Soron kívül – Major Petra verseiről

„Miféle madarak lehettek? A nagymama azt
mondta, ne madárhatározóban keressem őket,
hanem verseskötetekben.”
(Fenyvesi Orsolya: nem varjak voltak)

 „Találok gyógyírt,
amíg keresni tudom.”
(Horváth Florencia: És őzek futottak el)

Major Petráról alig valamit tudok. A második nyilvánosság költőjének látszik: verseivel a világhálón, elsősorban szerzői Facebook-oldalán találkozhatunk. Folyóiratkánonokon kívül alakul tehát költészete – ami azonban nem előzmény és kontextus nélküli jelenség. Azt mondanám: Major a Fodor Ákos nyitotta poétikai tér tovább-bővítésén fáradozik, azaz a haikuk és haikuszerűen rövid, jellemzően szójátékos és szinte mindig életbölcsességet formázó szövegek váltak védjegyévé. Kötete, a Foltok (Litera-Túra, 2022) mellett egy-egy irodalmi portál (Felhő Café, A Hetedik, Litera-Túra…) adakozik bővebben műveiből.

Hadd ajánljam költői világát néhány háromsorosával!

Rögtönzött breviáriumunkat indítsuk egy „napindító kérdés”-sel – mely a követel és a követ el egybehangzásából vágyak és vétkek gubancos viszonylatait silabizálja ki, avagy egy ige szétbontása révén épít nyelvi igézetet: „A napindító / kérdés: testem és lelkem / ma mit követ/el?” (Éhgyomorra)

Az eredeti elemekre tagolás nézőpontváltó frissessége vezet rá a hit katarzisára is egy teológiai miniatűrben: „Micsoda?! – kérdi / a hitetlen. Mi nem az? / – kérdezek vissza.” (Tagolás)

Az elfogadás, a ráhagyatkozás (léttörvényekre, világáramlatokra vagy isteni harmóniákra) nem a beletörődés, hanem a szabadsággal kooperáló szeretet szokása – a Major-versek ezt is tudják: „Lelki tudomány: / mindent úgy várni, ahogy / érkezni szeret.” (Fogadás)

Tart igénk oly sok jelentést fölvehet (igekötők, névmások, határozószók segítségével), nem meglepő, hogy Major Petra több verse is kifüleli ennek az egyetlen szótagnak a lehetséges életbölcseleti visszhangjait: „Szavadnak súlya / van – ha nem hiszed, próbáld / csak megtartani!” (Ígéret) – „A sebzettségünk / átka: egymáshoz tartunk, / de egymástól is.” (Tüskék)

Egy idióma, azaz bevett szófordulat (csüngeni valaki szaván) visszatérítése a szó szerinti jelentéshez új metaforikát (védőháló, mélység) is eredményezhet: „Most védőháló / nélkül csüngök szavadon, / mélység nem riaszt.” (Bizalom)

Hasonló nyelvi-poétikai eljárással él, vagyis az átvitt értelmet hozza vissza a jelentés első szintjére („vágsz” → „elvérzik”), s már címével kezdetét veszi az alábbi vers: „Nyelvi // hemofília: / elvérzik a mondat, ha / a szavamba vágsz.”

A bajok szaporításáról, az új utak tanításáról, a versengés és győzelem tanulságairól egyaránt képes úgy beszélni a kifejezett didaxis, hogy ne az oktatói célzat kényszerét érezzük, hanem nevelődni támadjon kedvünk: „Hol a baj enni / kap, oda a kölykét is / magával viszi.” (Halmozódás) – „Hiszem, ahány új / út, az ember annyiszor / tanul meg járni.” (Léptek) – „Aki másokkal / verseng, az saját magát / nem győzte le még.” (Error)

Egy személyiségtípus esszenciáját is szójáték („zárva-termő”) világíthatja át a leggondosabban, sőt leggondoskodóbban: „Az introvertált: / emberek közt így hívják / a zárva-termőt.” (Fogalommagyarázat)

A szójáték valóban játék, amikor egy szóalakban (teátrumot) ismer rá két további lexémára a költői észjárás – hogy a nyelvi véletlenből üzenetet olvasson ki: „A kulturális / szomjam miatt fogyasztom / a teát, rumot.” (Színházrajongó)

A hangzati hasonlóság („szoktatom” – „szöktetem”; „ringat” – „renget”) értelemmel telítése, a mély és magas hangrendű fonetikai irányok összesimítása újabb poétikai gesztus: „Hol szoktatom, hol / szöktetem magam egy-egy / gondolatomhoz.” (Csapongás) – „A maradandó / pillanat ismérve: vagy / ringat, vagy renget.” (R.ng.t)

Végül ars poeticaként is fölfogható az a haiku, mely a bevett pályákon kívüli hivatásrendek dicséretét bontja ki – két szófordulat, a „kilóg” és a „soron kívül” egymásba játszatásából. Olyasféle költői önreflexió ez, amely az olvasót is biztatja, például e soron (kánonon) kívülről érkező művek olvasására: „Ne félj kilógni, / a legjobb dolgok soron / kívül érkeznek!” (A sorról)

Szellemesen okos versek: Major Petra finom érzékkel hagyja felfényleni a nyelv bölcsességét.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. szeptember 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.