Szakmai napot tartottak a szerzetesi fenntartású szociális intézmények mentálhigiénés munkatársainak

A szakemberek idei első találkozója interaktív szakmai nap volt, sok játékkal, csoportmunkával, feladattal, amiből ötleteket lehetett meríteni, és az eszköztárat gyarapítva hasznosítani az otthonokban zajló munkában. A nap a gyakorlati hasznosságán túl feltöltődést, a mindennapok szakmai kihívásainak megbeszélését is jelentette. 

Agócs Andrea mentálhigiénés szakember – aki az egész napot vezette – a találkozóról ezt mondta: „Igyekeztem minél több olyan eszközt és gyakorlatot adni, ami egyrészt a saját mentálhigiénéjük szempontjából fontos lehet, másrészt pedig a munkájuk során tudják használni, vagy inspirálódva az itt tapasztaltaktól viszik tovább a saját ötletük alapján.”

A találkozón valóban fontos szempont volt, hogy ne csak ötleteket adjanak és jól bevált gyakorlatokat mutassanak be, hanem hogy a résztvevők maguk is részesei legyenek a mentálhigiénés módszereknek és maguk is töltődjenek a nap folyamán.

Agócs Andrea úgy véli, az ilyen jellegű szakmai napok több célt is szolgálnak. Jelentik egyrészt a találkozás élményét, örömét: „hasonszőrűekkel” együtt lenni, hallani tapasztalataikat, örülni a közös pontoknak, tanulni egymástól, megélni, hogy mások is hasonló kérdésekre keresik a választ. Másrészt olyan eszközöket kapni, melyeket már holnap be is vihetnek a munkájukba. A kis kártyák, amelyek a széken várták a résztvevőket, mind valamilyen pozitív érzést, gondolatot hívhattak elő. Jóleső lehet ezekre gondolni maguknak is, s rögtön egy olyan eszköz, amit vihetnek az idős emberek vagy éppen a kollégáik közé is. A kis kő, amely szintén a széken várta őket, az elismerésnek és a nagyrabecsülésnek a köve, amit tovább tudnak ajándékozni.”

A szociális intézményekben általában egyedül vagy párban dolgoznak a szakemberek, de klasszikus team nincs, és ritkán jutnak hozzá, hogy saját maguk elemezzék, értékeljék, vagy legalább kibeszéljék a nehézségeiket, elakadásaikat.

„Jó volt látni a kollégákat, ahogy oldódtak fel egyre inkább a gyakorlatok során. Jó volt hallani a nevetésüket, látni a mosolyukat, tapasztalni, hogy a játékos énjük megnyilvánul. Azt gondolom, azon a területen, ahol ők dolgoznak, erre igen nagy szükség van. Fényt vinni mások életébe. Sok veszteséget megélt ember között vannak nap mint nap. Több olyan gyakorlatot vittem, ami segíthet a fényt, a felcsillanó pillanatokat észrevenni a mindennapokban akkor is, ha sok a kihívás, a fájdalom. A legjobb, amit tehetünk, hogy ott vagyunk az idős emberek mellett, megajándékozzuk őket minőségi jelenlétünkkel, amely által minél inkább megélhetik emberi méltóságukat, értékességüket.”

Az első feladatok egyike a zenés blokk volt: hangszerekkel teremtettek hangulatot, amihez Andrea sok ritmushangszert hozott, amelyeket ki is osztott a jelenlevők között.

Agócs Andrea azért használja előszeretettel a hangszereket, mert nem korfüggők. Gyermek, felnőtt, idős ember is szívesen veszi kézbe, s fejez ki vele érzéseket, gondolatokat, ad hírt a belső világából akkor is, ha még maga sem tudja megfogalmazni, ami odabent van. Azok számára is remek kifejezőeszköz, akik nehezebben verbalizálnak. Ahogy a gyermekek esetében fontos a kapcsolódás, együttműködés, az idősotthonokban is épp így van. A hangszerekkel nagyon sok közös tevékenységet lehet folytatni, amelyek során egymásra figyelés, egymásra hangolódás, kapcsolódás létre tud jönni. Az idősotthonban lévő emberek számára az emlékek felidézése és a mostani pillanat minél teljesebb és örömtelibb megélése fontos lehet, s ezekben mind segítségünkre sietnek a hangszerek.

A találkozó után Sándor Viktória, az egyik résztvevő ezt írta „Szomorúan vettem tudomásul a többiek elmondásából, hogy a bentlakásos intézményekben a Covid után bár rendeződött a helyzet, sok nehézség állandósult. Ezenfelül az energia és az ápolási kellékek árának drágulásával, az intézményi térítési díjak növekedésével csak halmozódtak a problémák. A bizonytalan világ- és válsághelyzetben mindenki feszültebb, a kollégák is. Egy intézményen belül a mentálosoknak (mentálhigiénés szakemberek – a szerk.) ebben is kulcsszerepük van, hogy ezeket elsimítsák vagy éppen teljesen észrevétlenné tegyék a mindennapokban. Épp ezért fontos a mentális szakember mentális gondozása”.

Forrás és fotó: Formanek Tamás, MSZKI/szerzetesek.hu

Magyar Kurír