes, ahogyan odakerült. A képet a hagyomány szerint 1655-ben Walter Lynch ír katolikus püspök hozta magával Magyarországra, aki a Cromwell-féle katolikusüldözés elől menekült el Írországból. Többfelé bolyongott Európában, Bécsben telepedett meg. Ott kötött ismeretséget Szederkényi Püsky János győri püspökkel, vele jött Magyarországra, és itt a káptalan tagja is lett. A kegyképet a székesegyház oltárára helyezték. A feljegyzések szerint 1697. március 17-én, Szent Patrik, Írország védőszentje ünnepén reggel 6 és 9 óra között a Mária-kép csodás módon vérrel verítékezett. Ezen a kegyképen a Kisjézus alszik. A Mária az alvó gyermek Jézussal ikonográfiai típus a 14. század végi velencei művészetben alakult ki, és a passióra utaló szimbolikus tartalmat hordoz: az alvás motívuma ugyanis Krisztus halálának szimbolikus előrevetítése. Itt kiterítve alszik a kisgyermek Jézus, s ugyanígy fekszik majd a halott Jézus is Mária előtt. A 18. században Győr egyik legjelentősebb püspöke volt Zichy Ferenc, aki negyven éven át, 1743 és 1783 között látta el főpásztori tisztségét. Különösen tisztelte a Nagyboldogasszonyt és ezt a kegyképet is. Naponta imádkozott a kegyoltár előtt, és alá építtette a sírhelyét. Legdrágább nyakláncát az oltárra hagyta, végrendeletében pedig Szűz Mária tiszteletére örök alapítványt tett, és meghagyta, hogy naponta mondjanak szentmisét ennél az oltárnál, a kegykép előtt. Zichy püspök 1767-ben egy gyönyörű, vadonatúj oltárt készíttetett, arra helyezték a vérrel könnyező Mária megdicsőült kegyképét. A körülötte lévő szobrok közül a legfontosabb a Szent István és a Szent Lászlót ábrázoló. Mindkét szent Mária felé fordul. Szent István felajánlja a Szűzanyának a koronát, s ez a 17. század elejétől formálódó Patrona Hungariae- és Regnum Marianum-gondolatkörbe vonja be a kegyképet. A Patrona Hungariae-kultusz aktualitását kezdetben a törökellenes és az ellenreformációs küzdelmek adták meg, majd összekapcsolódott az erősödő nemzettudattal is. 

A győri székesegyház főoltárképe
(Maulbertsch, 1772)

Zichy püspök 1772-ben döntést hozott a székesegyház teljes belső megújításáról. Új dekoráció, új freskók, oltárképek készültek. Kifestették a teljes mennyezetet. A munkálatoknak Franz Anton Maulbertsch volt az irányítója, a 18. század másik igen jelentős freskófestője. A templom címünnepének, Szűz Mária mennybevitelének ábrázolása a főoltárképen látható, és jelenetszerűen kapcsolódik a szentély mennyezetképéhez: a felfelé emelkedő Istenanya mozgásának célpontja a freskó paradicsomvíziója, amelyen sajátságos hangsúllyal szerepelnek a magyar szentek. Az oltárképen pedig az apostolok szemtanúi ennek a csodának. A barokkra ez nagyon jellemző: az oltárkép nem önmagában áll, hanem a szentély fölött van egy mennyezetfreskó, és a kettő összekapcsolódik egymással. Nem egyszerűen, mert ott meg a mindenszentek ábrázolása látható az Atyaisten áldása közepette. A hívő azt látja, hogy Szűz Mária emelkedik felfelé, az Atyaistenhez. Ez a freskó is továbbviszi a Patrona Hungariae-gondolatkört, hiszen itt szinte kivétel nélkül magyar szenteket festett meg a művész: Szent Istvánt, Boldog Gizellát, Szent Lászlót, Szent Erzsébetet, Szent Margitot. Láthatjuk a magyar királyság szimbólumait is, a Szent Koronát és a zászlót, amit angyal tart a kezében. A kegykép egyébként a bal oldali mellékhajóban található, amit Mária-hajónak neveztek el. Ezt is gyönyörűen kifestették, a Szűzanyára vonatkozó jelenetek közül az Angyali üdvözletet látjuk.

– Ahogyan szavaiból kiveszem, a felsorolt Szűzanya-ábrázolások szinte az összes Mária-típust felölelik. 

– Legalábbis nagyon sokat. Azok a barokk művészek, akik keresztény témákkal foglalkoztak, nagy többségükben hívők voltak. Ez akkoriban még természetes volt, ahogyan az is, hogy általában valamilyen vallásos testvérülethez tartoztak.

Szerző: Bodnár Dániel 

Fotó: Jernyei Kiss János, Gaylhoffer-Kovács Gábor

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 1-jei számában jelent meg.