Svájcban találkoztak egymással az európai nemzeti kegyhelyek vezetői

– Miért fontos egy-egy ilyen összejövetel?

– A Máriás Háló 2003-ban, Jaques Perrier lourdes-i püspök kezdeményezésére alakult meg. Azok az európai máriás zarándokhelyek lehetnek a tagjai, amelyek egyben nemzeti kegyhelyek is. A jelenlegi huszonegy kegyhely, köztük Szentkút, Máriapócs és Csíksomlyó is része az összefogásnak. Az évenkénti találkozók lehetőséget adnak, hogy megismerjük a kegyhelyeket, tanulmányozzuk működésüket, illetve hogy megosszuk tapasztalatainkat. Egymástól sokat lehet tanulni, informális beszélgetések kapcsán előbbre lépni, jó módszereket meghonosítani.

– A mostanit megelőző találkozó házigazdája Lőcse volt, 2019-ben. A járvány miatt két év kihagyás után találkoztak ismét. Hogy élték túl a kegyhelyek a covidjárványt?

– A beszámolókból az derült ki, hogy országonként elég változóan. Nagyban függött attól, hogy mennyire voltak szigorúak az állami szabályok, amelyek befolyásolták a zarándoklatok, az ünnepek megtartását. Mindenki szenvedett ettől, de próbálták a rendelkezésére álló lehetőségeket kihasználni, mint ahogy Szentkút is. Az idei búcsús szezonban mindenhol újraindult az élet.

– Az elzártság hónapjaiban az online megoldások keresése, kiépítése nagy lendületet kapott a kegyhelyek életében, ilyen módon igyekeztek kapcsolatot tartani a hívekkel. Kérdés azonban, hogy a járvány elmúltával visszatérnek-e a zarándokok? Nem gondolják-e sokan, hogy immár online is részt lehet venni a szentmisén, lehet online is búcsút nyerni?

– Igen, ezzel kapcsolatban is változóak a tapasztalatok. A kegyhelyek általában arról számoltak be, hogy fokozatosan visszatértek a zarándokok, és Szentkúton is ugyanez történt. A templomba járó emberek többsége hajszálpontosan tudja, hogy mi a különbség a tényleges és az internetes részvétel között. A legfontosabb nyilván a bűnbocsánat és a szentáldozás, amire természetesen csak valós részvétellel van lehetőség, nyilván abban az esetben, ha ezt az egészségügyi feltételek és szabályok lehetővé teszik.

– A svájci bencések hogyan működnek, mi volt érdekes az ott szerzett tapasztalatok közül?

– Einsiedelnben van jelenleg a legjelentősebb svájci bencés közösség, 46 szerzetessel. E Mária-kegyhelyet már több mint ezer éve fenntartják. Szerencsés történelmű ország, a monostort csak a napóleoni háborúk idején érte támadás. Sok ősi érték megmaradt náluk, míg nálunk a tatár, a török és a későbbi háborúk miatt súlyosak a veszteségeink. A kegyhelyeink is jóval szerényebbek ennek következtében. De azt gondolom, hogy nem ezen van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy itt is, bár a magyartól teljesen eltérő módon, de egyre világiasabb a svájci társadalom is. Ezért a zarándokhelyek missziós küldetése egyre fontosabb, Ferenc pápa szavaival „a kegyhelyek az evangelizáció valódi helyei”. A svájci bencések e feladatot nagyon komolyan veszik.

– Hasonlít ez a bencés monostor a mi Pannonhalmánkhoz?

– Igen. A gyönyörű barokk templom egyik oldalán a gimnázium, a másik oldalán a rendház, és mögötte sorakoznak a gazdasági épületek, és mindez gyönyörű természeti környezetben. Híres a borászatuk, a méntelepük, komoly földbirtokuk van. Mindezek hozzátartoznak a klasszikus monostori élethez. A Szent Benedek-i „Ora et labora” jelmondat itt látható valóság. A bencés monostorok között speciális Einsiedeln, mert a temploma egyben népszerű kegyhely is, amely évente közel egymillió látogatót vonz. A szerzeteseknek ezért fontos feladatuk a kegyhely gondozása és a zarándokok fogadása. Einsiedeln abban is hasonlít Pannonhalmára, hogy szintén területi apátság, saját plébániákkal, vagyis az apát egyben ordinárius is, tagja a svájci püspöki konferenciának és bencésekhez illően ő a püspöki konferencia liturgikus bizottságának az elnöke.

– A következő évi találkozót melyik kegyhely rendezi?

– A tervek szerint a belgiumi Banneux lesz a házigazda.

Forrás és fotó: Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír