Spányi Antal püspök megáldotta a dunaújvárosi Krisztus Király-templom kilencedik ólomüveg ablakát

A 20. század nagy hitvalló püspökeit és tiszteletre méltó fiatal példaképeit – Prohászka Ottokárt, Márton Áront és Mindszenty Józsefet, Kaszap Istvánt és Bódi Mária Magdolnát – ábrázoló templomablakkal befejeződött a belső szakrális tér részleges megújítása a dunaújvárosi templomban.

Az ünnepi szentmise elején Baltási Nándor plébános köszöntötte az ünneplőket. Elmondta, hogy a sárga üvegablakok színessé tételét, mellyel feloldották a székesegyház méretű vasbeton templom monotonitását, a dunaújvárosi hívek adományai, az egyházmegye hozzájárulása és külföldi adományozók tették lehetővé. A plébános elképzelése – hogy jelentős művészi alkotással gazdagítsák a templomot – hamar válaszra talált, és pár hét alatt összegyűltek az adományok.

Spányi Antal püspök a szentbeszédben azt hangsúlyozta, hogy a Sarlós Boldogasszony ünnepén felolvasott evangéliumi részben két, Istenre figyelő asszony találkozását látjuk, akiknek élete a gondviselő Istenről tesz tanúságot. Az idős Erzsébet, aki egész életében könyörgött gyermekáldásért, a szíve alatt hordozza a Megváltó előfutárát. És látjuk Máriát, aki Istennek adja életét, és igent mond a megváltó tervre, hogy a Messiás anyja legyen.

Mindketten az Atya ajándékát fogadták be, és az Atya akaratát teljesítették a világban. A keresztény embernek is ez a küldetése – nem a saját elképzelései, vágyai szerint kell élnie, hanem Máriával együtt megélni a titkot: legyen nekem a Te igéd szerint. A világnak nem arra van szüksége, amit mi gondolunk vagy érzünk, hanem arra, amit Isten általunk akar a körülöttünk élőknek adni. Akkor születik meg szívünk békéje és Isten szeretetteljes jelenléte életünkben – mutatott rá a főpásztor.

Az alkotássorozat születését figyelemmel kísérő Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója, művészettörténész a szentmise végén arról beszélt, hogy a templomok terét az Egyház kivonja a profán világból, megszenteli és Isten lakhelyévé teszi. Építészeti és művészeti értelemben is olyan elemekkel alkotja meg és díszíti, amelyek méltók a szent helyhez.

Az üvegablakok kapcsán szólt a fény szimbolikájáról a katolikus teológiában, és annak a templomépítészetben betöltött szerepéről. „A technika segítségével a templomok falaira hatalmas ablakok kerültek, és ez a fejlődés hozta, hogy a technológia és a teológia összetalálkozhatott az üvegablakokon. Betört a fény templomainkba, és a belépő ember, aki ezzel a fénnyel kapcsolatba került, az Isten misztikus érintését tapasztalta meg.”

A művészettörténész arról is beszélt, mit jelent a hívek számára a dunaújvárosi templom megújítása. „Ezek az ablakok a mennyországra nyílnak, nem a külvilágra. Beköltöztek a térbe a Szentháromság, Szűz Mária, a magyar- és a világegyház szentjei. Ez felemeli az imádkozók lelkét Istenhez, a mennyei seregek társaságába. Minden kor arra törekedett, hogy az esztétikai élményen keresztül a misztikus egyesülésre tudja eljuttatni a hívőt. Csodálatos gondolat, hogy a hit nagy igazságait tükrözzék a templomablakok, és hirdessék a mai ember és az Egyház kétezer éves hitét.”

A térség országgyűlési képviselője, Mészáros Lajos méltatta az esti kivilágításban is gyönyörű látványt adó templomablakokat. Elismerően beszélt azokról a dunaújvárosiakról, akik az elmúlt rendszerben is megtartották hitüket a „bolsevista Babilonban”, és most komoly áldozatot hoztak a templom fejlesztésére.

Az ünnepi alkalmon Prokopp Mária Széchényi-díjas művészettörténész az üvegablak-sorozat alkotóját, Bráda Tibort Róth Miksa örökösének nevezte, aki nagyon jól bánik a színekkel, és tudja azt is, hogy a napfény az egyes napszakokban hogyan ad életet az ábrázolásoknak. „A színes üvegablak minden térnek transzcendens élményt nyújt, de templomban a szakrális jelleg valóban felemeli a lelket, Istenhez emeli az embert” – hangsúlyozta a professzor asszony.

Bráda Tibor üvegművei sugárzó, különleges, mennyei hangulatot adtak a rendszerváltás idején épült templomnak. A 9 üvegablak 5 év munkája volt. A 4,5x7,5 méteres ablakok tervezésénél a Mátyás-templom felújításának plébániai koordinátora, Mátéffy Balázs teológus és Smohay András, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója segített. A szakrális üvegfestészettel foglalkozó művész élete fő művének nevezte a 270 négyzetméter nagyságú üvegalkotást, és köszönetet mondott minden támogatónak és családjának, hogy a templomablak-együttes létrejöhetett.

Az alkotások közül az első a Jessze fája volt, amely Krisztus Király és anyja, Mária főalakjai mellett Jézus család-, vagyis életfáját ábrázolja. Ebből következett a templom további ikonográfiai programja, hogy a többi üvegablak is szenteket, illetve magyar szent családokat ábrázoljon. Az alkotó monumentális munkát valósított meg a dunaújvárosi templomban feleségével, Deák Ilona festőművésszel; közremködtek művész lányaik is. 

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír