Statio orbis – Kollégánk emlékezése Ferenc pápára

Az idei húsvét szorongással töltött el. Meg tudom-e állni a helyem édesanyaként az ünnepi forgatagban három folyton „ovináthás” kisgyermekkel? Tudok-e megfelelően segíteni a készülődésben anyósomnak, akinek most minden erejét leköti ágyban fekvő édesanyja gondozása? És mindeközben azt sem veszejtem el szem elől, hogy húsvétkor Jézus feltámadására emlékezünk?

Húsvéthétfőn éppen sétához készülődtünk, amikor férjem utolért a rossz hírrel. Gyors Magyar Kurír-csekkolás, gyors sírás, majd indulás a levegőre. „Hallottátok?”  „Ki lesz az új pápa?” „Most akkor elmarad a boldoggá avatás?” „Anya, mi miért nem megyünk Rómába?” „Anya, az új pápának milyen autója lesz?” „Anya, az új pápát is meg fogod majd ölelni?” – záporoztak a kérdések.

Statio orbis

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjét statio orbisnak is nevezik. E név egyik értelmezése azt jelenti, hogy ez a szertartás olyan ünnepélyes, mintha a Föld forgása is megállna egy időre. Statio orbis. Húsvéthétfő van, az utcán kapatos férfiak, virágzik a nyárfa, körülöttem a játszótér kerítése magasodik, mint a Szent Péter tér biztonságot adó kolonnádja.

Anya, az új pápát is meg fogod majd ölelni?

Ülök otthon, még mindig döbbenten, áll a házimunka is. Statio orbis. Csak most ért utol a szívbe markoló, fullasztó hiány. Statio orbis, és én újra ott állok Rómában, 2014 nyarán, nem sokkal a meddőséggel való szembesülésem után. Ferenc pápát nem érdekelte, ki vagyok, honnan jöttem, és milyen puttonyt hoztam az általános kihallgatásra, engedte, hogy megöleljem, majd a kordon mellett visszasétálva újra rám szegezte a tekintetét, és a kezét nyújtotta felém. Nem felejtem a csíksomlyói pápai szentmisét sem, ami után kockáztattam, és az Úr nem is okozott  csalódást.

Gyász

Igen, ez az egyik legerősebb érzelmi reakciónk. Nemcsak szerettünk halála tudja kiváltani, hanem bármilyen más veszteség, legyen költözés, munkahelyváltás, vagy a vágyott gyermek elmaradása. Most egy ismert és sokak által kedvelt személy hunyt el. Ferenc pápától elbúcsúzni is gyászmunkával jár, és ahányan szerettük, annyiféleképpen gyászoljuk őt. Máshogyan gyászol egy bíboros, akinek rövidesen az új pápát kell megválasztania, és máshogyan hozzátartozói, valamint közvetlen munkatársai, akik jól ismerték. Máshogyan gyászolunk, mi hívők, akik vallási vezetőjüket veszítették el, és máshogyan a nem hívők, akik szimplán egy jó embert láttak meg benne.

Egy biztos: minden érzésünk, érzelmünk, viharzásunk jogos ebben az időszakban. Ha könnyezned kell? Hullajtsd nyugodtan! A könny nem a gyengeség jele, hanem ahogy össze is cseng hangzásában: könnyít a lelkeden. Ha hiányzik? Jogos, hiszen Ferenc pápa rendkívüli egyházfő volt, és űr maradt utána. Ha árvának érzed magad? Ez is jogos, mivel valamennyiünkre atyaian tekintett, akár találkoztunk vele személyesen, akár nem. Ha szorongsz az új pápa személye és az Egyház jövője miatt? Ez is elfogadható, hiszen amúgy is viharos történelmi időket élünk.

Statio orbis. Most egy kicsit megállt a világ, hogy kalapot emeljen.

Szöveg és fotó: Benke Zsuzsa

Magyar Kurír