– Mi most pontosan a feladatuk?
– Nincs másik liturgikus cselekmény a pápalátogatás alkalmából, ezért a vasárnapi misére korlátozódik tevékenységünk. A sekrestye ellátása, a szentmiséhez kapcsolódó liturgikus eszközök megfelelő időben, megfelelő helyre juttatása és a papok áldoztatása a feladatunk. A NEK alatt Ivanics Zoltán atyával együtt mi vezettük a sekrestyei szolgálatot, ezért kértek meg most is minket, mert tudták, hogy van már tapasztalatunk. Ezúttal is pontos utasításokkal érkezetek a vatikáni liturgikus felelősök a szentmisét illetően.
Pápai liturgia lesz, aminek mintaszerűnek kell lennie, nemcsak Rómában, hanem egy pápalátogatás alkalmával is.
A Vatikán szertartásfelelősei már a bejárásra is térképpel érkeztek, amely mutatta, kinek hova kell majd állnia, mit kell csinálnia, hogyan kell mozognia. Meghatározták a liturgikus eszközöket is. Nekünk az a feladatunk, hogy megvalósuljon, amit kérnek. Nagy hangsúlyt fektettek az időkorlátokra, amelyek között mozoghat a szentmise. Az áldoztatás 6-10 perc lehet legfeljebb, ehhez mérten kell készülnünk megfelelő számú áldoztatóval.
– Kikkel dolgozik együtt?
– Szinte mind ugyanazokkal együtt végezzük a szolgálatot, mint a NEK idején. A csapatomban közvetlen munkatársaim vannak: Ivanics Zoltán plébánostársam, Takács Gábor állandó diakónusom, hitoktatóim, az otthoni sekrestyésem, Darabos Bálint Péter, valamint új csapattagokként a Nyolc Boldogság Közösség pécsi házának nővérei: Versegi Beáta Mária CB, Mikovics Krisztina CB és Valter Krisztina Margit CB. Mi a színpad berendezésétől kezdve a helyszínen leszünk.
– Mire kell nagyon odafigyelni?
– Fontos feltétel, hogy legyen megfelelő kapcsolat a technikusok, a színpadépítők és köztünk. Rajtuk múlik, hogy a háttér rendben legyen.
Ezek nem látványos feladatok. Csak az tűnik fel, ha valami nincs megcsinálva, és hiányzik.
Mi a NEK-en is végig a háttérben voltunk. Ez most is így lesz, de azt gondolom,
a stabil háttér fontos része a szép ünnepnek.
A legkiszámíthatatlanabb az áldoztatás, de azt szépen begyakoroltuk a kongresszus alatt.
– Hol lesz majd a sekrestye?
– A színpad mögötti részen állítottak fel konténerépületeket, itt lesz Ferenc pápa és a delegáció öltözője, valamint a sekrestye. Ezek a színpad szintjén, de hátul állnak, így nem lesznek láthatók. A belső berendezés egyszerű lesz: polcok a kegytárgyaknak. Külön biztonságot igényelnek a muzeális értékű tárgyak, ez indokolja a két konténert. A koncelebráló atyák másutt öltöznek; ők már beöltözve jönnek be a térre, mert bent fogják fogadni a bevonulókat. A Szentatyával együtt a püspökök vonulnak majd be.
– Hogyan élték meg a NEK alatti szolgálatot?
– Nagyon izgalmas volt az a nyolc nap. Minden egyes nap volt szentmise, a hétköznapokon is. Jó csapattá alakultunk mi, a sekrestyében dolgozók, a helyszínfelelősök és az önkéntesek. Nekünk nagyon jó hét volt. Sok izgalommal, állandóan váratlan pillanatokkal, de
azzal az együttműködéssel, amit létre tudtunk hozni a kongresszus alatt mind a háttérszemélyzettel, mind a technikusokkal, jó tapasztalat volt. Most is erre törekszünk.
– Lelki közössége, a Nyolc Boldogság Közösség a napokban találkozott a Szentatyával. Mit jelentett ez Önnek?
– Nagy örömmel olvastam a Szentatya közösségünkhöz szóló szavait. A nagy Egyház történelméhez képest mi „kis fiatal” közösség vagyunk, sokféle változáson ment át az egyházi, egyházjogi helyzetünk, de az alapvető karizmánk, lelkiségi irányaink mindvégig érintetlenek maradtak, amelyekre a Szentatya is rámutatott beszédében. Biztató szavakat olvashattam tőle.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó (archív): Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria