Szabó Ferenc SJ: Istenkeresők és megtérők – A XX. század konvertitái

Többek között Paul Claudel, Charles Péguy, Francis Jammes, Charles du Bos, Gabriel Marcel, Pierre Emmanuel, Francois Mauriac, André Frossard, Miguel Unamuno, Dom Lou OSB, Giovanni Papini, Edith Stein, Gárdonyi Géza és Dienes Valéria istenkeresését, bűnbánatát, Krisztushoz való odafordulását követhetjük nyomon Szabó Ferenc átfogó elemzésében. 

A bemutatott konvertiták életútjai igen különbözőek, megtérésük története rendkívül változatos.

Gabriel Marcel (1889-1973) francia író és filozófus agnosztikus apától és zsidó anyától született. Szüleinek egyetlen gyermeke volt, vézna, végtelenül érzékeny, beteges. Négyéves korában meghalt az édesanyja. A gyász meghatározó élményévé vált, későbbi eszmefuttatásaiban is központi szerepe van a szeretett személy elvesztése miatti fájdalomnak. Megtérésében, Charles du Bos és Francois Mauriac játszottak döntő szerepet. Marcel negyvenéves korában keresztelkedett meg, naplója szerint a keresztség és az elsőáldozás után régen várt, „kimondhatatlan béke szállt lelkébe”. Gabriel Marcel a perszonalistákkal együtt vallja a személyek kölcsönös nyitottságát: „A párbeszéd, a mások felé való megnyílás, a kommunikáció elvezethet a kommúnióig, a szeretetközösségig, főleg akkor, ha megnyílunk a legfőbb Te-nek, a Szeretet-Istennek.” Marcel filozófiájának középpontjában a „szeretni annyi, mint lenni” gondolat áll.

Francois Mauriac (1885-1970) janzenista szellemben nevelkedett, és saját vallomásai szerint a művelődéstörténet egyik legnagyobb alakja, Blaise Pascal (1623-1662) hatásának köszönhette, hogy fiatal korában „ellenállt a test sötét erői és az ész követelményei összefogásából eredő kísértéseknek, és hogy Isten mellett döntött a Mammonnal szemben”. Mauriac katolikus hite elsősorban nem a hitigazságoknak, „hanem Jézusnak szól: hit a Szeretetben. Hisz abban, hogy a kegyelem erősebb a bűnnél és az emberi gyengeségnél. Isten ingyenes, irgalmas szeretete menti meg az embert Jézus Krisztusban.”

Edith Stein (1891-1942) ortodox zsidó családban született, a sziléziai Breslauban (Wroclawban). Huszonhárom évesen kitért a judaizmusból és ateista lett, de egyetemistaként olyan mély hatást gyakorolt rá Avilai Szent Teréz misztikus önéletrajza, hogy megkeresztelkedett, évekkel később pedig belépett a kármeliták rendjébe. Kezdetben mindentől, ami földi, el akarta szigetelni magát, hogy teljesen Istennek éljen, de végül felismerte: „még a leginkább szemlélődő életben sincs jogunk elvágni a világhoz fűződő kapcsolatot; sőt, azt hiszem, hogy minél mélyebben Istenbe vonzódunk, annál inkább ki kell lépnünk önmagunkból, vagyis a világ felé menni, hogy oda elvigyük az isteni életet”. Edith Stein Auschwitzban halt vértanúhalált, II. János Pál pápa 1998-ban szentté avatta, és Európa társvédőszentjévé nyilvánította.

Dom Lou OSB (1871-1949) Lou Cseng-Csiang néven látta meg a napvilágot a kínai Sanghajban. Metodista protestánsként keresztelték meg, felnőttkori katolizálása után is konfuciánus maradt. Volt Kína miniszterelnöke és külügyminisztere. Felesége halála után lépett be a bencés rendbe Belgiumban, pappá szentelték, majd apát lett a Bruges melletti kolostorban. Halála előtt nem sokkal így vallott az egyházról: „A konfuciánus szellem előkészített arra, hogy felismerjem a katolikus egyház felsőbbrendűségét, kimagasló helyzetét, és elismerjem azt. Az egyház olyan kincseket őriz, amelyekből a hívők évszázadok óta régi és új értékeket merítenek, olyan eleven kincset, amely évszázadról évszázadra nő, és termést hoz.”

Gárdonyi Géza (1863-1922) írót édesanyja katolikusnak nevelte, de felnőttként elfordult a hittől. Később, egri remeteségében visszatalált a hithez – „a Pokol kapujából kerültem az Isten közelébe: az egri sánc tetejére.” Felismerte a világegyetemben uralkodó rendet és törvényt, amely a mindenség Urától, a teremtő Istentől származik.

P. Szabó Ferenc vallja, hogy a megtérés – „a bűnbánat, Istenhez fordulás, Krisztushoz csatlakozás” – az esetek többségében nem pontszerű esemény (mint például Saul átváltozása a damaszkuszi úton Pállá), „mert a megtérőben még tovább él a régi ember, visszaeshet a bűnbe, hosszú küzdelem árán juthat el a kegyelem segítségével az örömteli keresztény életre”. Mindezt igazolja a kötetben bemutatott konvertiták életrajza. A megtérés folyamat, kemény küzdelem a hit hullámhegyei és hullámvölgyei között, ami többnyire végigkíséri földi életünket.

Szent Gellért Kiadó, Budapest, 2014.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír